Mostanában terepezek néha
Mostanában terepezek néha, talán azért, mert egy ideje megszerettem az őszt, amikor nincs eső, köd, hideg, és még nem sötétedik be 4 órakor, akkor egészen jól érzi magát az ember ősszel, futni pedig remekül lehet, végre lehűlt az idő. Meg ugye itt volt a hétvégi célverseny-féle, az Intersport Terepfutás és Túra hosszú távja, 29,3 kiri alatt 940 méter szint, Békásmegyertől Csobánkáig, meg vissza, laza. Az egészben az a legjobb, hogy túra is van, vagyis kis feleségem most nem logisztikai menedzserként, hanem a nordic walkingos társaival versenyzőként vehetett részt az eseményen, egyből a középtávon, 20 km/600 méter szint.
Szóval egy ilyen …
Olvass tovább! »
3 (három) Vulkán futás, Mindszentkálla
A rajt előtti hétig azt hittem, hogy ez a 3. Vulkán futás lesz, csak fura a tipója a szövegnek, de ahogy a helyszínen fotózott zseniális útvonalrajz is mutatja, itt valóban három darab vulkánt kerültünk meg, biztos az előttem ülő korpáit számoltam földrajzórán, de nem is emlékeztem, hogy van egyáltalán ennyi vulkán Magyarországon. Azt ott meg kiderült, hogy van több is. Vulkánok földje.
A versenyre kis feleségem nordic walkingos csapatával érkeztünk, tíz fő érdi botosjeti készült a 8 kiris távra, én meg Áron barátommal és Malőr kutyával a félmaratont vettem célba, a pálya nálunk végül kicsit rövidebb lett, de volt benne …
Olvass tovább! »
Nyuszik voltunk az 50 km-es teljesítménytúrán
Rrrókának régi, nem titkolt ambíciója, hogy lenyomjon a maratoni távon, és ezért nem átall minden piszkos trükköt bevetni (pl. rendszeres edzések, étrendreform, pulzuskontroll). Úgy látszik, mindezek ellenére nem biztos a sikerben, mert szombaton, a Spar Maraton előtt egy hónappal konkrétan megpróbált megölni.
Van ez a METEOR 50 névre hallgató teljesítménytúra, ami a hűvösvölgyi Gyermekvasút végállomásáról indul, felmegy a János-hegyre, érinti Budakeszit, Nagykovácsit, majd visszatér Hűvösvölgybe. Összesen 49,73 km, némi szintemelkedéssel (Nagy-Hárs-hegy, János-hegy, Nagy-Kopasz stb.) Na, Rrróka kitalálta, hogy ezt fussuk végig.
Nagyon készült, betárazott enni-innivalóból, letöltötte a telefonjára az útvonal GPS-trackjét, és hozta a Nordic walkingos botjait is, amiket …
Olvass tovább! »
Back to Bükk
Megint egy ócska szóvicc a posztcímnek, és megint terepfutás? Mi van már ezekkel a hosszútáv blogosokkal? 🙂
Nem változtunk terepfutás bloggá, bár tény, hogy mostanában többször versenyeztünk erdőkön-dombokon, mint aszfalton, bár ez leginkább csak így alakult, azért az évi legnagyobb kihívás a Spar Maraton lesz idén is (leszámítva persze Lemúr Miki ultrafutás világába tett első párszázezer lépését…).
Szóval elmentünk nyaralni kis feleségemmel a Bükkbe, idén sem maradt otthon a futócipőm, de most csatlakozott hozzá a túracipő és a nordic walking bot is, hiszen marha jó túra-formában vagyunk, bele is tettünk a felszerelésbe vagy 50 jó szintes kilómétert, hiába esett …
Olvass tovább! »
BGy Terep 50 beszámolója – igen még májusból
BGy már réges-régen elküldte nekem a Terep Ötvenes (Pilisszentlászló – Visegrád – Pilisszentlászló – Lajosforrás – Csobánka – Pilisborosjenő – Pesthidegkút; 1770 m szint) beszámolóját, szégyenszemre kicsit elfelejtettem, de jobb egy poszt később, mint soha, a nyári kánikulában biztos mindenki szívesen olvas a hűs erdőben terepfutásról.
