Szaladjunk előre, jöjjön az eredmény: Dobzséval ma kényelmesen teljesítettük a NIKE félmaratont, 1:46:45-ös idővel, nagyon kényelmesen, meghalás és egyéb gondok nélkül. Annyira jól beosztottuk az erőnket, hogy gyorsabb volt  a verseny második fele, mint az első…

Reggel nyolckor indultunk, feleségem, örök logisztikai menedzserünk társaságában. Persze szeleburdiék még kétszer visszamennek fotóapparátért, elemért. Tűzés befele. A Deák tér feltúrva, átalakítva, ember legyen a talpán aki jó utat választ, a Felvonulási téren nulla darab parkoló. Aki kocsival jön versenyre, annak egy jótanács: fél órával korábban, és  a nagykörút felöl jöjjön ilyen eseményekre, és a Közlekedési Múzeum melletti Városligeti körúton simán talál helyet, a túloldali szarakodás helyett. A maratonon így teszünk majd.

Szóval kicsit macerásan értünk oda, a rajtszámátvételnél elfelejtettem, hogy a chipért ezres letét kell, és kettőért nem fogadnak el kétezrest, így elrohantam váltani, szóval ezt végül megoldottuk. A rajtcsomagban pár újság és egyéb reklám volt, és amin meglepődtünk: névre szóló rajtszám! Királyság! Ha még technikai pólót is osztanának…
Gyorsan átvedlettünk, bekentük a lábunkat varázskrémmel. Ehhez a művelethez gumikesztyű ajánlott, mert kézmosásra nincs mód, és egy arctörlés után csúnya dolgok történhetnek, arról nem is beszélve ha az ember a frissítőnél felmarkol és arcába tol egy pár szőlőcukrot. Elszaladtunk… ööö … körbenézni a bokrok alján. Pisilni toitoi wcben esélytelen és fölösleges a fiúknak, de lányok is igénybe vették a ligeti bozótot. Ruhatár ki tudja hol, így kicsi feleségem két tatyira kell, hogy vigyázzon és közbe még persze fotózzon is. Beálltunk a rajtba, csináltunk pár hullámzást és már el is dördült a rajtpisztoly. Vártunk három percet és már futhatunk is, a rajtvonalon 3:40-nél haladtunk át.
A mezőny nagyon népes volt, a szurkolói gárda kevésbé. Jó tempóban haladtunk, 5 perc és 5:10 közötti sebességgel. Megéheztem. 🙂 Alig vártam az első banános-szőlőcukros frissítést. 7 km körül megkaptam, itt sétára váltva ettem-ittam, 4-5 banándarabot is az arcomba toltam. Dobzse szerint biztos a nevezési díjat szerettem volna lefogyasztani. 🙂 Ez rágalom, szeretem a banánt és tényleg éhes voltam. Rohantunk tovább és hamarosan 10 kirinél konstatáltuk, hogy a tavalyi időnknél majdnem 4 perccel lassabbak vagyunk, ellenben most nem fogunk kipurcanni a végére, mert nagyon jól megy ez a tempó. Hát ugye a dombos 20 kiris edzések csak számítanak valamit. 12 kilométernél elkezdtünk számolgatni (előtte a banános frissítőnél megint sétáltam és ettem-ittam 🙂 ): 5 perc körüli a tempónk, de tutira 5:10 alatt van. Ez nagyon jó, mert a fáradtság még sehol. A következő banánlehetőségnél is sétálva fogyasztottam, és még mindig 5:10 alatt voltunk. 16-nál eldöntöttük, hogy kicsit belehúzunk, és nem frissítünk többet. A Nyugati-pu. felüljárója meg se kottyant, Saci néni szurkolását nagy mosollyal fogadtuk, aztán lefele belehúztunk. A következő frissítés a tervnek megfelelően száguldva hagytuk magunk mögöt, majd még jobban odaléptünk. A Lehel utca egyik kereszteződésénél az egyik futónak valamiféle afférja volt egy járókelővel, de részleteket nem tudtunk meg. 20 kiri előtt volt még egy vizes frissítés, ezt sem vettük figyelembe, lendületes hajrát nyitottunk, és az utolsó száz méteren szinte spirtelve értünk be a célba a csodálatos 1:46:45-ös idővel, különösebb gyötrelmek nélkül, vigyorogva! Nyakunkba kaptuk az érmünket, megkaptuk a most kicsit szegényes befutócsomagot (vmi sós-sajtos snack, egy snickers, meg egy alma) és egy-egy másfél literes bubimentes vizet (ez viszint bőséges, remek!).
Letelepedtünk, fogyasztottunk, aztán ideje volt indulni, az eredményhirdetést és a sorsolást már nem vártuk meg. Remek verseny volt, remek időjárás, remek eredmény! Éljen! 🙂

Kicsit elemezgetve, és a futóidő tervezőbe bepötyögve ez a tempó bizony 5:03-as. Ami maratonra vetítve, lassulással is kalulálva a tervező szerint 3:47-es maraton! Gyakorlatilag tíz perccel lassabb első félmaratonnal kedzve is akár négy órán belüli végeredménnyel számolhatunk. Sokszor mondják, hogy ez elejét nem szabad elfutni, mert sokkal jobb, ha inkább a táv második felében is egyenletesen tudja tartani a tempót az ember. Ezt most nagyon megtapasztaltuk.

Srácok, lassan kell kezdeni!