Te jó ég, mekkorát mentél!  Mi is pontosan az eredményed?

Hajszálpontosan nem tudom, mert sem az órámat, sem a nyomkövetőket nem kapcsoltam ki beérkezés után azonnal. Az biztos, hogy 28 órán belül voltam. A teljesítői táblázatba végül 27:58 került be. 

Ha meghúztam volna az utolsó 10 km-t, akkor valamennyit tudtam volna javítani az eredményemen, de úgy voltam vele, hogy ez már megvan, miért hajtsam szét magam itt az utolsó etapban? Pedig ott nagyon jó volt a pálya, hosszan, lankásan lejtő, széles kéktúrás szakasz.

Óriási! Szerintem én sosem voltam ennyi időt egyfolytában ébren. Hogy lehet ezt kibírni?

Hát igen. Nem is a fizikai része volt igazán húzós, hiszen az egy gyakorlott terepultrásnak nem kéne hatalmas gondot okozzon. Szerintem nem tudnám egy kezemen megszámolni, hogy az érdi futóközösségben hányan képesek rá. Inkább az nehéz, hogy mentálisan és lelkileg mindig ott legyél az adott pillanatban, kövesd a tracket, egyszerre figyeld a turistajelzéseket és a tested jelzéseit, a talajt, a víz-, szénhidrát- és elektrolitbevitelt, számold a részidőket… gyakorlatilag megállás nélkül, 28-30 órán keresztül. Nagyon fárasztó. Éjszaka hozzájön még az álmosság is, amire nincs jó receptem. El kell nyammogni néhány koffeines gélt, ellenállni a kísértésnek, hogy leheveredj egy bokor alá, és csak menni előre.

Mi a mért távod? A nyomkövető tök félrevezető volt, 163 km lett a végén.

A nyomkövetőt szándékosan nem néztem menet közben, hogy ne idegesítsem magam a szintidő kék lufifejű emberkéjével, de ekkora távon, ilyen szintkülönbségek és terepviszonyok mellett polgári eszközökkel nagyon nehéz pontosan mérni.

A Garminom szerint 154,3 km lett, de ebben benne van egy kis éjszakai eltévelyedés is.

Milyen volt célba érni? Mikor tudtad, hogy ez meglesz?

A célban persze örültem, hogy vége, és újra látom a családomat, de nem voltam annyira kikészülve, mint vártam. Akkor már túl voltam a holtpontokon, és az utolsó 10 km-t már örömmel, lazán tettem meg.

A táv első harmada után már folyamatosan számolgattam a távot és az időt, és határidőket szabtam magamnak, hogy hova meddig kell eljutnom. A teljesítéshez átlag 5-6 km/h kell, ami nem tűnik soknak, de a pályában van 7100 m szintemelkedés, néhány nagy mászással. Ez sokat ki tud venni az emberből. Plusz elég szar technikás a terep. Eleve sok a combozás felfele, meg a meredek lejtő, ahol nagyon észnél kell lenni, de amikor tudnál futni, akkor se tudsz, mert kövek, szúrós bozót, gyökerek, faágak, keresztbe dőlt fatörzsek vannak a pályán.

Május 1-én délután 2-kor indultam, és igyekeztem visszafogottan haladni, de így is jó tempót mentem Nagybörzsönyig. Ez volt kb. 40 km-nél.

Aztán jött az éjszaka. Este 8:20-kor kapcsoltam fel a lámpát, és fél 9-kor már akkorát estem, mint egy nagykabát. 9-kor meg eltévedtem, és veszítettem úgy 20-25 percet. Meg vissza kellett másznom a trackemre, ami sem fizikailag, sem morálisan nem tett jót. 

Kénytelen-kelletlen lassítottam, és aztán hajnalban nagyon nehezen találtam rá ismét a tempómra. Kezdtem megbékélni a gondolattal, hogy utolér a szintidő, de aztán egy kávé és némi meleg kaja helyretett, és sikerült felvenni egy nem túl combos, de stabil utazósebességet. 120-130 km-nél nagyon nehéz a terep, ott megint lassultam, és sokadjára megfogadtam, hogy soha többet nem fogok ennyire kicseszni magammal.

