Hosszútáv blog

– 52′ 06" alatt
– st: Sepultura – Chaos A.D.

A történelem ismételte önmagát, tegnap megint felhívtam Rrrókát, nem megyünk-e futni, de sztahanovista barátom inkább a munka mezején vágtázott öles léptekkel, így egyedül indultam a gátra. Igen, hosszúnadrágban. Most nem ment olyan lazán, jólesően, mint legutóbb, kicsit lomhábban, dühösebben futottam, az elejét akaratlanul elnyújtva, a végét akaratosan meghúzva. Max Cavalera végig üvöltött a fülemben, azt hiszem, megvan a decemberi erőnóta. 

A vége felé kapart a torkom, mintha a fagypont közeli levegő megártott volna neki, nem csoda. Azt tanácsolják az okosak, hogy csak az orromon keresztül vegyem …

Olvass tovább! »

Tegnap egybekötöttük a kellemeset a hasznossal, és szűk családi körben leugrottunk a gáthoz. A terv az volt, hogy apa futkározik 2-3 hosszt, amíg anya tologatja a csemetét. Csemete ezalatt csendben van, figyel, kulturáltan szórakozik. 

Apa és anya tartotta is magát a tervhez, csemete viszont egy idő után megirigyelte a futkosást, és rettenetesen frusztrálta, hogy ő még nem tud, karonülő lévén. Ezért nyűgösködött, bömbikélt, tekergette a babakocsiban azt a kis nyúl testét. 

Így apa végül csak 6,5 km-t futott, kb. 35 perc alatt. Azért jó volt. Jövőre, veletek, ugyanitt! Addigra már csemete is tud futkározni.