Közel hat évet megélt blogomban megígértem, hogy nem írok több beszámolót (Mindenki egyszerre: :((( – rrroka), mert minden évben ugyan azokon a versenyeken veszek részt, sok javulást nem mutatok. Az idei Terep 50-rõl viszont szeretnék pár szót írni, mert egy érdekes kérdés merült fel bennem, a válaszra ismét egy évet kell várni.
Sajnos …
Olvass tovább! »
Domb és domber – Nyúlcipőbolt Gerecse Trail
Azt gondolná az ember, hogy egy két (vagy több) körös versenyen a pálya mindig azonos, de ez nem így van. Olyan versenyeken, ahol terep is van a tematikában, ott bizonyos, hogy az emelkedők a második körben nagyobbra nőnek, a lejtők meg valahogy ellaposodnak, szerintem ezzel egyetértene bármelyik terepfutó.
A szervezők állítása szerint a Nyúlcipőbolt Gerecse Trail két 14,6 kiris körében azonosan kb. 525 métert emelkedő van, de mi részvevők ezen csak nevetünk, hiszen tudjuk, hogy azért van kint a sok pályaőr, mert ők állítják nagyobbra a kaptatókat, amikor éppen nem figyel oda senki. Szóval nyilván értitek már a címet: első …
Olvass tovább! »
X. Tárnoki Tófutás
A reggel még szakadó eső dacára rekordmennyiségű, hárommillió résztvevője volt a X. Tárnoki Tófutásnak, az érdi futócsportoból is átmentünk vagy tízezren (lehet kicsit túlzok…). Esett vagy ötezer miliméter eső, úgyhogy lehetett sejteni, hogy a pálya izgalmas lesz, hiszen azonkívül, hogy körönként kétszer átfutunk keresztben egy műúton, kizárólag patakparti ösvényen, földúton és rekettyésen át galoppozunk. Pár ember kicsit nyafogott is emiatt, de a hozzám hasonló elvetemült terepkedvelők csak annyit kérdeztek: hol van belőle a szint? Amikor a végén ezt szóvá tettem a szervezőknek ígéretet kaptam, hogy jövőre lesz. 🙂
A táv 26 kilométer volt, ezt négy körben teljesítettük, együtt indulva az …
Olvass tovább! »
Csapattuk a Kamaraerdőben rendesen
Az hiszem elég csak annyit mondani, hogy 9 (kilenc!) percet javítottam az előző évi időmhöz képest a KTF20-on, és egyből mindenki érzi, hogy igen ezek a srácok tényleg csapatták…! Ráadásul – ritka pillanat – Lemúr Miki előtt értem be egy perccel. Pedig lefele jövet elnyaltam az egyik kanyarban, de szerencsére pár horzsolással megúsztam. 9-10. helyen végeztünk 1:44:32 és 1:45:22 idővel, ami nagyjából 5:10-es tempót jelent, pedig van 260 méter szintemelkedés _körönként_, amiből rögtön az első kirin megkapunk egyszerre százat.
Áron barátom is részt vett a versenyen, bátran a huszasnak állt neki, 2:02 percet ment, ami pont ugyanannyi, mint …
Olvass tovább! »
Megpróbáltunk a bányához futni, sikerült eltévedni
Nem tudom, mi van a levegőben (chemtrail, mi legyen), mostanában hajlamosak vagyunk eltévedni unásig ismert terepeken, ami főleg Rrrókánál meglepő, hiszen neki GPS van a fejében.
Vasárnap délután egy hosszabb kirándulásra indultunk a bánya irányába. Az Esztergályos utcáig felfutottunk, mint szem a harisnyán, aztán Rrróka rábeszélt egy kis kitérőre. Az erdőt, ami a magaslest is rejti, ezúttal unortodox módon a másik irányból közelítettük meg, de pont ugyanúgy nézett ki. Kiszaladtunk a dombtetőre ott, ahol máskor be szoktunk, aztán elindultunk a külszíni fejtés felé. Hát szinte nem találtuk meg, nem is értem, aztán kis kóválygás után mégis.
Itt aztán …
Olvass tovább! »