Belefartlekezni a napfelkeltébe
Belefartlekezni reggel hatkor a napfelkeltébe a Duna-gáton, -5 fokban, White Lies – Ritual albumot hallgatva=MENŐ.
Vissza kell térnem a reggeli edzésekre, annyira sűrűek mostanában a délutánjaim. Szerencsére már világos van, és ez a reggeli napfelkeltés csendes időszak a kedvenc időpontom. Annyira nyugodt és csendes, és olyan marha jó érzés, hogy más kocsiban/buszon/vonaton rohadva a melóba tart éppen, én meg futok.
A fartlekeket egy perc kemény futással és három perc lazább kocogással toltam, jól esett, de elfáradtam. Sál-kesztyű-sapka hideg volt, mikor hazaértem vadul gőzölögtem. A váltogatott erősség ellenére 5:30 körüli tempó ment, amit jónak értékelek.
A White Liesnak ez a "Ritual" albuma is nagyon kafa futózene, én azt hittem középkorú darkos arcok, mint az FO System, erre kiderül, hogy huszonéves kis kukik. Mégis bazi jó zene jön ki belőlük.
Idő: 01:21:35
Táv: 14.7 km
Tempó: 05:32
napfelkel |
gőzölög |
5 thoughts on “Belefartlekezni a napfelkeltébe”
Jók ezek a fotók!
most írigyellek!
@Lemúr Miki: kösz! 🙂
@Domesticdragon: hát fuss te is korán! 🙂
“kocsiban/buszon/vonaton rohadva a melóba tart éppen” – ez vagyok én 🙁
OFF:
Befuthatnál a zombidért valamikor, a kölök mindennap keresi rajtam a ninját 🙂
@NJoco: hát van előnye a távmunkának. 🙂 de hátránya is! (az OFFt meg lerendezzük a héten!)