Könnyedén a dombos útvonalon
Már három napja mondják, hogy hétvégén jön a szar idő, ezért péntek délutánra időzítettem egy futást. Lemúr Miki sajnos megint nem tudott jönni annyi dolga volt, pedig ahogy hallottam a hangján a stressz szintjének jót tett volna. Remélem hétvégén lesz ideje tolni egy jó futást.
Már majdnem rövidgatyás-pólós idő volt, de azért nem kockáztattam felvettem a hosszú gúnyákat, és így indultam az Iparos utca felé a domboknak. Nagyon jól esett a futás, még a péntek délutáni csúcsforgalom sem zavart, nyugodtan ugráltam a padkáról az útszélére az autósok elől, akik értékelték ezt a gesztust, mindössze egy járművezető haladt el gépkocsijával az én ízlésemnek kissé közeli távolságban. Szóval nyugi volt.
A szokásos 44 perc körüli idővel fel is értem, fordultam, trappoltam visszafele. A Vad Fruttik – Egy éjszaka bohémiában albuma pörgött a walkmanként üzemelő telefonomban, a "stereo casette player" érzést erősítette, hogy a telcsire egy album fér rá, az album pedig 35 percnél csak kicsivel hosszabb, így harmadszor fordult mire hazaértem. Egyébként remek futózene, Likó Marci szövegei pedig kifejezetten elgondolkodtatók amellett, hogy humorral is átszőttek. "Óh, drágám rágd meg a szerelmemet, falatozz belőlem újra, s ha megemésztettél -a beleid mentén- eressz a hűs habokba."
Lefelé sikerült azt hiszem rekordot dönteni, hiszen 39:57 alatt értem haza. A térdeim bírták a lefele trappolás terhelését, csak a legvégén kezdett a térdkalácsom hegye fájni. Megjegyzendő: Nem szabad ennél gyorsabban jönni lefele, mert sérülés lesz a vége!
Idő: 01:24:31
Táv: 15.57 km
Tempó: 05:25
Zene: Vad Fruttik – Egy éjszaka bohémiában
5 thoughts on “Könnyedén a dombos útvonalon”
Én csütörtök óta rövidnadrág, rövid ujjú pólóban nyomom. Ma a Mátrabércre készülve sikerült egy 10 méter magas dombon 160 m szintet produkálni, 16-szor felfutottam rá és le. Nálunk ez a legnagyobb hegy. :)))) Sajnos a combizmomat nem terhelte le eléggé, de hátha hasznos volt.
Még ma is tök jó idő volt, ennek ellenére én nem bírom tartnani ezt az 5:30 körüli tempót 10 kili után. Vannak, akik gyorsulnak automatikusan, ha jön a jó idő, én úgy látszik másképpen működöm és lassulok… :S
A szöveg viszont tényleg fenomenális 🙂
@BGy: én fázós vagyok, nem mertem elindulni nyári szerelésben, pláne h már sötétedés közeledett, meg a szél is feltámadt. nem bántam meg, nem volt melegem.
@pannonfunk: én sem gyorsultam csak jól esett a futás. nagy trükk ez, hogy első felén emelkedő vissza lejtő, mert tök kipihenten ér haza az ember. 🙂
@rrroka: Ez bizony nagy trükk, amivel én is jól becsaptam magamat. Két hete futottam 18 kilit a János hegyen 1:42 alatt, tegnap a Margit szigeten 19-et 1:58 alatt… Látszik, hogy izomból vagyok gyenge, a gyengébb emelkedőt simán nyomom combból ( kvaricepsz) felfelé, amikor a vádli kevésbé terhelődik, lefelé meg lehet rohanni, és akkor a comb nem terhelődik, vagy kevésbé, és a vádli se annyira, mintha sima terepen mennék. Tüdőből meg bírom rendesen az emelkedőt. Sima terepen viszont végig vádliból, fenékből kellene nyomni, a kvaricepsz meg ugyan kevésbé terhelődik, viszont a vádlim, fenekem húzódik 10-12 kili felett…
@pannonfunk: majd megerősödik! 🙂 én jobban szeretem azt a dombos útvonalat, ami felfele ugyanez az útvonal, lefele meg sokkal enyhébb (és hosszabb) lejtő, csak most nem volt időm elkanyarogni arra.