A Szénpataki kulcsosház volt az utolsó frissítőpont, onnan még bő 10 km volt hátra, meg némi szint. Az volt a célom, hogy délután 4-kor induljak onnan, akkor még lesz 4 órám beérni a célba, és az már békaugrásban is összejön.

Mit csinálsz azóta? Mennyit aludtál/ettél?

A célban nem voltam nagyon kifeküdve, úgyhogy alaposan bevacsoráztam, azzal nem volt gond. A megerőltetést követő izomrángásos, hőemelkedéses állapotban viszont nem aludtam jól, de ez benne van a pakliban. Nem volt olyan, mint A gyűrűk urában, hogy a végén Frodó alszik 12 órát és kipihenten, örvendező hobbitok társaságában ébred. Nálam a gyerekek ugráltak az ágyon.

Tudtál közben rendesen enni-inni? Mondtad, hogy az éjjel kritikus lehet. Tudom, hogy keveset eszel, és másnap reggel a kedvenc marhahúslevesed sem etted meg.

Ilyen távon eléggé összeszűkül az ember gyomra, más testrészekbe tolul a vér. Sok izót ittam, meg felvizezett kólát. Néha egy-egy gél lecsúszott, de nem sok, 4-5 összesen. Hét frissítőpont volt, ott igyekeztem mást is enni. A marhahúsleves termoszból például zseniális volt, de a zacskós kínai leves is jól esett. Szegény családomnak biztos csalódást okoztam, hogy mindig terülj-terülj asztalkámmal vártak, én meg undorodva néztem a csokikarikákra, 

Milyen volt az éjszaka egyedül a Börzsönyben? Én rettegek a biai erdőben is két kilométerre a várostól sötétedés után, te meg a legmedvésebb, térerő és GPS mentes erdőnkben voltál egész éjjel.

Rengeteg dologra kellett figyelnem, úgyhogy félni nem igazán volt időm. Plusz emlékeztettem magam, hogy mégiscsak én vagyok a legnagyobb állat az erdőben. 

Farkasokkal találkozni viszont utólag belegondolva kicsit hidegrázós élmény volt. A helyszínen próbáltam nem rágondolni, csak haladni előre, mint a robot. 

Az éjszakai erdő tele van vadakkal. Láttam nyulat, rókát, baglyot, őzet, szarvast… de ezek mind menekülnek az ember elől. A patások árkon-bokron keresztül, nagy csörtetéssel. Éjfél után nem sokkal viszont arra lettem figyelmes, hogy az úttól úgy 10 méterre, derékmagasságban egy szempár figyel. Egymástól elég távol ülő szemek voltak, és csak néztek, nem mozdultak. Aztán nem sokkal később még egy szempár, majd még egy, és még egy. Összesen négy ilyen szempár világított az erdő bozótjából. Meg se moccantak, nem jöttek velem, csak néztek. Én meg igyekeztem nem foglalkozni velük, csak tenni egyik lábamat a másik elé. 

A célban odajött hozzám egy Vadlán pólós sporttárs, aki akkor fejezte be az 50 km-s edzőkörét. Szeptemberben ő is tervezi A Kört, de csak párosban hajlandó menni, mert beszélt olyan terepfutóval, akit már követett egy falka a Börzsönyben. Utánanéztem a neten, és tényleg, ott dokumentáltan vannak vadon élő farkasok. Ezzel A Kör előtt nem is foglalkoztam, és talán jobb is így.

Milyen órával mentél? Jól működött? Mi a tapasztalatod a navigációjával?

A Garmin Enduro 2-m volt rajtam, amit kifejezetten azért vettem, hogy a hosszú, 15 órát meghaladó futásokra, túrákra elkísérjen. A navigációja tökéletes volt, probléma nélkül megette ezt a hosszú tracket, amit ráadásul még tele is tűzdeltem résztávos pontokkal. Menet közben jó tudni, ha az ember pl. a táv 5/16-ához érkezett. Néhány szakaszon mintha pár métert tévedett volna, de nehéz megmondani, hogy a GPS vevőjével vagy magával a trackkel volt a gond. De nincs jelentősége, az ilyen helyzeteket is könnyen ki tudtam mozogni.

Az eltévedésemben teljesen ártatlan volt, az az én idétlenségemnek tudható be.

Hogy tudtak frissíteni, mennyire szívás a Kör logisztika?

A Vidra-féle útmutató alapján választottam ki a frissítőpontokat (https://www.vidra-vizitura.hu/felkeszules-a-korre-segedlet-ahogy-en-csinaltam). Kicsit meggyomláltam őket, így maradt hét. A csapatom odaadásának köszönhetően (fura a családomra így hivatkozni) minden simán ment. 

Az egyetlen igazán kritikus pont a második nap hajnali Bacsina-kút volt. Ez az előző esti Nagybörzsöny után 46 km-vel következik, és nagyon nehezen tudtam belőni, hogy hogyan tudok haladni az éjszaka folyamán, mikor érek oda. Utána meg ismét egy 26 km-s szakasz jön Závozig, úgyhogy nagyon kockázatos lett volna kihagyni. A feleségemnek hála végül nem volt probléma. 

A Diósjenő-Kemence közti erdészeti útra úthasználati engedélyt kellett kérni, de gond nélkül, gyorsan megadták.

Csinálnál valamit másképp? 

Az első gondolatom az, hogy bátrabban, tempósabban mennék, és javítanék az időmön mondjuk másfél órát. Aztán eszembe jut, hogy minek. Úgyhogy nem, igazából semmit. Ez így alapvetően rendben volt.

Mit emelnél ki legnagyobb nehézségnek, és a későbbi próbázóknak, amit nem tudtál előtte? 

A terep helyenként nagyon küzdelmes, ezért érdemes teljesítés előtt bejárni az egészet, hogy fejben felkészüljünk arra, mi vár ránk. Én csak az első 50 km-t futottam be, amin túl azért még vannak meglepetések. 

Mi volt a legnehezebb?

Mint írtam, 28 órán keresztül non-stop koncentrálni, és nem elveszíteni a fókuszt. 

Viszont ha azt kérdezed, volt-e holtpontom, akkor a válasz az, hogy igen, minden emelkedőn. Egyezzünk meg abban, hogy a 7100 m szint az egy kicsit sok. Aki nem fut terepen vagy nem túrázik, az szerintem nem is érzi át igazán, mit jelent a tengerszinttől számítva másfélszer felkapaszkodni a Mont Blancra és vissza. 

Mesélj még!!!

Elég húzós pillanat volt, amikor az adaptív fényű Petzl csodalámpám éjszaka fél 2 körül azt mondta, hogy kakukk, és megadta magát. Ott maradtam a tök sötétben, csak a telihold fénye szűrődött át a lombokon. Ez már a farkasos kaland után volt. Szerencsére készültem, és elővettem a jó öreg bumszli Decathlonost, az segített át az éjszaka hátramaradt részén. Ha nincs tartalék lámpám, akkor felmásztam volna egy fára, és ott várom meg a hajnalt azzal a biztos tudattal, hogy buktam A Kört.

Hány lábujjkörmöd van?

Nem vészes. A sarkamat leragasztottam, a lábujjaimat krémeztem… egy-két vízhólyaggal meg egy bevérzett körömmel megúsztam.

Hány kiló vagy?

Csak 24 óra elteltével volt alkalmam megmérni magam. Addigra már visszaszedtem azt, ami lement rólam. A Garmin szerint 11 ezer kalóriát égettem el. 🙂

Mennyit futottál az előző egy évben?

Nem tudom. Sose futok annyit, amennyit illene. Ezer km-t? 

Mi a következő?

Egy felelőtlen pillanatomban neveztem az erdélyi (partiumi) Zalau Ultra Trailre (https://zut.run/). 103 km, 5255 m szint a szilágysági Meszes hegységben, júliusi dög melegben, elvadult kóbor kutyák között. A Körön nagyon elgondolkoztam rajta, hogy lemondom, de még egy kicsit várok vele. 

A Börzsönyben végleg leszakadt a lábamról a jó öreg Evadictom, és ha addig sikerül betörnöm az új cipőmet, akkor megyek.

Rájöttem, h nem igaziak az idézetek amiket adtál az előző poszthoz!!! :)

Bocs! 😀