Hosszútáv blog

– 16,5 km
– 1h 23′ 25" alatt

Alig indultam el Rrrókáékhoz vasárnap, elkezdett szemerkélni az eső, s mire lepacsiztunk, már tisztességesen esett. Ravaszdi barátom egyből kitekerte a blog jelmondatát ("Fuss, ahogy jólesik!", ugye) a posztcímben szereplő felszólításra, de csak így utólag tűnik viccesnek, abban a spártai hangulatban nem nevettem. Fáztam is rövidnadrág-pólóban, Rrrókának bezzeg volt esze, hosszúujjúba öltözött.

Lefutottunk a Duna-partig, majd a töltés végén fordultunk. Itt értek utol a lovasok, szerencsére Rrróka időben megnyugtatott, hogy nem az őrült érdi lógyilkos vágtázik a nyomunkban az esőben, mert annak harcsabajsza van, emennek meg nincs. Megfordult a fejemben, hogy talán …

Olvass tovább! »

– 10,3 km futás
– 50′ 13" alatt

Rrróka erősen aggódott értem tegnap, mert könnyelműen elindultam futni a tornyosuló viharfelhők ellenére, ezúton közlöm, hogy jól vagyok, még csak meg sem áztam. A gáton futottam két hosszt, oda-vissza, oda-vissza. Többet terveztem, de elkezdett cseperegni és villámlani, s mivel egyedül voltam (naná, épeszű ember ilyen időben a tévé előtt ül), biztos voltam benne, hogy belém fog csapni az istennyila. 

Szürreális élmény volt a kihalt töltésen futni, hasítani az elektromosságtól izzó levegőt, a szél kavarta nyárfapihék közt, mint valami vízszintes hóesésben. Az állatok is megbolondultak, csigákat, békákat, gyíkokat kellett kerülgetnem a meleg aszfalton, …

Olvass tovább! »

Nem voltam felkészülve erre a hirtelen jött nyárra. A dolgozószobámon nincs konkrétan ablak, szórt fényt kapok minden irányból, ami nyáron már jó, de most még kell egy mackófelső, meg néha a vastag zokni is (amúgy nagyon fázós vagyok, főleg a lábom). szóval ebből a mérséklet klímából indultam el futni, ahol hamar letaglózott a meleg és a páratartalom. A gátra kiérve ehhez társult még több nedvesség, meg mindenféle szálló bigyó a nyírfákról. Persze nem ezét döglöttem csak ki, ezek megint csak kifogások, szeretem a kifogásokat,a kifogás mindig kéznél van, egyszerűen nem vagyok formában. Fájtak a porcikáim, nem lépett elég nagyot a …

Olvass tovább! »

Látom Lemúr Miki twitter mennyiségűt posztolgat, lejjebb is tolom iziben egy új poszttal.
Sajnos a koma nem ért rá ma a sok meló miatt, pedig szuperszép idő alakult ki, egészen konkrétan 18 fok volt félárnyékban amikor három előtt elindultam. Azért hosszú gatyát, egy rövid és egy hosszú felsőt vettem, mert a Duna-gáton eggyel hűsebb időt jósoltam (nem jött be), de a frotir csuklópántot már nem hagytam otthon, mert masszív homloktörölgetésre számítottam (bejött).
A kellemes időben lazára vettem a figurát, megpróbáltam kényelmes tempóban futni, de azért volt terv, mégpedig hogy visszafele kicsit gyorsabban jövök. A gáton két futóval találkoztam, odafele egy …

Olvass tovább! »

… de ezt leszámítva magamhoz képest marha gyorsan tekertem le 20 km-t a gáton.

– 1h 39′ 15" alatt
– st: Cataract – Kingdom / Paradise Lost – Faith Divides Us…

Azzal az ambícióval indultam neki tegnap a déli verőfényben, hogy átlag 5 perces km-eket fussak, és ezt az iramot tudjam tartani 20 km hosszan — rácáfolandó Rrróka tételére, miszerint az ember 30 fölött már nem gyorsul. Az első 5 km-es kört alig több, mint 24 perc alatt teljesítettem, de a forduló után éreztem, hogy elszaladtam az elejét, muszáj visszafognom magam, ha nem akarok kidőlni idő előtt.

A márciusi meleg …

Olvass tovább! »

Teljesen szokásos Duna-gát útvonalat futottam tegnap délután. Pontban háromkor startoltam, napsütéses de hideg idő volt.

Végig azon gondolkodtam mennyire megy vagy nem megy nekem most a futás. A múltkor Lemúrral beszélgetve kifulladtam az 5:30-as tempóban, és most sem éreztem magam vmi nagy formában, ezért igyekeztem direkt lassabban futni. A gát oda-vissza távját 28 perc fölött toltam, ami nem vmi nagy idő, de visszafele már kezdett jól esni a mozgás. Azonban éreztem, hogy beleülök a futásba, az előre lendülő lábam érkezéskor nem gördül, hanem zökken, így jelentős lendület veszik el. Próbáltam figyelni hát a mozgásra, lengettem a kezem ahogy illik, és …

Olvass tovább! »

– 14,5 km
– 1h 26′ alatt

Tegnap T. sporttárssal kocogtunk el a gát aszfaltos részének végéig meg vissza, kb. 5’55"/km-es kényelmes tempóban. T. sporttárs nem kispályás, alapos edzésterv szerint készül az első maratonjára, a márciusi balatonira. Heti három alkalommal fut 10-20 km-eket, szigorúan figyelve, hogy a pulzusa ne menjen 130 fölé. Ennek megfelelően a tempója kicsit lassabb, mint az enyém, de hamar megtaláltuk a kompromisszumos 5’30"-6’/km-es közös nevezőt, és még beszélgetésre is maradt szusz.

Érdekes tapasztalat, hogy lassabban sem kevésbé fárasztó futni, mint a normál iramban, sőt. A pulzusom végig 140-145 között ingadozott, mégis épp annyira kinyuvadtam a végére, …

Olvass tovább! »