Hosszútáv blog

 190 

Az úgy volt, hogy sikerült egy szuperakciós Nike Wildhorse 7-et még megkuponoznom is ABOUT YOU-n, így alig 25 rongyért lett egy szép és gyors terepcipőm, de lehet hogy túl gyors is, vagy picit keskenyebb, vagy csak tényleg én lettem bénább az évek folyamán, vagy nem tudom, de ugyanabban a pillanatban amikor beleszállt a bal szemembe egy kis bogár a Vöröskő után, ahol nem tudtam fotózni a panorámát a rókás emlékművel, mert a rommá izzadt telefonom azt írta ki, hogy 30 perc múlva próbálkozhatom újra a feloldásával, esetleg …

Olvass tovább! »

 200 

Róka → 

2021 őszén olyan pangás volt az ultrás UB-n (üres rajtközpont, magányos éjszakai szakaszok), hogy arra gondoltam, 2022-ben menjünk a nagy csapatok között, hogy megtapasztaljuk azt a nyüzsgést is. Új embereket viszont nem akartunk bevonni, szóval jött a gondolat, hogy kísérőnket és sofőrünket, Zsuzsi férjét, Tomit behívjuk a csapatba futónak, így szombati nagy csapattá módosulunk, és máris változatlan felállásban, de új formában vághatunk neki az UB-nek. Oké, Tomi nem tapasztalt futó, de egy húszast simán lefut, ezért azt javasoltam, hogy mint ahogy egy kiflinek is a két csücske legfinomabb, ő is az UB két különleges végét …

Olvass tovább! »

 337 

A pénteki technikai értekezleten fájó információt kaptunk arra a kérdésre, hogy a pontokról ki szabad-e vinni frissítést a kulacsunk tartalmán kívül. Azt ugye tudtuk, hogy rajtnál nem lehet nálunk táp, csak innivaló, de a sokadik óra futás után olyan random időpontban tud az emberre rátörni az eléhezés nevű rém, hogy igen jól jön, ha van nálunk valami kis kaja, és nem a vadmalacoknak kirakott kukoricát és nyalósót kell fogyasztanunk.
Azt pár napja lehetett tudni, hogy a GU nevű gélt fogjuk kapni, és az is kiderült, hogy minden ponton mindenkinek egy darab ilyen gél jár (valójában – bár egész finom …

Olvass tovább! »

 221 

A Diósdi Kiskifli előtti kézműves, szabadtartású (dűlőszelektált! – rrroka), körforgalom zavarta meg először Róka Koma beépített gps-ét, rögtön kétszer is körbement, utána Szekszárdig minden sima. A város előtt beleszólt a navigáció, ami hátulról támadta a szekszárdi szőlőhegyeket. Közben már Rókának se tetszett, mondta, hogy ő nem erre menne, és amikor az utolsó aszfaltútról egy ilyen síakrobatás félcsőbe, vagyis vájús beton dűlőútra küldött a navi, megjegyezte vidáman, hogy épp lementünk a térképről. (Nemrég írtam egy angol nyelvű esszét arról, h ne hallgassunk a GPS-re, ha amúgy ismerjük a környéket, erre tessék :/… – rrroka) A dűlőút meredeken emelkedett, és …

Olvass tovább! »