Amikor fölfelé is estem
Félóra kellett, hogy meggyőzzem magam. Addigra értem az első hegy tetejére, ahol – tudtam, hogy kijön biztatni a futókat – ott állt egy kis csoportban a legendás Coacholi, kiabált, hogy hosszú lejtő jön, pihenjem ki magam. De akkor már jó volt 🙂
Túl voltam a félnapos tortúrán, ami a szombati munka után kezdődött, pakolás közben: most komolyan, kell ez nekem? Összecsomagolok, hogy másnap majd újabb hosszú perceket raboljon el a kipakolás? Lopom a drága időt a gyerekektől meg a karácsonytól? (Minden ajándék becsomagolva amúgy már egy hete :)) Ki is kellene takarítani rendesen legalább az ünnepekre, sütni-főzni, én meg futóversenyre …
Olvass tovább! »