Hosszútáv blog

Novemberi talpalávalónkat pannonfunk mester küldte. A választott muzsikáról eképpen vall:

Számomra az év egyik felfedezettje Frenk. Kellemes színfolt a (szerintem) egyre híguló magyar alternatív zenei élet palettáján. Amikor először mentem el pár hónapja Frenk koncertre a Hunnia a bisztróba, egy cérnavékony, megijedt tekintetű fiatal srác ment fel a színpadra. Aztán ahogy felért a színpadra, egyszercsak eltűnt az a riadt tekintetű fiatalember, és ott volt a színpadon Elvis Presley, Menyhárt Jenő, Tom Waits, Ian Dury és Lou Reed valami furcsa keveréke, ölébe vett egy akusztikus gitárt, belekortyolt az italába, belecsapott a húrokba, és elindult a show. A nézőtéren pedig mindenkinek elakadt

…

Olvass tovább! »

Péntek 13-a van, és ilyenkor illik valami elvetemült dologgal jelentkezni. A júliusi talpalávaló ezért a lóhajú Dokken-fiúk mesterműve, a lassan 25 éves Heaven Sent. Sekiwake küldte nekünk, félig (vagy teljesen?) poénból. Eképpen vall róla:

Van itt minden, ami ennek a zenének tipikus kelléke: bár, pia, éjszaka, köd, temető, kamugitározás, dögös maca. Ezen persze lehet mosolyogni, de mégis ott van Don Dokken mással összetéveszthetetlen orgánuma, az egyszerű ritmusszekciót pedig jól ellenpontozza George Lynch tökéletes gitárjátéka. A hosszú edzések 25. és 30. kilométere közé ajánlom :-))

Ehhez már csak ennyit tudok hozzáfűzni:

…

Olvass tovább! »

Aki követi a blogot, az tudja, hogy én általában brutális metálnótákkal borzolom a kedélyeket havi powersong-ajánlás címén, ellentétben Rrrókával, aki inkább a langyos nagyon is fasza magyar alternatív zenakarokat kedveli.

Szembemenve ezzel a sztereotípiával, májusra a Two Steps from Hell vizsgadarabját választottam, tessék:

Az együttesről annyit kell tudni, hogy nem együttes, hanem egy Los Angeles-i vállalkozás, amelyik filmek és videójátékok traileréhez gyárt zenei aláfestést. Ez rosszul hangzik, de ebben a kis szösszenetben valójában együtt van minden, ami egy jó talpalávalóhoz kell: gyors tempó, nagyívű, fogós dallam, elemi erejű primitívség, vonósok, pátosz, borzongás.

Ideális powersong egy maraton utolsó, győzedelmes két percéhez.…

Olvass tovább! »

Az évindító talpalávaló kedvenc anarchokommunista bandánk, a Rage Against the Machine műve. A csapat minimum két klasszikus albumot letett az asztalra fénykorában (st – 1992, Evil Empire – 1996), a választás mégis a kevésbé ismert 2000-es feldolgozásalbum (Renegades) egyik dalára esett, két okból: (1) a címében szerepel az a szó, hogy "funk", és ezáltal is megemlékezünk pannonfunk sporttárs tavalyi eredményeiről; (2) marha jó.

Egy kis adrenalinbomba ez a szám, Tom Morello gitáros megint zseniálisat alkotott (micsoda elszállt témák, jesszus), a ritmusszekció hibátlan, feszes, Zach de la Rocha hangjából meg süt a társadalmi igazságtalanságok miatt érzett, kitörni készülő agresszió. Tökéletes, …

Olvass tovább! »

Szeptemberi talpalávalónkat pannonfunk mester ajánlotta:

Ha már félmaratonon úgyis ott futottunk el mellettük, gondoltam, hogy akár lehetne tőlük venni egy szeptemberi talpalávalót. Pedig az első találkozásom nem sikerült túl fényesre a zenekarral, amikor egy rendhagyó énekórán egy osztálytársam meghallgattatta velünk a Milarepaverziót, konkrétan megfájdult a fejem. Aztán valahogy mégis végighallgattam az egész albumot, és megtetszett, hogy mennyire színes zene. Tetszett a sok különböző hangszer egymás mellett. Akkoriban zenei képzettségem nulla volt, így a zenei elemzésben addig jutottam, hogy felismerjem a különböző hangszereket. Azt játszottam, hogy minden egyes hangszerhez egy színt társítottam, zenehallgatás közben becsuktam a szememet, és kavarogtak

…

Olvass tovább! »