Az ehavi erőnóta ismét közel 20 éves, hiába, mi már csak ilyen oldschool fiúk vagyunk. Kamaszkoromban ment az MTV-n, és a rappelésért nem lelkesedtem, de a húzós riffre reáfújt groove-os szaxofon annyira megfogott, hogy beruháztam egy lengyelpiacos másolt kazettába, ami a teljes albumot tartalmazta. Nemrég eszembe jutott ez a derék csapat, és beszereztem a cuccot mp3-ban, azóta a maratoni mixem stabil összetevői között van.

A Dog Eat Dog ’90-ben indult New Jerseyben, és úttörő szerepük volt a hardcore és a rap (áldatlan) elegyítésében. Egyedi hangzásukat a már említett szaxofonnak köszönhették. Az interweb szerint még léteznek, pedig olyan egylövetű csapatként emlékeztem rájuk, mint az Ugly Kid Joe. Szívderítő néha rádöbbeni, hogy még vannak régi jó dolgok, amik megmaradnak a világméretű romlás közepette, mint a Dog Eat Dog meg a Chio Chips.