Hosszútáv blog

Kicsit sűrűn volt meló mostanában, aludni is nyugtalanul aludtam és a munkán gondolkodva ébredtem. Rossz a sztresz tűrőm, ezért most annyira be voltam pörögve, hogy napi második kávét rendszeresen elfelejtettem meginni. Délutánonként a kertben a kerítéssel tettem-vettem, ha éppen nem a romos kocsi miatt voltam ideges. Péntekre azonban minden kezdett rendbe jönni, a jó öreg Lancia Deltát meggyógyították, az új kipufogója vígan kipufog, az aksiját is regeneráltam, mostmár stabilan indul reggelente. A meló is jól haladt, a nagy dolgok megfelelően kialakultak. A kertítéshez a fuvarosok meghozták a sódert és a cemenT. Nem volt más dolgom, mint hogy a heti stresszt …

Olvass tovább! »

Dobzséval úgy gondoltuk tegnap, hogy reggel még nem lesz egymillió fok meleg, így hajnali hétkor egy másfél órás futáshoz készültünk. A titkos edzéstervet most hanyagoltuk, útvonalunk megint fundoklián túli, mert arra a gáttal ellentétben nem számítottunk sok szúnyogra. Szúnyogok nem is voltak, de az az egész egy rohadt nagy, sunyi emelkedő. Azt gondolnád síkon futsz, és de szarul megy, közben a fundoklia után is egyfolytában emelkedik az egész, de csak úgy titokban, tudat alatt. Csak azt érzed, hogy fárasztó, és nem gyors a tempó.
Az M7-en átjutva most nem a a levendulás felé kanyarodtunk, hanem sóskút felé balra  a lejtőn …

Olvass tovább! »

– 2h 01′ 00" alatt
– st: Megadeth – Endgame; Magtens Korridorer – Milan Alle

Rrróka barátom üdült, így egyedül vágtam neki szombat este az Érd körüli dombságoknak. A Fundoklia-völgyi tanösvény után (egyre több fiatalt látok itt üzekedni, eszembe is jutott, hogy ez igazából "kanösvény", de rögtön el is hessegettem a fejemből ezt a nem túl sikerült szóviccet), szóval átvágtam az M7-es fölött, végig a levendulamező mentén (nem tudom, kinek jut eszébe sok négyzetkm-en levendulát ültetni, ha valaki tudja, mondja meg), majd az elhagyott laktanya (?) előtt, az Esztergályos utcánál kénytelen voltam átmenetileg visszatérni a civilizációba. Ez nem tartott sokáig, …

Olvass tovább! »

– 46′ alatt
– soundtrack: Slash – selftitled

Vasárnap délelőtt, amikor az istenfélő emberek templomba igyekeznek, felhúztam a futócipőt és a Fundoklia-völgy felé vettem az irányt. Ezúttal nem arra mentem, amerre Rrrókával szoktunk, hanem már az elején ráfordultam a tanösvényre, minél több zöld, minél kevesebb civilizáció, ugye.

A tanösvény gyönyörű, hullámzó árvalányhaj* mező közepén húzódik, gondoltam is, hogy ha ezt tudom tizenvalahány évvel ezelőtt, most gazdag ember lennék, mert a ’90-es évek elején aranyárban mérték Erdélyben, cserkészéknél az árvalányhaj bokrétát, ami a kalpagot hivatott díszíteni. Védett növény, persze, úgyhogy hamarabb tépdesném önnön mellszőrzetemet, mint e faj példányait.

Árvalányhaj ide vagy …

Olvass tovább! »

– 54′ alatt

Tegnap futás előtt beugrottam Rrrókáékhoz pár paprikapalántával, amiből persze az lett, hogy Rrróka is futócipőt húzott. Így – az eredeti tervtől eltérően – végül a Fundoklia-völgy felé vettük az irányt, és közben szokás szerint hülyeségeket beszéltünk (pl. megtudtam, hogy Rrróka álmában Godzilla elől menekül Érd csatornáiban 😀 ).

A futás (és a hülyeség) eléggé leterhelt, úgy éreztem, elég jó tempóban nyomjuk, de utólag kiszámolva több, mint 5 és fél perces km-ekkel haladtunk. Ráadásul Rrróka végig azzal stresszelt, hogy a pulzusa alacsonyabb, mint az enyém (így is volt, 146 átlagpulzussal futott, én meg olyan 160 bpm körül). Ebből …

Olvass tovább! »