Futni dögmelegben
Nem lehet futni dögmelegben. Az UB után két hétig takonykór-hőemelkedés kínzott, most meg jött ez az „elmúlt 200 év leghidegebb nyara”, és szerény 35 fokkal az egész ország vörösbe borult, mintha Horn Gyulára emlékezne. Próbáltam én futni, sőt mára még egy Velencei-tó megkerülést is szervezkedtünk, de utóbb erről lemondtunk, merthát hőségriadóban ne fussunk aszfalton déli órákban.
Előzőleg vasárnap reggel 9 órakor, és csütörtökön 6 órakor futottam, de nem volt lényegi különbség, nem esett jól a futás, ömlött rólam a víz, és nagyon elfáradtam máskor meg sem kottyanó tempótól, amit egyáránt írok a hőség és a kihagyás számlájára.
Kipróbáltam viszont a …
Olvass tovább! »
Futóversenyen még sosem volt részem olyan intenzív élményben, mint az Ultrabalatonon. Ha pusztán számokkal, tényekkel akarnánk racionalizálni ezt az emocionális túltengést, akkor a Róka és a komák kilencfős csapata (Futás sorrendjében: Anikó, Flóra, Kata, Róka, Kati, Áron, Timi, Mihály, Peti. A nevet nem én adtam! 🙂 ) 19 óra 45 perc alatt körbeért, 5:35-ös átlagtempót produkálva, a 31 szakaszt 19 váltásra felosztva. Logisztikai okokból két kocsira oszlottuk, és végül eltekintettünk a bringás kísérettől. Az én számaim 0 perc alvás, 4 óra futás, 16 óra szukorlás.
…