Még mindig szétcseszve
Kihagytam másfél hetet, elvileg ugye fájt a lábam, gyakorlatilag szar idő volt, sok meló és fájt a lábam.
Aztán eljövend a jó idő, és a féfiak futni indultak. Csörgettem Derricket is, hátha csatlakozik, de ki volt kapcsolva, így egyedül kocogtam át Lemúr Mikihez vasárnap délután. Egy újabb hirtelen zivatar ugyan egy órával eltolta a tervezett indulást, és megárasztotta a városunkat átszelő számtalan vízfolyást (Érd, vágjátok), de a Fundoklia-völgyes futóútvonalunkat ez nem érintette. Vígan csobogó patakok közt érkeztem Mikiékhez, köszöntem a hölgyeknek, megnéztem az ideiglenes kerti víztározólyukat, aztán már szaladhattunk is.
Öt perc múlva kezdtem érezni, hogy fáj a …
Olvass tovább! »
Sekiwake kedvéért és …