Maratonfüred – Áttentő Redáz első maratonja

Maratonfüred – Áttentő Redáz első maratonja

 4 

Áttentő Redáz elküldte nekünk első maratonja beszámolóját, amit a SPURI Maratonfüred Badacsonytomaj-Balatonfüred távon futott Biorobot társaságában.
Nem a legkönnyebb pályát választották, a távon van jópár méter szintemelkedés.
Gratulálunk! Csak így tovább! 🙂

maratonfured_szint.jpg

Megpróbálom összefoglalni a történéseket 2 az 1-ben, mivel sógornőmmel indultunk a versenyen. Engedélyt kaptam rá, hogy róla is írhassak. Én lettem a sajtófőnöke. 😀

Előzmények: 

Biorobot nem egészen egy éve kezdett teljesítménytúrázni, májusban már végigszántotta a Kinizsi100-t, majd nyáron együtt járogattunk a HHH-re, folyton a hátát bámultam, aztán már azt se :D. Ősszel beterveztük a 30 km lefutását a Spar maratonon, én abszolváltam a feladatot, neki sajnos halaszthatatlan dolga volt Erdélyben (természetesen túrázott :D).  Majd jött a Siófoki félmaraton, ahol majdnem szaladt még egy kört, annyira élvezte (ekkortájt ragadt végleg rá a Biorobot név). Én két éve kezdtem futni, szépen lassan emeltem a távokat, egyre jobban élveztem, tulajdonképpen kihívás volt (most is az) időt szakítani három kölök mellett a futásra, de mindig sikerült valahogy. És lassan barátokra is szert tettem (a kettes számú kölök osztálytársának anyukája és embere lettek állandó futópartnereim, bíztatóim). Télen szépen készülgettünk, Biorobot nyomta a túrákat, de egyre inkább futotta őket (nem bír már sétálni), én a magam által összeállított, internetről összeollózott, saját ízlés szerint átalakított edzésterv alapján. Mivel ilyen szép telünk volt, nagyon lógott a levegőben egy tavaszi maraton, Debrecen és a Balaton versenyzett, nyert a hely szépsége, no meg a szint is kihívás volt, legalábbis nekem. És persze fel kellett térképezni a helyet az Ultrabalatonra is. 

A verseny:

Természetesen megbeszéltük a taktikát, nem futjuk el az elejét, frissítünk rendesen stb. Okosan, szépen. Na persze. Biorobot előbb rajtolt, mint én, csak a célban találkoztunk. Az elején nagyon vitt a lábam, tudtam hogy meleg lesz, amihez nem vagyunk még akklimatizálódva, ezért egy pillanat alatt felborítottam a tervet: inkább futok az elején kicsit lendületesebben, úgyis kitikkaszt a nap, akkor már haladjak az elején. Biztosan nagy ostobaság, de nekem tulajdonképpen bejött, 30-32km környékén már annyira meleg volt, hogy folyamatosan döntöttem magamba a folyadékot, és persze lassultam is, belesétáltam párszor, de nem éreztem soha azt, hogy meg kellene állni, vagy kibírhatatlan, vagy görcsöl, hanem inkább lassítani kell. A magamra aggatott kulacsöv életmentő szerepet töltött be, minden frissítőállomáson teletöltöttem, ami a következőig rendre el is fogyott. Mondjuk volt olyan pont, ahol nem is vettem észre hogy hol az asztal, úgy elszaladtam mellette, hogy csak 10 perc múlva esett le a hülyeségem. Hozzáteszem a saját nagylányomat sem vettem észre, hiába kiabált nekem. 😀 Az a sok kellemesen meredek kaptató is levett a lábamról, olyan érzésem volt sokszor, hogy szinte csak felfelé futunk. Rendre ilyen hosszan nyúló emelkedőkön állt Monspart Sarolta, na Őt többször is észrevettem, nagyon helyes volt, elképesztő hogy egy futóikon biztatja az embert. Tetszett, hogy nincsen tömeg, de mégsem egyedül baktat az ember lánya, mindenkinek volt a másikhoz egy biztató szava. Az utolsó 2km-en összedolgoztunk egy fiatalemberrel, eldumáltuk annyira az időt (de lehet hogy csak nekem járt a szám, elkezdtem hihetetlen boldog lenni, valószínűleg tudatosult bennem, hogy megcsináltam), hogy csak annyit vettem észre mindjárt célban vagyunk. Pont a női eredményhirdetés előtt értem be, Sára ott ugrabugrált zokniban, kereste a cipőjét. 😀 Szépen megtapsikoltuk, lefényképeztük előlről hátulról, (jobbról balról), majd boldogan tértünk be az első vendéglátóipari egységbe. Ott ültem le először aznap . Dóra, Tibi és a nagylányom alkották szurkolótáborunkat, nagyon hálás vagyok nekik hatékony segítségükért (meg a finom barna sörért is).

Konklúzió:

Maratont futni állati jó!!! A meleg és a sok szint ellenére is végigcsinálnám megint. Elképesztő energiákat lehet megélni egy ilyen megmozduláson, még most is mérhetetlenül boldog vagyok. Némi izomlázon és 2 vízhólyagon kívül nem lett semmi bajom, picit tartottam tőle, hogy walking dead üzemmódban fogom a maraton utáni napokat megélni, de nem így lett. Ezek szerint nem volt rossz a felkészülésem, 4:08:30 az időm, októberben Budapesten lehet javítani 😀

 Áttentő Redáz

maratonfured_biorobot.jpg

14 thoughts on “Maratonfüred – Áttentő Redáz első maratonja

  1. @BGy: Igaz! 🙂
    (Kár, hogy abbahagytad a blogod írását, nagyon sok hasznos információt olvastam Nálad a felkészülés alatt!)

  2. @ÁttentőRedáz: tényleg mnagyon jól csináltad, első maratonnak egy négy órást szerintem bárki elfogadna! 🙂 októberben a javításnál is ilyen nyugisan kezdj, nincs rosszabb anál, mint amikor 30 körül kipurcan az ember és drasztikusan esik a teljesítmény.

  3. @BGy: hát, ha gyorsabb tán már nem leszel, tapasztaltabb még bizonyosan igen 🙂
    meg aztán lehetne írni a futótársadalomról szocigráfiát, vagy egy rövid mi a teendő lila lábujjkörmök esetén tanácsadói rovatot, vagy melyik popsikrém a legtutibb kidörzsölések elhárításának esetére…:)(legalábbis én ezekre kerestem rá a gugliban :D)

    @rrroka: Anál rosszabb? 😀
    egyébként köszi a lehetőséget a megjelenésre!

  4. @bellone: Köszönöm, dagad a májam! 🙂

    Amúgy olvastam, hogy betelt a vivicitta félmaratonra a nevezés. Lassan ide is sorsolással lehet majd bekerülni?!?!?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük