Browsed by
Month: 2011 június

Újabb tempós tizes

Újabb tempós tizes

Loading

Kedden a Fishing on Orfű után még nem voltam 100%-ig kipihent, ezért nem akartam hosszabbat futni. Megint a chinoin felé indultam, először nem ment valami jól, de 3 kiri körül elkezdett vinni a lábam, érzésre simán 5 perces tempó alá. Tudtam, hogy ezt a tempót végig nem bírom, de úgy gondoltam menjen amíg megy. Végül a dombok és a régi 70-es út fogtak meg hazafelé, az átkelésnél ugyanis legalább egy percre meg kellett állnom a forgalom miatt, a dombon meg már nem volt erőm és kedvem se tempót nyomni, így kényelmesebbre váltottam. Végül kb 5 kirit nyomtam igen lendületesen, a …

Olvass tovább! »

Nincs visszaút

Nincs visszaút

Loading

Na, ma egy füst alatt regisztráltam a szeptember 4-i Nike Félmaratonra és az október 2-i SPAR Budapest Maratonra. 14 500 Ft-ba fájt a kettő. Épp ma győzködtem a Futóblogon penelope garciát, hogy a futás nem költséges sport, nem a fenét.

Ami a célkitűzéseket illeti, a félmaratont szép lenne 1h 39′ alatt letudni, ami Rrróka blogtárs rekordja, a maratont meg 3h 40′-en belül. Merész terv, mert ez több, mint 7 perccel lenne jobb a tavalyinál, viszont biztató, hogy áprilisban közel 3 és fél óra alatt volt meg a linzi maraton. Igaz, más pálya, más körülmények.

A legesleggyönyörűbb …

Olvass tovább! »

22 km és a nihil

22 km és a nihil

Loading

– 22 km
– 2h 4′ alatt

Tegnap délután végre sikerült Rrrókával összehozni a közös futást, úgyhogy megtámadtuk a magaslest, amit a múltkor fedeztem fel. Nekem minimális kedvem volt futni, és úgy egyáltalán, minimális kedvem volt bármihez. Az elején többször is ellenállhatatlan kísértést éreztem, hogy szóljak Rrrókának, innen nyomja szólóban, én inkább hazamegyek, de olyan lelkes volt a magasles miatt ("vajon hol van, vajon hol van"), hogy nem volt szívem otthagyni. Így futkorásztunk kettecskén, én eleinte némán, elmerülve a gondolataimban, aztán az endorfin lassan kiszorította a nihilt a kis szívemből, és 8 km után már képes voltam emberi interakcióra. Ekkor …

Olvass tovább! »

Péntek esti levezetés

Péntek esti levezetés

Loading

Izgalmas hetem volt, csak pénteken jutottam el odáig, hogy futni szeretnék végre. Lemúr Mikivel meg is beszéltük, hogy megyünk, aztán lemondtam mert feleségemért kellett mennem (meg egy kicsit megijedtem, mert Lemúr 20 kirit akart futni a magasles felé, és erre nem voltam felkészülve, majd vasárnap, másnaposan), aztán később mégis tudtam indulni, akkor rácsörögtem, gondoltam visszafelé becsatlakozom hozzá, de ő futás helyett már sört ivott, így kénytelen voltam egyedül menni, de akkor már inkább erre Sárd utca felé, itt mégiscsak van csap. Tudunk kavarni mi? 🙂

Mindössze 10 kirit toltam, a futás jól esett, mert nem volt már olyan meleg, hazafele az …

Olvass tovább! »

Endorfinhegyekkel és dombokkal

Endorfinhegyekkel és dombokkal

Loading

Volt már runners-high-nak nevezett endorphin-rushotok? Nem? Akkor tűzés ki futni, hosszabbat és gyorsabban! Beüt!

Vasárnap valami azt súgta, hogy menni kell futni és ennek csak némi köze van pannonfunk kihívásának, miszerint többet fut idén mint mi ketten Lemúr Mikivel, és ahhoz, hogy Lemúr Miki pénteken olyat futott, hogy lef*sta  a lábát. 🙂
Az első pár lépés nehezen indult, cammogós volt, de aztán gondoltam egyet és rövidített léptekkel ritmust és ezzel tempót is váltottam. A szokásos dombok felé vettem az irányt, célnak a tetőig felfutást tűztem ki, és már az emelkedő alján éreztem, hogy ez most piszok jól esik. …

Olvass tovább! »

Terep-félmaraton a magaslesig

Terep-félmaraton a magaslesig

Loading

– 21,2 km
– 2h 1′ 51" alatt

Tegnap megint azzal a tervvel indultam el otthonról, hogy egy órácskát futok a szemem világába dombnak fel, aztán megfordulok és szépen visszakocogok az édes otthonba. Úgyhogy ismét Tárnoki út, Fundoklia tanösvény, autópálya, levendulás, rakétasiló, Esztergályos utca és egyre fel, északnak. Ezúttal nem kanyarodtam a bánya felé, nem volt kedvem térdig gázolni a helyi faunában, hanem vágtáztam tovább, majd a sörétes puskával himlősre díszített "Behajtani tilos" táblánál merészen befordultam a vadonba.

Itt még soha nem jártam, lám, a sűrű erdő, talán csupa veszély, de nem foglalkozom vele, nézem az órát, még 7 perc …

Olvass tovább! »

A hátunk mögött – 2011 május

A hátunk mögött – 2011 május

Loading

Májusban nem voltunk valami nagyon hatékonyak. Bár Lemúr Miki négyszer, én meg ötször voltam futni, testünk trenírozásának foka nem érte el az önmagunktól elvárt szintet, ketten éppen hogy futottunk most annyi, mint Miki áprilisban, és én az utóbbi két hónapban hoztam ezt a mennyiséget, vagyis egy havi előnye van már. A jó hír viszont az, hogy a retró-excell tábla helyett az én szépséges iMacem által gyártott gyönyörű grafikonon ábrázolva tekinthetjük ezt meg! 🙂
Lemúr Miki előnye tehát megint növekedett, de szorgalmasan futom a kisebb távjaimat, sok kicsi pedig tudjuk, sokra megy. Hát majd meglátjuk visszatér-e  régi formám.

 …

Olvass tovább! »

Hazaszaladtam

Hazaszaladtam

Loading

Míg Lemúr Miki Horvátországig is elfut (Ki hiszi el, hogy igazából a doberdón futott? Senkise! 🙂 ) nekem egy könnyű kis reggeli kocogás is elég. Levittem szerelőbácsihoz hűséges öreg Lanciám, ahonnan, köszönhetően a drága és ritka helyi közlekedésnek, a legegyszerűbb volt hazaszaladni. Gondoltam legyen meg legalább az 5 kiri, így felfutottam még a Szuszogóra is, majd úgy haza. Ez a kis futás kivitte a lábamból a vasárnapi izomlázat, jól is esett a reggeli hűsben.
Zenének Michael Buble-t vittem, akinek senki sem tudja, hogy kell ejteni a nevét. Ő nagyon nyugis szvinges zenét játszik, nem kifejezetten erőt adó talpalávaló, de ehhez …

Olvass tovább! »

Szinte Horvátba’ ultráztam…

Szinte Horvátba’ ultráztam…

Loading

… pedig nem is, csak a Runtastic edzésnaplózó alkalmazás alkotott ismét meredeket.

– 18 km futás
– 1h 42′ alatt

Rrróka megint talált magának hétvégi ünnepelnivalót, egyben kifogást a futás elbliccelésére, úgyhogy Izmi sporttárssal kettesben vágtunk neki a Fundokliának, s tovább. Izmi sporttárs is túl van már a maga maratonján, szóval nem kispályás kocafutó, de a saját tempójánál kicsit gyorsabban haladtunk, ami a futás vége felé persze egyre inkább előjött. Bizonyos dolgokról nem lehet nem venni tudomást. Ráadásul légzőszervi problémákkal küszködött, sőt, pulzusmérőt is hozott magával, ami plusz stresszfaktor.

Mindezek ellenére tempósan, keményen csapattuk északnak, és örültünk, hogy az előjelek …

Olvass tovább! »

Vasárnapi dombos

Vasárnapi dombos

Loading

A Sárd utcás útvonalat lecseréltem a dombosra, ott is van közkút, csak fel kell odáig küzdeni magamat. Elvileg végig szerettem volna menni szokásos fordulómig, de már a domb aljában tudtam, hogy ebből rövidítés lesz. A kútig muszáj elfutni, mondogattam magamban. Kétszer majdnem megálltam, mert hullámzó futókedvem épp egy mélypontot ért el, olyasmik jutottak eszembe, hogy minek, miért, és akkor mi van? Egyértelműen alulmotivált vagyok. A domb viszont jó ötletnek bizonyult, mert a küzdés elvonta figyelmem a lógós gondolatokról.
A tempót határozottan lassúra vettem, mint utóbb kiderült 6 perces lett, ami felfelé érthető, de lefele sem gyorsultam, viszont nem is kínlódtam. …

Olvass tovább! »