Látom Lemúr Miki twitter mennyiségűt posztolgat, lejjebb is tolom iziben egy új poszttal.
Sajnos a koma nem ért rá ma a sok meló miatt, pedig szuperszép idő alakult ki, egészen konkrétan 18 fok volt félárnyékban amikor három előtt elindultam. Azért hosszú gatyát, egy rövid és egy hosszú felsőt vettem, mert a Duna-gáton eggyel hűsebb időt jósoltam (nem jött be), de a frotir csuklópántot már nem hagytam otthon, mert masszív homloktörölgetésre számítottam (bejött).
A kellemes időben lazára vettem a figurát, megpróbáltam kényelmes tempóban futni, de azért volt terv, mégpedig hogy visszafele kicsit gyorsabban jövök. A gáton két futóval találkoztam, odafele egy magas sráccal futottam össze, aki jól beöltözve tolta, visszafelé pedig egy hölggyel, aki ujjatlan futófelsőt öltött csak magára. Mindkettőjüket vigyorogva köszöntöttem hellóhajrával, úgy láttam örültek neki.
Végülis hazafele majdnem egy perccel gyorsabb voltam, ami az enyhe emelkedőt figyelembe véve nagyon örömteli. A pozitív hozzáállású gondoltat már itthon alakult ki a fejemben, miszerint ha bírom a szokásos tempót, de emellett híztam pár kilót, akkor végülis gyorsultam, hiába mondtam Lemúr Mikinek múltkor, hogy 30 fölött már nem gyorsul az ember. Ügyes kis eszmefuttatás, mi? 😀

Idő: 01:21:06
Táv: 14.7 km
Tempó: 05:31
Zene: Pál Utcai Fiúk – Ha jön az élet…