Nincs rajta sapka – avagy Saaby Siófokon 21 kirit fut

Nincs rajta sapka – avagy Saaby Siófokon 21 kirit fut

Loading

Saaby kedves olvasónk és kommentelőnk élete első félmaratonját futotta a Balaton Félmaratonon Siófokon. Verseny előtt beszélgettünk pár mondatot a nincs rajta sapka és pisilni kell témakörben, ezt fejti ki most bővebben.
Olvassuk hát Saabyt! Ezzel együtt gratulálunk neki a táv derék teljesítéséhez!

Egy COOL***  verseny!

No, egy pár szó a múltról: 7 évesen kezdtem sportoln i(kajakozás, ami nálunk Szolnokon nagy hagyományokkal bír, edzőm Deme József aki többszörös olimpiai érmes, s Világbajnok volt). Nagyon szerettem (megyei harmadikig jutottam), volt fegyelem-baszogatás-keménység-dicséret (Az igazi edzők nagyon jók ebben. – rrroka). Ez tetszett!
Pár év múlva sajnos új edzőhöz kerültem (aki egy kapitális nagy f*sz volt), oda is lett a lendület, így elbúcsúztam a sporttól jó pár évre.
A kajakosok keresztedzésként futnak, nem is keveset. 10-12 évesen vigyorogva futottam 10km-t. Megmaradt egy kép, amikor egy segédedzővel futottunk télen bazi hidegben, s köpni már nem tudtam rendesen, s (leányok itt lapozzanak) az eredmény visszaszállt a képemre és „libegett” az arcomon. Tamás bá’ odapillantott: Ne foglalkozz vele, fuss! Ez örökre belém égett, mennyire komolyan is lehet venni ezt…
Itt következik ~23év szünet (virágcsokrokat visszaküldöm).

Egy elkényelmesedett, kissé pocakos embert képzeljetek el, cigivel a szájában, seggén autóval.
Idővel rájöttem, ez így gáz. Nekiálltam kocogni, s kihagyásokkal, de csináltam.
Idén a Vivicittán 1:08:41-et futottam 96kg testsúllyal (Ránézésre azóta sokat fogytál. – rrroka), és hallatlan örömmel.

(új szín:saaby megy-jön)

Itt vacogok a Balaton partján (91kg testsúllyal+egy hete kikezelt derék-idegbecsípődéssel) és borzasztóan vágyom arra az élményre ami tavasszal ért, hogy sok száz-ezer másik emberrel, aki szereti ezt a sportot együtt futhassak!
Nagyon korán Siófokon voltunk Kedvesemmel (Piszok sokat utaztatok ezért a 21 kiriért. – rrroka), még polgári gúnyában mentem rajtszámot-pólót (miért csak XXXL van feketéből csókolom!? Bár Csiripiszlit sokkal jobban megértem: miért nincs női póló!?) vételezni.
S a két pont között – miért vannak ezek ilyen távol egymástól? – feltűnik egy fiatalember (Fiatal… Hagyjuk ezt. 😀 – rrroka), aki nagyon ismerős… forognak a fogaskerekek, csattognak a hajtószíjak, és… és… megvan! Baszki! Csak fotón láttam még, Rrroka sporttárs, blogmogul (nem hiszem létezne ilyen szó, mostmár van) közeledik Kedvesével, s nagy elszántsággal.
Biztos volt már hasonló sztori életetekben, amikor meg kéne szólítani valakit akire egyrészt felnézel (Hoppá! Köszi. De miért? – rrroka), másrészt halvány lila gőze sincs te ki vagy… szuper! 🙂
„Öööö..te vagy Rrroka?” kezdetű, s rendkívül eredeti dumám azon nyomban felolvasztotta a jeget! 😀
Tisztáztam azért ki is vagyok, s ennek megörülve váltottunk pár mondatot, megtudtam hogy fertelmesen alulöltöztem (A sapka téli futásnál kötelező alapfelszerelés! Jó a legolcsóbb 100 Ft-os tesco polársapka is, csak legyen. – rrroka) (meg hogy Rrroka nagyon szimpatikus ember), s jó futást kívánva egymásnak mentem pisilni, meg pisilni, és még egyet (a hideg amúgy is kihozza ezt belőlem, de az úton benyelt rengeteg víz  – mániákusan iszom ha futok – és az izgalom törpe vízierőművet csinált belőlem, ráadásul a mobil-wc felhozatal enyhén szólva alulméretezett volt, főleg a csajokat sajnáltam, akik nem tudták egy huszáros vágással a bokor szélén megoldani).

