Hosszútáv blog

Már régóta tartogatom nektek ezt a dalt talpalávalónak, csak “Sosem voltam elég bátor utat engedni e szavaknak”, mert Lemúr Miki mindig leszólja a magyar alter zenekarjaimat, pedig szerintem ez egy elképesztően motiváló, jó kedvre derítő, és beindító nóta.
Valahogy úgy képzelem el, hogy ezt a számot egy kiadós terepfutás legmagasabb pontjára felérve, – “Hisz mindenütt jó, de legjobb a szabadban” – a totál kifulladás után kicsit magához térve, a panorámát elégedetten megszemlélve, majd visszafele indulva indítja el az ember, amikor is vigyorogva ereszkedik lefelé az endorfin rush hullámain úszva, lassított felvételen, “ná-ná-ná, örökre, örökre, örökre szabadon!”
A Punnany Massif …

Olvass tovább! »

Eredetileg a címadó dalt akartam havi talpalávalónak az 1982-es The Number of the Beast című Iron Maiden albumról, mivel elegáns lenne, ha éppen 66,6 km-t futnék a május 17-i paksi 6 órás versenyen. Ennyit nyilvánvalóan nem fogok, hiszen ez 5:24-es km-eket jelentene, ilyen gyorsan pedig egyszerűen nem merek szaladgálni. Fogalmam sincs, mi vár rám 42,2 km után, és tapasztalat híján Rrróka sem igazán tud segíteni. 

Így inkább a Run to the Hillset választottam ugyanonnan, egyrészt azért, mert szerepel a címében a “run” szó (megnéztem a szótárban, futást jelent), másrészt trappolós-galoppozós ritmusa miatt sokkal alkalmasabb powersongnak erőnótának:

Énekeljük hát együtt …

Olvass tovább! »

Pénteken futottam egy jó kis hosszút a gátról a Hárosi-öbölig és vissza, amíg kis feleségem a nordic walking csapattal csapatta a vadiúj bordómetál KV+-os karbon botjával. Hazafele a gátra érve elkapott a endorfin-rush az utolsó két kilóméterre, ebben nagy szerepe volt az ehavi talpalávalónak választott dalnak, a norvég gótikus-indusztriál-metál Theatre of Tragedy zenekar Automatic Lover című számának. Igazi jó zúzós riffek, vegyítve némi elektronikával, a maga idejében 2002-ben, amikor megjelent az Assembley elnevezésű albumon, nekem ez igazán modern hangzásnak tűnt, bár én nem értek a zenéhez és egyesek szerint rossz a zenei ízlésem is. 🙂
Négy és fél perces hosszával …

Olvass tovább! »

Pálinkás Tamás, az Isten háta mögött zenekar maximálisan flegma énekese gondolt egyet, és arany színű futónadrágban bújva valami eszméletlenül jó nótát és videót eszkábált össze Tej nevű formációjával, annyira eltérve az IHM stílusától, amennyire csak lehetett.
Első hallgatásra jön a “Hű, ez meg mi a szar?!” érzés, de utána ember nincs a földön, aki ne dúdolgatná, hogy “Újra, meg újra, meg újra, pá-pá-pá”. Én az UB-n vetettem be talpalávalóként, és amikor 30 km után a dombra mászva görcsölgettem nagyon találónak éreztem a “Csapd magadat szét, te ****!” részt. 
Az official videó kissé cenzúrázott, de a látvány agyonvág, utána ajánlom meghallgatni …

Olvass tovább! »

Augusztusi talpalávalónkat BGy, alias Babosi kolléga szállította: "Egylemezes együttes, a Telegram. Nekem nagyon tetszett, bakelit lemezen természetesen meg is van. :)))"

A neten sok infót nem találtam róluk. Annyit lehet tudni, hogy "a zenekart Hirleman Bertalan dobos (ex-Edda, Bikini, Beatrice stb.) hozta létre 1988-ban", a Rossz hír című, egyetlen albumukat pedig 1989-ben adták ki. Azt is írja az interweb, hogy eleinte Marathon névre hallgattak, később lettek Telegram! Kell ennél több? Hadd szóljon!

…

Olvass tovább! »

Az ehavi erőnóta ismét közel 20 éves, hiába, mi már csak ilyen oldschool fiúk vagyunk. Kamaszkoromban ment az MTV-n, és a rappelésért nem lelkesedtem, de a húzós riffre reáfújt groove-os szaxofon annyira megfogott, hogy beruháztam egy lengyelpiacos másolt kazettába, ami a teljes albumot tartalmazta. Nemrég eszembe jutott ez a derék csapat, és beszereztem a cuccot mp3-ban, azóta a maratoni mixem stabil összetevői között van.

A Dog Eat Dog ’90-ben indult New Jerseyben, és úttörő szerepük volt a hardcore és a rap (áldatlan) elegyítésében. Egyedi hangzásukat a már említett szaxofonnak köszönhették. Az interweb szerint még léteznek, pedig olyan egylövetű csapatként emlékeztem …

Olvass tovább! »