– 56′ alatt

Tegnap Rrrókával délelőtt 11 körül indultunk futni, esős, latyakos, barátságtalan időben. Az elképzelés az volt, hogy a gáton dacolunk az elemekkel, de egy ismeretlen sporttárs, aki éppen végzett a pályával, szelíden lebeszélt, mondván, hogy nagy mennyiségű csapadék található rajta. 

Így meggyőztem Rrrókát, hogy inkább szaladjunk fel a pincesoron, keressük meg a kápolnát, ami lentről látszik, hátha fentről is.

"A Százhalombatta és Érd között található 122 db, Kr. e. 7-6. századból származó halom alatt a Hallstatti kultúra előkelőségei nyugszanak. Haláluk után máglyán elégettek őket, és a hamvaikat urnában helyezték a sírkamrába." (matricamuzeum.hu)

A kápolnát nem találtuk meg, viszont kipróbáltuk, milyen futni egy rómaiak által kövezett úton (szar), megcsodáltuk a II. Lajos emlékművet (király), elhaladtunk az ősi halomsírok előtt, és eljutottunk a vicces nevű Matrica múzeum régészeti parkjáig, ahol Rrróka szerint nem mikiegeres levonósok vannak a vitrinben, hanem valami vaskori emlékek. A feltevés nem nyert bizonyítást, ugyanis április 1-ig nem lehet látogatni (ez valami vicc?). Addig is maradok a mikiegeres elméletnél, érdekesebb elgondolás, mint a Rrróka-féle. Ja, és "ejtsd: mátrika", na persze. Meg "Márika grófnő", nem? Hagyjuk.

Kicsit még behatoltunk Százhalombattába, lenéztünk a Dunára, majd spuri vissza. Visszaérkezvén a fürdőhöz, Rrróka javasolta, hogy teljesítsük ki a kultúrfutás történelmi horizontját, és iktassuk be a minaretet is. Végül a vízmű kapujánál fordultunk (vizigótok!) és vetettünk egy pillantást a Duna-menti fák irányába is (avarok!).

Így utánaszámolva elég lassú tempóban teljesítettük a 8,7 km-es távot, kb. 6 és fél perces km-ekkel, de ebben benne van az is, hogy itt-ott megálltunk bámészkodni, elmerengeni a múlton, magunkba szívni az örök változás édesbús illatát. Tegyetek így ti is!