– 50′ 40″ alatt
– st: Lake of Tears – The Neonai/Black Brick Road

Jó három km intenzív futás kellett hozzá tegnap, hogy végre felmelegedjenek a kezeim az aldis futókesztyűben. A várakozásokkal ellentétben a gáton se jég, se hó nem volt, a szél sem próbálta lefújni a magányos szaladót, ám a mínuszok keményen támadtak jobbról-balról, de főleg szemből. Nem is voltak sokan a környéken, egy óra alatt a következőket számoltam össze: kutyasétáltató bácsi (1 db.), kutya (1 db.), horgász (2 db.), fakitermelő megélhetési bűnöző (4 db.).

A hetedik km táján ifjúkorom egyik kedvenc együttesének, a Lake of Tears nevű formációnak a “Nathalie and the Fireflies” című dala töltötte csordultig örömmel szívemet, így ezt választottam decemberi erőnótának:

Lake of Tears – Nathalie and the Fireflies by lemurmiki
 

A Lake of Tearsről annyit kell tudni, hogy svédek, doom-gótikus vonalon nyomultak a ’90-es évek elején, aztán hamar félretették a hörgést, és inkább pszichedelikusabb-nyugisabb irányba fordultak.

A szám hangulata fékeveszett életörömet sugároz, ám a sorokban ott bujkál a végtelen szomorúság:

Könnyek tava: Natália és a szentjánosbogarak

Jön a reggel vörös és fekete az Ön számára talán
Elmúlt a nap elrejti az egyik tűz újra
Hamarosan elment, reggel jön többet értem mostanában
Jön a reggel vörös és fekete az Ön számára

Ó, nem jönnek ott újra

Jön a reggel bánat
Mosolyogj a szíve megtelt könnyel
Natália jön a holnap is
A szentjánosbogarak ott

Hatálya alá tartozik, jön nélkül, mi a skarlát a
És az egyik a nap az ő tüzek és néhány
Hamarosan jön a nap, hamarosan jön a reggel itt baba
Jön a reggel vörös és fekete ott van

(ford: Google Translate)