Északnyugati átjáró – újabb 20 km
– 2h 00′ 25" alatt
– st: Prong – Power of the Damn Mixxxer; Van Canto – Tribe of Force
Amíg Rrróka Orfűn dorbézol, magányosan futkorászom az érdi dombokon. Most is észak-északnyugat fele vettem az irányt, mint legutóbb, de az út végén nem a biatorbágyi üdülőtelep fele tértem, hanem a felfedező ösztöntől hajtva végig az erdő mentén, a másik irányba. Végül egy tanyához lyukadtam ki, itt fordultam vissza, végigrohantam a Földmunkás utcán, majd az Esztergályoson jobbra, és innen már az ismert úton hazafelé.
Kellemesen hűvös, borongós idő volt, és szúnyogok is békén hagytak; az egyetlen gondot az irdatlan pocsolyák jelentették, amik helyenként az egész utat elfoglalták, árkon-bokron-tüskén keresztülgázolva lehetett csak megkerülni őket.
Kutyából is kijutott erre az alkalomra, a Fundoklia elején egy őrült fiatal vizsla gondolta úgy, hogy meg kell kergetnie, a visszafele úton pedig egy töpszli, lelkes jószág szegődött mellém jó fél km-en keresztül, és bezsebelt egy kis simogatást is.
Szinte másodpercre ugyanolyan tempóval haladtam, mint egy héttel ezelőtt, de a szívem nyugodtabb tartományban, 150 és 160 pulzusszám között verdesett.
Itt egy rövidke, telefonnal készített hangulatvideó:
One thought on “Északnyugati átjáró – újabb 20 km”
jól tolod mester! 🙂 én ma egészen másnapostalan vagyok a radó pince 260 forintos viceházmestereinek köszönhetően, szóval akár még futhatok is. az esőt megúsztuk, a buli meg kurva jó volt! 🙂