Nem tudom, mi van a levegőben (chemtrail, mi legyen), mostanában hajlamosak vagyunk eltévedni unásig ismert terepeken, ami főleg Rrrókánál meglepő, hiszen neki GPS van a fejében.

Vasárnap délután egy hosszabb kirándulásra indultunk a bánya irányába. Az Esztergályos utcáig felfutottunk, mint szem a harisnyán, aztán Rrróka rábeszélt egy kis kitérőre. Az erdőt, ami a magaslest is rejti, ezúttal unortodox módon a másik irányból közelítettük meg, de pont ugyanúgy nézett ki. Kiszaladtunk a dombtetőre ott, ahol máskor be szoktunk, aztán elindultunk a külszíni fejtés felé. Hát szinte nem találtuk meg, nem is értem, aztán kis kóválygás után mégis. 

Itt aztán megpihentünk, és elkészült életem első szelfije, olyan is lett:

A jól sikerült felvételen látszik, hogy elég megviselt a fejünk, pedig nem futottuk szét magunkat, sőt, politizálni is volt időnk. Ti, leányok, ne tegyétek! Az ücsörgés sem tett jót a lábaimnak, eléggé beálltak visszafele menet. Ez ilyen lassú tempó mellett szégyen, nem tudom, mi lesz a hat órás futáson. Meghalás, valószínűleg.

Még két felvétel a posztapokaliptikus helyszínről (vasárnap Velencei-tó kerülés, gyertek ti is!):