Hóban nagyon hangulatos futni. Este pláne, de egy napsütéses vasárnap délelőtt a gáton se rossz. Tegnap délelőtt Lemúr Miki hívott, én pedig mentem vele, a hetet ugyis ellógtam. Vagy inkább elszállt, elrohant, fene se érti néha mitől gyorsulnak így be a napok. Szóval futottunk két kört a gáton, egészen tempósan, néha még beszélni is alig tudtam, pedig az nagy szó. Gyanúm, hogy Miki azért tolta ennyire, hogy végre befogjam.
A hóban futás megmozgat egy csomó olyan izomcsoportot amit máskor nem, így nekem most változatos helyeken van izomlázam. A hó a lépéseket rövidíti, pont az elrugaszkodásnál eszközöl egy ravasz kis csúszást, ettől olyan sután lép az ember, úgy érzi elopják a lendületét. Ennek ellenére 5:30-as tempót tartottunk, ha az utolsó kétszáz méteren nem érkezik Lemúrnak egy interurbán hívása, akkor simán belül is lettünk volna. Bár ha a gátat nem 5 kirinek számoljuk, hanem kb 5,2-nek… Na mindegy ne bűvészkedjek már a számokkal, örüljek, hogy ebben a hónapban már harmadik alkalommal sikerült futni, ez már másfélszer annyi, mint novemberben.
Megint tök jó témákról beszélgettünk, a hatodik kiri után valahogy a kortárs magyar irodalom is szóba jött, meg a költők, akiket én különös kegyetlenséggel nem kedvelek, még igazából Varró Danit se, pedig ő tényleg jó fej. Ellenben Petőfi megzenésített versei by Rackajam nekem nagyon bejöttek. Szerintem Sándorunk is kedvelte volna ezt a fajta művészetet, lehetett volna ő kora Lovasija vagy Kistibije, ha lett volna már akkor is elektromos gitár.

De lényeg a lényeg, toltunk megint egy tizest. Viszont nem jön össze az ezres ebben az évben, nagyon úgy néz ki. 78 kilométert kéne még tolni a számlálóba a maradék tizenvalahány nap alatt, és lássuk be a karácsonyi trakta időszakában ez nem tűnik túl valós tervnek.

Idő: 00:55:15
Táv: 10 km
Tempó: 05:31