Hóban futás

Hóban futás

 13 

Hóban nagyon hangulatos futni. Este pláne, de egy napsütéses vasárnap délelőtt a gáton se rossz. Tegnap délelőtt Lemúr Miki hívott, én pedig mentem vele, a hetet ugyis ellógtam. Vagy inkább elszállt, elrohant, fene se érti néha mitől gyorsulnak így be a napok. Szóval futottunk két kört a gáton, egészen tempósan, néha még beszélni is alig tudtam, pedig az nagy szó. Gyanúm, hogy Miki azért tolta ennyire, hogy végre befogjam.
A hóban futás megmozgat egy csomó olyan izomcsoportot amit máskor nem, így nekem most változatos helyeken van izomlázam. A hó a lépéseket rövidíti, pont az elrugaszkodásnál eszközöl egy ravasz kis csúszást, ettől olyan sután lép az ember, úgy érzi elopják a lendületét. Ennek ellenére 5:30-as tempót tartottunk, ha az utolsó kétszáz méteren nem érkezik Lemúrnak egy interurbán hívása, akkor simán belül is lettünk volna. Bár ha a gátat nem 5 kirinek számoljuk, hanem kb 5,2-nek… Na mindegy ne bűvészkedjek már a számokkal, örüljek, hogy ebben a hónapban már harmadik alkalommal sikerült futni, ez már másfélszer annyi, mint novemberben.
Megint tök jó témákról beszélgettünk, a hatodik kiri után valahogy a kortárs magyar irodalom is szóba jött, meg a költők, akiket én különös kegyetlenséggel nem kedvelek, még igazából Varró Danit se, pedig ő tényleg jó fej. Ellenben Petőfi megzenésített versei by Rackajam nekem nagyon bejöttek. Szerintem Sándorunk is kedvelte volna ezt a fajta művészetet, lehetett volna ő kora Lovasija vagy Kistibije, ha lett volna már akkor is elektromos gitár.

De lényeg a lényeg, toltunk megint egy tizest. Viszont nem jön össze az ezres ebben az évben, nagyon úgy néz ki. 78 kilométert kéne még tolni a számlálóba a maradék tizenvalahány nap alatt, és lássuk be a karácsonyi trakta időszakában ez nem tűnik túl valós tervnek.

Idő: 00:55:15
Táv: 10 km
Tempó: 05:31

18 thoughts on “Hóban futás

  1. Állat ez a kép! 🙂

    Mondjuk nem vagyok nagy Varró-rajongó. Legyen inkább OJD:

    “A Grenadierban hátradőlt
    a széken, és csak hallgatott.
    »Ily szépet nem látott a föld,
    virágot hozzak, csillagot,
    legyen ez pezsgős délután
    a hosszú-hosszú tél után,
    kompótot kér, eperhabot?«
    És szólt a lány: »Pohár vodkát csupán,
    s melléje sört is akarok!«
    És Marburg, az az átkozott
    város posvánnyá változott.
    Autóba ültettem a lányt,
    zokogott, nadrágomra hányt,
    Marburgban, párzó délután,
    egy hosszú-hosszú tél után.”

    (Ne is mondd, “ÁÁÁÁÁÁ! ÁÁÁÁÁÁ! ÁÁÁÁÁÁ!”)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük