Hosszútáv blog

A Sárd utcás útvonalat lecseréltem a dombosra, ott is van közkút, csak fel kell odáig küzdeni magamat. Elvileg végig szerettem volna menni szokásos fordulómig, de már a domb aljában tudtam, hogy ebből rövidítés lesz. A kútig muszáj elfutni, mondogattam magamban. Kétszer majdnem megálltam, mert hullámzó futókedvem épp egy mélypontot ért el, olyasmik jutottak eszembe, hogy minek, miért, és akkor mi van? Egyértelműen alulmotivált vagyok. A domb viszont jó ötletnek bizonyult, mert a küzdés elvonta figyelmem a lógós gondolatokról.
A tempót határozottan lassúra vettem, mint utóbb kiderült 6 perces lett, ami felfelé érthető, de lefele sem gyorsultam, viszont nem is kínlódtam. …

Olvass tovább! »

Már három napja mondják, hogy hétvégén jön a szar idő, ezért péntek délutánra időzítettem egy futást. Lemúr Miki sajnos megint nem tudott jönni annyi dolga volt, pedig ahogy hallottam a hangján a stressz szintjének jót tett volna. Remélem hétvégén lesz ideje tolni egy jó futást.
Már majdnem rövidgatyás-pólós idő volt, de azért nem kockáztattam felvettem a hosszú gúnyákat, és így indultam az Iparos utca felé a domboknak. Nagyon jól esett a futás, még a péntek délutáni csúcsforgalom sem zavart, nyugodtan ugráltam a padkáról az útszélére az autósok elől, akik értékelték ezt a gesztust, mindössze egy járművezető haladt el gépkocsijával az …

Olvass tovább! »

Hülye cím tudom, és nem hátrefelé futottam természetesen, hanem a szokásos "meredek domb fel, lanyha domb le" útvonalamat fordítottam meg. Így aztán kiderült, hogy az a domb nem is olyan lanyha, alig tudtam felkúszni rá. Erős szembeszél is volt, meg a mostanában kevesett is edzettem, nem is tudom márciusban hogy tervezhettünk volna maratont. Amiről egyébként lemondtunk logisztikai okok miatt, pedig megnéztem volna bitliszbá és DaMartian duóját, még a blogos kereplőt is bevetettük volna.

Lemúr Miki délelőtt sajnos nem ért rá, így ő talán pont most fut ebben szikrázó napsütében, nekem meg elvileg dolgom lenne, helyette szundikáltam egyet ebéd után, meg …

Olvass tovább! »

Derrick álta a szavát, és megjelent 20:20-kor a kapunkban. Nekem ez már késő éjszaka, de bátran felcsatoltam a pulzusmérőt, lábamra kaptama cipőt, és kiléptem az éjszakába.
Persze nem vágtunk egyből bele a lecsóba, még kellett cigizni (szokjál le), inni, mp3-at letenni, kutyát simogatni. De aztán már mehttünk is.
Derrick az a fugura, akia legjobban retteg mindenféle változtatástól, mégis sikerült rávennem, hogy ne a megszokott útvonalán fussunk, így Érd-Parkváros felé indultunk a dombokon át. Elszaladtunk a Lemúr Miki rezidencia előtt, majd jöhettek az emelkedők. Tekintettel arra, hogy Derrick magányos és antiszociális futó volt eddig, a tempó, ami mellett beszélgetni tudunk tényleg …

Olvass tovább! »

Megint reggel futottam, és délutánra kiderült, hogy ezt nagyon is jól tettem, mert a harangszó után turbóba kapcsolt az utolsó hétköznap, és az órák elpárologtak.
Szóval reggel felraktam a feleségem a buszra, aztán nekivágtam Tankcsapdára dombokat futni. Az emelkedőket tempósan, közte kényelmesen. elég szép nagy kört sikerült teljesíteni, 280 méter körüli szinttel.
Nagyon jó volt futni reggel, a dombok tetejére felérve elöntött az endorfin és lefele végig énekelve, dobolva, gitározva haladtam elég szép tempóban. Meg is lepett, hogy ilyen könnyen megy. A legvégén van még három igazi nagy emelkedő, rövid, intenzív, azokat is jól leküzdöttem.
Futás közben rengeteg frappáns írnivaló …

Olvass tovább! »