Első maratonom
A befutócsomag kókuszos bocicsokiját majszolgatom, és azon gondolkodom, vajon első és utolsó maratonom volt-e ez. Tegnap azt mondtam nem kérek többet, most azért hozzáteszem: egy darabig. Tizenegy maratont maga mögött tudó tinédzser kori edzőtársam (akivel tavaly együtt előzgettük a zöld manót a maraton-váltós 20 kirim alatt) szerint, akivel a befutó után fogvacogva váltottunk pár szót, nemsokára már azt fogom tervezgetni, hogy mikor. Mert, hogy a maraton az ilyen. Kell az embernek újra, meg újra. Hát még nem tudom.
A rajtig a szokásosnál zűrösebben alakultak a dolgok, kicsit eltévedtem a kocsival, alig találtam parkolót, eleredt az eső, Derricket …
Olvass tovább! »