Májusi talpalávaló: Iron Maiden – Run to the Hills

Májusi talpalávaló: Iron Maiden – Run to the Hills

 92 

Eredetileg a címadó dalt akartam havi talpalávalónak az 1982-es The Number of the Beast című Iron Maiden albumról, mivel elegáns lenne, ha éppen 66,6 km-t futnék a május 17-i paksi 6 órás versenyen. Ennyit nyilvánvalóan nem fogok, hiszen ez 5:24-es km-eket jelentene, ilyen gyorsan pedig egyszerűen nem merek szaladgálni. Fogalmam sincs, mi vár rám 42,2 km után, és tapasztalat híján Rrróka sem igazán tud segíteni. 

Így inkább a Run to the Hillset választottam ugyanonnan, egyrészt azért, mert szerepel a címében a “run” szó (megnéztem a szótárban, futást jelent), másrészt trappolós-galoppozós ritmusa miatt sokkal alkalmasabb powersongnak erőnótának:

 

Énekeljük hát együtt Bruce Dickinsonnal, hogy: 

“Katona kék a kopár hulladékok,
Vadászat és megöli a játékot.
Megerőszakolt nők és pazarlás az emberek,
Az egyetlen jó indiánok szelíd.
Eladták őket whisky és vesz aranyat,
Rabszolgasorba fiatalok és elpusztítja a régi!

Fuss, hogy a hegyek, fuss az életeteket!”

17 thoughts on “Májusi talpalávaló: Iron Maiden – Run to the Hills

  1. @rrroka: nekem nem vettek Pumát anyámék, helyette magasszárú Tisza cipőm volt. És még meg is van!!!! Az egyik haverom Scorpionst hallgatott (nekem lónyál), a másik Annihilátort. Az állandóan viselt pólójára az volt írva, “Slowly we rot”. :))) Én a kettő közötti konszolidált rockot szerettem. Azóta elmentem a blues-rock irányába és már a jazz is befigyel egy ideje. Nincs mese, öregszem. Egyik főbérlőm másolt nekem gótikus skandináv metált, de nem tudtam befogadni azt a stíluskavalkádot, amit az adott. :)))

  2. @BGy: @rrroka: Nekem bakancsom volt, baszki! Beletűrtem a fekete farmerem szárát. Plusz metálos póló és favágó ing.

    Annak idején a Modern Talkinggal és Szandival kezdtem, de ezt gyorsan elfelejtettem, mert anyámék lemezei között megtaláltam Az éjszakai országutat, onnantól csak az pörgött. Aztán jött a GNR, szerintem az volt a legfaszább, meg a Nirvana, a haverom szerint meg a Metallica. Aztán rájöttünk, hogy Black Sabbath mind fölött.

  3. @Lemúr Miki: érdekes, hogy én is hasonló ívet írtam zenei ízlésemben:
    – Soltész Rezső, Szóljon hangosan az ének
    – Hungária: Hotel Menthol
    – Dolly-Roll: Vakációóóóó, vakációóóóó!
    – Neoton Família: Karnevál és Tinidiszkó
    – Modern Talking, seri-seri lédi: első sztereo kazettám, a Nyírfa áruház műszaki osztályán vettem, barna köpenyes eladótól. Lejátszani csak az Unisef márkájú vókmenemen tudtam, mert az egykazettás magnóm még monó volt.
    – Szandi: szerelmes szívek, a párnán díszek. Ez csak azért, mert már nőre vágytam és így álmodozhattam a diákszerelemről.Láttátok, milyen jó kis pipi lett Szandi?!:))))
    – Accept, első villanygitáros zeném
    – Deep Purple
    – Hobó Blues Band (ez szól állandóan futásaim közben, nekik van mondanivalójuk)
    – Ossian, Pokolgép, Telegram (WTF?)
    – GNR, zseniális együttes, de Slash és Axl egymás nélkül lófaszt sem ér.
    – Metallica, valahol a Reloaddal bezárólag
    Egykori pólóim: GNR(Use Your Illusion borítója), Metallica: Master of Puppets borítója hátul, elől a zenészek feje és középen a Black Albumról a kígyó. Természetesen piacon vettem, miként a kazettákat is, a lengyelektől. Takt márkájú kazijaik voltak. Na, most, hogy kitárulkoztam teljesen, vallja be más is, hogy hallgatott Szandit! :))))

Vélemény, hozzászólás?