Hosszútáv blog

Néha, amikor a rádiókból már elegem van, konkrét számot meg nincs kedvem hallgatni, randomra rakom az iTunes-t és a matematikai algoritmusára bízom magam. Ilyenkor rendre felbukkannak a múltban hallgatott zenéim, amikről már szinte meg is feledkeztem, és randomról átváltok asszociációra: hú ez de jó, és ez is milyen jó volt, ezt meg bakker de rég hallottam. Elindul egy nosztalgia spirál, amely mentén egyre jobban belekeveredek fiatalkorom zenéibe. Így bukkant fel ma a múltból hazánk undorítóan trágár hardcore frontja az Action zenekar személyében, a drogos grundge vonalban a Southern Special, aztán pedig Mátyás Attila, aki mostanában több szempontból is aktuális. …

Olvass tovább! »

A Jesus Jones nevű bandát – szégyenszemre – csak most fedeztem fel magamnak. A rádióhallgatást megunva az iTunest szoktam randomra rakni, így néha a véletlenszerűség olyan meglepetéseket böfög fel nekem kicsi feleségem albumaiból, amikről életemben nem hallottam, hiszen a zenei ízlést formáló fiatal éveimet egy barlangba zárva töltöttem, egy Akai kazettára másolt Kontroll Csoport koncert kalózfelvételével. Legendás zenei műveletlenségem azonban kiváló ízléssel párosul (aki itt megköszörüli a torkát, az halál fia), így azonnal felismerem a jót, a Jesus Jones pedig nagyon is jó. Az elektronikus alapokat keverték rockos dolgokkal már  a  ’90-es évek elején, ez a mixtúra nekem nagyon bejön, …

Olvass tovább! »

Kicsi feleségem, Andi (aki versenyeken logisztikai menedzserem, futófotósom és vezérszurkolóm egy személyben, valamint a realitások talaján tart a hosszútávú futóterveim tekintetében) választotta ehavi talpalávaló nótánkat. Kíváncsian vártam mit ajánl nekünk, ha végre a lemezjátszó mögé engedjük, nem pedig a táskát cipeli a váltócuccommal. 🙂

A március havi Péterfy Bori nóta megosztotta közönségünket, ennyire talán még sosem volt szélsőséges olvasóink véleménye egy talpalávalóról. Borboleta már a kommentekben ajánlotta ehavi formációnk, a Herczeg Flóra és a Veszelka Kommandó egy másik nótáját, de mivel azt úgy nem ér, hogy már szerepelt, kicsikartam tőle egy másik dalt, és persze hozzá az elmaradhatatlan személyes véleményt:

„A banda ebben a formában sajnos már nem létezik, mert az énekesnő, Herczeg Flóra szóló karrierbe kezdett. Szeretem ebben a zenében a különböző stílusok keveredését, egy kis reggae, egy kis ska, egy kis rakkenroll, mindezek mellé népzenei elemek és egy népdal, és mégis, a

Hosszú vívódás után sikerült megszülnöm, hogy mi legyen a havi talpalávalónk.
BGy barátunk már hó elejéén reklamált, neki valami jó magyar rockot ajánlottam volna, mondjuk Ferenczi Györgyöt és a Rackajam-et. Lemúr Miki múlt havi Die Kruppsára visszhangként a Rammstein Angel sein-t gondoltam, de aztán elvetettem, hiszen a német ipar helyett mégiscsak a magyar kkv szektort illene támogatnunk. Telt az idő, itt van március 15. és az jutott eszembe, hogy a Pamut zenekar Képzeld el című nótája jól reflektálna az ünnepi megemlékezésre, vagy Kossuth-díja kapcsán akár egy Ákos dal is szóba jöhetne, esetleg két évvel ezelőtti díjazása miatt valami jó Kispál szám …

Olvass tovább! »

Ritkán hallgatok indusztriális metált, túl lélektelennek találom így harmincon túl, de futáshoz valahogy nagyon bejön. Talán azért, mert úgy gondolok magamra is közben, mint egy gépezetre, bal-jobb, bal-jobb, mint az óramű. Ehhez meg ideális a dobgép és az ipari reszelés.

Általában fiatalkori kedvenceim sorakoznak a playlistben, mindenekelőtt a Clawfinger, a Prong, a Fear Factory, na meg a Rammstein. Februári talpalávalónkat a Die Krupps szolgáltatja (szintén német versenyzők), akik prüntyögős-sampleres Metallica-feldolgozásokkal robbantak be a köztudatba a ’90-es évek elején, Lars Ulrich ki is akadt tőle.

Nem a To the Hilt a legjobb számuk, de a klipje vicces, hadd …

Olvass tovább! »