Májusi talpalávaló: Iron Maiden – Run to the Hills

Májusi talpalávaló: Iron Maiden – Run to the Hills

 9 

Eredetileg a címadó dalt akartam havi talpalávalónak az 1982-es The Number of the Beast című Iron Maiden albumról, mivel elegáns lenne, ha éppen 66,6 km-t futnék a május 17-i paksi 6 órás versenyen. Ennyit nyilvánvalóan nem fogok, hiszen ez 5:24-es km-eket jelentene, ilyen gyorsan pedig egyszerűen nem merek szaladgálni. Fogalmam sincs, mi vár rám 42,2 km után, és tapasztalat híján Rrróka sem igazán tud segíteni. 

Így inkább a Run to the Hillset választottam ugyanonnan, egyrészt azért, mert szerepel a címében a “run” szó (megnéztem a szótárban, futást jelent), másrészt trappolós-galoppozós ritmusa miatt sokkal alkalmasabb powersongnak erőnótának:

 

Énekeljük hát együtt Bruce Dickinsonnal, hogy: 

“Katona kék a kopár hulladékok,
Vadászat és megöli a játékot.
Megerőszakolt nők és pazarlás az emberek,
Az egyetlen jó indiánok szelíd.
Eladták őket whisky és vesz aranyat,
Rabszolgasorba fiatalok és elpusztítja a régi!

Fuss, hogy a hegyek, fuss az életeteket!”

17 thoughts on “Májusi talpalávaló: Iron Maiden – Run to the Hills

  1. Óbazz, pont tegnap hallgattam meló közben! Nagyon jó hangja van Bruce Dickinsonnak. Illetve: Dick-in-son (pöcs a fiúban). Oké, nem offolom szét. :))))

  2. Nem hiszem el, hogy mindneki fehérpumás metálos volt korábban! 🙂 értem már miért nem lelkesedtek magyar alterrock talpalávalóimért. 🙂

  3. @rrroka: nekem nem vettek Pumát anyámék, helyette magasszárú Tisza cipőm volt. És még meg is van!!!! Az egyik haverom Scorpionst hallgatott (nekem lónyál), a másik Annihilátort. Az állandóan viselt pólójára az volt írva, “Slowly we rot”. :))) Én a kettő közötti konszolidált rockot szerettem. Azóta elmentem a blues-rock irányába és már a jazz is befigyel egy ideje. Nincs mese, öregszem. Egyik főbérlőm másolt nekem gótikus skandináv metált, de nem tudtam befogadni azt a stíluskavalkádot, amit az adott. :)))

  4. @BGy: @rrroka: Nekem bakancsom volt, baszki! Beletűrtem a fekete farmerem szárát. Plusz metálos póló és favágó ing.

    Annak idején a Modern Talkinggal és Szandival kezdtem, de ezt gyorsan elfelejtettem, mert anyámék lemezei között megtaláltam Az éjszakai országutat, onnantól csak az pörgött. Aztán jött a GNR, szerintem az volt a legfaszább, meg a Nirvana, a haverom szerint meg a Metallica. Aztán rájöttünk, hogy Black Sabbath mind fölött.

  5. @Lemúr Miki: érdekes, hogy én is hasonló ívet írtam zenei ízlésemben:
    – Soltész Rezső, Szóljon hangosan az ének
    – Hungária: Hotel Menthol
    – Dolly-Roll: Vakációóóóó, vakációóóóó!
    – Neoton Família: Karnevál és Tinidiszkó
    – Modern Talking, seri-seri lédi: első sztereo kazettám, a Nyírfa áruház műszaki osztályán vettem, barna köpenyes eladótól. Lejátszani csak az Unisef márkájú vókmenemen tudtam, mert az egykazettás magnóm még monó volt.
    – Szandi: szerelmes szívek, a párnán díszek. Ez csak azért, mert már nőre vágytam és így álmodozhattam a diákszerelemről.Láttátok, milyen jó kis pipi lett Szandi?!:))))
    – Accept, első villanygitáros zeném
    – Deep Purple
    – Hobó Blues Band (ez szól állandóan futásaim közben, nekik van mondanivalójuk)
    – Ossian, Pokolgép, Telegram (WTF?)
    – GNR, zseniális együttes, de Slash és Axl egymás nélkül lófaszt sem ér.
    – Metallica, valahol a Reloaddal bezárólag
    Egykori pólóim: GNR(Use Your Illusion borítója), Metallica: Master of Puppets borítója hátul, elől a zenészek feje és középen a Black Albumról a kígyó. Természetesen piacon vettem, miként a kazettákat is, a lengyelektől. Takt márkájú kazijaik voltak. Na, most, hogy kitárulkoztam teljesen, vallja be más is, hogy hallgatott Szandit! :))))

  6. @Lemúr Miki: @BGy: én ilyen tré popzenéket sosem halgattam, tesóm hozott haza 90 körül egy Pál Utcai Fiúk kazit, onnantól nem volt megállás magyar alter zenékben. PUF, Kispál, Sziámi szentháromság, majd jött az Árnyak és az FOSystem/Agnus Dei a gótikus vonalon.

  7. @BGy: “Telegram (WTF?)”
    A Telegramban Vedres Joe gitározott, aki igen sokat tett azért, hogy a Feró utáni Bikini első 2 lemeze még beleférjen a “vállalható popzene” kategóriájába.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük