Nem volt nagyon kihangsúlyozva, mert a szervezők szerintem nem akarták túldramatizálni, de nem lesz több Szederkény – Bóly 100 km közösségi futás. Ez volt a tizedik, és ez szép kerek szám ahhoz, hogy itt legyen praktikus megállni.

Ugye azt történt, hogy előző évben azt kamuztam nektek, hogy nem megyek idén erre a százasra, mert elég volt, hosszú is, nehéz is. Aztán év közben sikerült egy mindössze 25 kilométeres terepfutás végére Vadlános csapattársamat, Beát rábeszélni, hogy tök jó móka futni 100 km-t februárban, mert – és ezt figyeljétek milyen parádés és kikezdhetetlen az érvelés -, mert marha jól fog esni utána a kemencés csülkös vacsora rétessel, pláne a másnapi svédasztalos reggeli! Ezt az alattomos csúsztatást bármelyik kormányszóvivő elismerő biccentéssel díjazná.

Aztán az történt, hogy Bea futott is rendesen, én meg nem. Tudjátok, van az az elméletem, hogy kb annyit tudsz egyben lefutni, amennyi a heti kilométered, így heti 100 km-nek kellett volna meglennie nyár óta, de ez nem volt meg, hiába gyűjtöttem 2023-ban minden eddiginél több, 3200 kilométert, mert ebből az első 4 hónapban megvolt majdnem a fele a három százas versennyel, illetve azokra készülve, utána meg hátradőltem, és 60-70-80 kilométeres heteket csináltam max.
Tudok ennyiből is futni 100 km-t, csak nem fog jól esni, erre számítottam.

Beának megígértük Szilvivel, hogy kísérjük ezen az első százasán, húzzuk vagy visszafogjuk amikor kell, etetjük, itatjuk, biztatjuk – mi pedig lazán, LAZÁN végigbüfézzük az utat. Hahaha, mert azt lehet ultratávokon!
Február 3-án reggel 6 órakor új versenyközpontból indultunk, a bólyi Abai Ferenc Sportcsarnokból. Bepakoltuk a kísérőautónkba a hat embernek is elég útravalónkat, és beállítunk a hatvan induló közé, ami majdnem duplája a szokásosnak, úgy tűnik másnak is sikerült rábeszélnie a barátait hülyeségekre.

100 kilométernek kb úgy kell nekivágni, mintha vmi rövedebbet futnál, de úgy, hogy nem akarsz a végére elfáradni, mert mondjuk utána még mész esküvőre délután, vagy mittudomén, fel kell ásnod az egész kertet. A lényeg, hogy amikor vinne a lábad, akkor kicsit visszafogod, és ha nem is sok időre, de mindenhol megállsz enni-inni. Ebben a szellemben haladtunk laza trióban a lányokkal, hol beszélgetve, hol 10-20 méterre egymástól.

Amire nem nagyon számítasz február legelején, hogy a hajnali repkedő mínuszok után a napsütésben egyszer csak olyan meleg lesz, hogy nyugodtan tudsz pólóban és karszárban futni. Már évek óta ez van, egy-egy napsütésesebb téli futáson bizony nem kell vastag felső. Helló, globális felmelegedés! 🙁

A “Rókaűzők” pólós fenegyerek mellettem Varjú Vilmos bácsi a Szederkény – Bóly 100 km másik alapítója Inhoff Józsi mellett, éppen ötödször teljesítette. Itt a képen 40 km körül járhatunk, itt értem utol, innen velünk futott, mert megállapította, hogy jó társaság vagyunk, plusz elképesztette, hogy Bea első százasra milyen jól halad, és akarta látni mi sül ki belőle. 🙂

Később 80 km körül értem utol megint (majd kifejtem ezt is lejjebb), onnan együtt haladtunk, mert nekem is jobban kellett a társaság, mint mondjuk az, hogy öt perccel hamarabb beérjek.
Egy korombeli fiatalember kerülgetett minket kocsival, profi fotócuccal, meg egy menő drónnal, és az egyik megállásnál 90 km-n él hosszan beszélgettek, szöszmötöltek. Kérdeztem, ki ez a srác, a hivatalos fotós? Vili meg mondta, hogy hát a fia. Mondom, várjál, ha egy 40 körüli pasi a te fiad, akkor te mennyi idős vagy? 68 éves vagyok, hangzott a válasz. És éppen velem kb egy tempót futott 100 kilométer végén. Kicsit megálltam helyretenni ezt magamban, aztán tovább beszélgettünk. “400 kilométert futottam az előző hónapban, nem lehet, hogy túltoltam a felkészülést erre a futásra?” – a fáradtságtól, már rosszul hallottam, mondtam hogy “400, az tényleg sok, nekem 250 sem volt”, “Ja nem 400, HÉTSZÁZ.”
Erre nem tudtam mást mondani, csak azt, hogy, de, az lehet hogy egy kicsit sok volt.

Visszakanyarodva még az első körhöz (a futás egy 56 és 44 km-es karikából áll, a közepén visszamegyünk a versenyközpontba csekkolni), 56 kirinél várt minket kis feleségem, hozott nekem kávét, meg felfrissített némi biztatással. Kellett is, mert szomorúan tapasztaltam, hogy nem esik jól a tempó a lányokkal meg Vilivel, így kissé szontyolodva álltam neki a második 44 kilométernek.
Ez egy alapvető hiba egyébként egy ultrán, nem szabad két szakaszra osztani a távot, nem szabad beszúrni egy köztes célt, mert ott lesz egy brutális holtpontod. A táv 100 km egyben és kész, ott is lesz holtpont, de majd csak 80 km-nél.
Nem csak holtpontom volt, hanem le is ért a kávé. :/
Egy darabig nem akartam elhinni, hogy meg kell állnom egy szántóföldi kitérőre, mert akkor lemaradok, és teljesen egyedül kell megint futnom a maradék távon, amihez semmi kedvem nem volt, de aztán a perisztaltika döntött helyettem, és elköszöntem a csapatomtól, mondván sosem fogom őket utolérni ha itt töltök gopnikban 6-8 percet. Így is lett, Bea még 70 km-nél is futott 5:40-es tempókat amikor éppen jól ment a lába, Szilvinek meg ez az alap tempója végtelen távon, vagy legalábbis addig amíg tud rendesen enni.
Vili bácsi kicsit lassult, mert 80 km után vhol utolértem, itt beszéltük meg, hogy innen együtt futunk, hiszen nem az út, nem is a cél a fontos egy utazáson, hanem a társaság.

Később Bea mesélte, hogy 90 km körül elköszönt Szilvitől, lemaradt “hogy egyedül maradjon az agóniával”, de így is vagy 5 perccel előttem ért be, Szilvi meg vagy 15-el, még arra is maradt idejük és erejük a végén, hogy a muris jelmezes sporttárssal együtt fussanak be.

Bea szemében én bizony még pár örömkönnyet is felfedeztem, már amikor nem a boldogságtól ragyogott. Le a kalappal, nem semmi első 100 km. És ki tudja hány lesz még? 🙂

Én 10 óra 55 percet mentem, ez egy órával lassabb, mint a 2023-as amire rendesen készültem, de idén meg sem próbáltam azt a paradés PB-t megközelíteni, így terveztem kb.

Elköszönésként nézzétek meg a Jubileumi 10. Szederkény – Bóly 100 km futás kisfilmjét.

Jó volt veletek, köszönjük! Jövőre akkor tényleg nem futok százast!

Ui:

Másnap reggelt ettem:
– virslit mustárral
– rántottát
– két bundáskenyeret
– szalámis zsömlét, sajttal, zöldésgekkel
– még egy bundáskenyeret
– három szelet vajas-lekváros kalácsot
– teát, kávét

És ez majdnem elég volt délelőtt 10-ig!