Back to Bükk

Back to Bükk

 9 

Megint egy ócska szóvicc a posztcímnek, és megint terepfutás? Mi van már ezekkel a hosszútáv blogosokkal? 🙂

Nem változtunk terepfutás bloggá, bár tény, hogy mostanában többször versenyeztünk erdőkön-dombokon, mint aszfalton, bár ez leginkább csak így alakult, azért az évi legnagyobb kihívás a Spar Maraton lesz idén is (leszámítva persze Lemúr Miki ultrafutás világába tett első párszázezer lépését…).

buk_rrr.jpg

Szóval elmentünk nyaralni kis feleségemmel a Bükkbe, idén sem maradt otthon a futócipőm, de most csatlakozott hozzá a túracipő és a nordic walking bot is, hiszen marha jó túra-formában vagyunk, bele is tettünk a felszerelésbe vagy 50 jó szintes kilómétert, hiába esett az eső néha.

bukk_ketten.jpg

bukk_domb.jpgA Bükk-fennsík erre kiválóan alkalmas, hiszen bármerre indulva meredek lejtőkkel majd persze emelkedőkkel találjuk szembe magunkat. Kedvencem a Bükkszentlászlóról felfelé vezető sárga útvonal lett, ahol nagyjából 250 métert lehet emelkedni 3 kilométer alatt. Ezt az utat először túrázva tettük meg, utána vicc kedvéért visszamentem másnap futva, megtoldva azzal az elhatározással, hogy max 150-es pulzussal megyek majd a körön, hát mondanom sem kell ehhez a határértékhez nem futás tartozik ezen a nagy emelkedőn, akkor sem, ha a nordic botokkal segítek rá a haladásra.

A Bükk tele van energiával. Többször suhantam széttárt karokkal az ösvényeken, hogy áramoljon át rajtam a csí vagy mi a csuda ami itt található, és egészen konkrátan érezhető. Persze suhanni csak óvatosan, rövid szakaszokon lehet, mert mindenhol mészkő buckák bukkannak elő a talajból, és széles mosollyal, valamint átszellemült arccal lehet elnyalni bennük, de ha eközben nem találunk el egy említett kőkoloncot, akkor legalább puhára esünk.
A Bükk tele van mindenféle jószágokkal is, futás közben kétszer is találkoztam őzekkel, parkoltak a dombokon tehenek és szamarak, valamint él itt karámban két láma is (nem a tibeti féle), sőt egyik reggel egy ezüstszürke, kutyaszerű, és -termetű lényt is láttam elsuhanni a nyaraló kerítésén belül, utóbbit nem merném farkasként azonosítani, de azért gyanús!

bukk_lama.jpg

(na a láma pont nem látszik ekkorában, de ott van a bal oldali szarkalábaim mellett)

 

Ne felejtsük el a Boldogasszony gyógyító köveit őrző vérmókust sem.

bukk_mokus.jpg

Ja és persze gombák. Millió-millió gomba, mindenhol.

bukk_gombak.jpg

És a végére egy panoráma kép:

bukk_panorama.jpg

13 thoughts on “Back to Bükk

  1. Ó,jee! A Bükk a kedvencem. Az egyik képen az a négy fa ismerős. Nem a Vesszős-völgy? Abban is sárga megy és a vége nagyhalál.
    A világító szemű mókusokkal vigyázzál, mert ha sokáig nézed, kiég tőlük a szemed! :))) Fényképen is!

  2. Igen, a Bükk felülmúlhatatlan! 🙂
    Bár a Tárkány felőli végén járunk viszonylag gyakran, de augusztusban egy hetet leszünk Jávorkúton. Már alig várom! 🙂

  3. Az jó, egyszer megcsináltuk. Jelvényszerzőként is meg lehet csinálni, nem csak teljesítménytúrában és akkor egy kellemes hétvégi jövés-menéssel megoldható.

  4. @NJoco: ez tök jól hangzik, és tényleg kint vannak az “oszlopokba rögzített kódolt fémbélyegzők ” egész évben? azt gondolnám hogy az első pesti túrázó magával viszi…

  5. @rrroka: Ja, hát itt olyanra tessék gondolni, hogy ezek ilyen négyzet alakra vágott laposvas vagy öntöttvas darabok, maratott pontmátrixszal bélyegző gyanánt. És persze tölgyfa oszlopokra masszívan felcsavarozva.
    Legalábbis régen ilyenek voltak kint.

    Másrészről pedig a csúcsok nagy része nem jelzett úton közelíthető meg, arra pesti kocaturisták nem is nagyon fordulnak meg, hacsak nem úgy, hogy eltévednek 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük