10 km a mínuszok közt; Natália
– 50′ 40″ alatt
– st: Lake of Tears – The Neonai/Black Brick Road
Jó három km intenzív futás kellett hozzá tegnap, hogy végre felmelegedjenek a kezeim az aldis futókesztyűben. A várakozásokkal ellentétben a gáton se jég, se hó nem volt, a szél sem próbálta lefújni a magányos szaladót, ám a mínuszok keményen támadtak jobbról-balról, de főleg szemből. Nem is voltak sokan a környéken, egy óra alatt a következőket számoltam össze: kutyasétáltató bácsi (1 db.), kutya (1 db.), horgász (2 db.), fakitermelő megélhetési bűnöző (4 db.).
A hetedik km táján ifjúkorom egyik kedvenc együttesének, a Lake of Tears nevű formációnak …
Olvass tovább! »
ki a hátsójából a nagy szalmagurigákat a naplementébe. Pont úgy nézett ki, mint a 
Sekiwake kedvéért és … 
Min. 10 km-re szóló ambícióval vágtam neki tegnap a gátnak, de az elmúlt időszak hosszú kihagyásai sajnos éreztették a hatásukat, a gyönyörű tavaszi futóidő ellenére komoly erőfeszítésembe került rakosgatni a lábaimat egymás után, és még a sorrendre is figyelni. Ezért menet közben, 173-as pulzusnál úgy döntöttem, ezúttal nem hajtom magam, inkább visszafogottan, szakaszosan próbálom formába hozni magam a jövő szombati