ÉS RAJT!
Sokkal kevésbé izgultam mint kellene (soha nem futottam még ennyit életemben), de valahogy azt tudtam, bármi is legyen, ha nem sérülök meg lefutom!
Edzéseken 16 kilométerig jutottam(valahogy fáj a kili kifejezés (Ajánlom a kirit. A kili az olyan kényeskedő, nem? – rrroka)), és arra számítottam, ha tartom a 6:30-7:00 körüli tempót, amit már ismerek, nagyobb távon maximum lassulnom kell, de a lendület és akarat bevisz.
Egészen hátulról indultam, mivel a Vivicittán is észrevettem, jobban szeretek visszaelőzni, mintha túlzott várakozásaim miatt lehagynak – ami nagyon szar, még ha nem is mérkőzhetek persze olyan futókkal akik 2x (jajj!) gyorsabban futnak, mint én.
De jól esett a futás, az első két kilométeren bemelegedtem, s örömmel nyargaltam a cél felé (Téli versenyen a bemelegítés is igen fontos, fussunk előtte legalább 10 percet (közbe lehet még egyet pisilni…), és kiderül, hogy az öltözékünk elég meleg, túl meleg, szorít, dörzsöl, stb. A cipőt pedig mindig kettőre kell kötni!  – rrroka).
Hoppsz egy frissítő – három korty víz kocogva, bénázva, nem megállva, attól félek hogy lemerevedek – s mentem tovább (minden állomáson megköszöntem a vizet, és hálás:  Szívesen! volt a válasz, szerintem a segítők hatalmas köszönetet érdemelnek, amiért szétfagytak értünk! (Bizony, köszönjük! – rrroka)). A kilométerjelzőknél, ha nem maradt ki egy-kettő 🙂 nyomtam részidőt, s 12-13km simán ment 6:30 körüli időkkel.
Élveztem, úgy ahogy terveztem! Görcsölés, időkényszer, frusztráció nélkül.
Aztán elkezdett merev lenni a combom, olyan érzéketlen szinten. Nem ijedtem meg, de rossz volt.
Na, de jött a sokak által elátkozott part menti szakasz a fövenyes-bukdácsolós (Utálom, 20 mp-et vett ki belőlem. – rrroka).
ÉÉÉSS hazaértem!!!
Mindig a Tisza-körgáton edzem, ami fű és ledöngölt agyag furcsa elegye, s a híd építése óta nem túl egyenletes. Néha fikázom persze ha rosszul lépek, és nem úgy jön a mozgás ritmusa ahogy szeretném, ennek ellenére sokkal jobban szeretem mint a betont-autót-büdös füstöt-piros lámpát-bamba arcombabámulót („Mit csinálsz te hülye?!”).
S kezdtem előzni. Persze ne arra gondoljatok, hogy megtáltosodtam. Inkább csak éreztem hogy JÓ amit csinálok, és nem pusztán egy túlvállalt, elfuserált kezdeményezés ez. Jó volt futni, ráhápogni a vadkacsákra (imádom őket!), és látni, hogy aki a rajtnál eltűnt előlem, az most közeledik, s beérem, vagy lehagyom.
(Az időm is igazolja ezt, 1. kör 1:09, második 1:11, jól osztottam be az erőm. (Pontosan így kell ezt okosan csinálni! – rrroka)
15 kilométernél újra jelzett a testem, itt muszáj valamit kiadni a hidratálás során megszerzett javakból! 🙂 A sétány végén egy nyáron nyilván nyilvános (bocs) hely sarkán könnyítettem magamon, folyamatosan rugózva a térdemmel, hogy le ne dermedjek (Remek látvány lehetett! 😀 – rrroka) (kapott is szegény jó Saucony :D). 40-50mp, semmi gond, futottam megkönnyebbülve testben és lélekben. A 17-18 km közti fordító előtt kicsit elszomorodtam. Futók százai mentek el egymással szemben úgy, hogy annyit sem mondtak fapapucs… Néha intettem, sokat vigyorogtam, de nem éreztem a megfeszülő erőt, hogy én építsek hidat újoncként egy közösség tagjai között… (A futók nagy része jobb fej, mint az átlag, de azért ilyenkor el van foglalva a saját küzdelmével. – rrroka)
A végén kicsit fájt, kicsit már sok volt, de egy percig nem volt kétségem hogy beérek tisztességgel.
Az utolsó kilométer előtt értem egy Leány mellé, aki már az elején is közel azonos időket futott, váltottunk pár szót, ránéztem az órámra: ha 6:00 körül behúzzuk az utolsó kilométert 2:20:00 alatt lesz, mondom lépjünk ki! Kicsit gyorsítottunk, biztattuk egymást, és nagyon jó hangulatban 2:21:00 eredménnyel lefutottam életem első félmaratoni versenyét (azt a 6:00-t elszámolhattam).
Sajnálom ha hosszúra sikeredett a beszámolóm, nem tudok tőmondatokban beszélni, így talán Rrrokának is nehezebb lesz a hozzászólásait befűzni! 😉 (Nem volt. 🙂 – rrroka)

(Az címben a három *-al mire céloztál…? – rrroka)

22 thoughts on “Nincs rajta sapka – avagy Saaby Siófokon 21 kirit fut

  1. Szép volt Saaby, gratulálok! Én is idén futottam az elsőt! Ahogy olvasom szépen ledaráltad, nekem az még nem ment olyan “könnyen”. 😉
    Lehet, hogy túl sok vízet ittál? 🙂
    Erre majd figyelj mindig oda, a túl sok víz sem jó, sőt extrém esetben még veszélyesebb is mint a dehidratáltság.
    Üdv
    Joe

  2. @mgergoo: Köszi Gergő! Úgy lesz, úgy lesz! Hogy van a térded? Remélem gyógyulsz!

    @rrroka: mikor futni kezdtem a Ti blogotokban találtam meg a szakértelem-lazaság-humor olyan elegyét ami jó ösztönzés volt, meg persze az általatok futott versenyek is vezettek arra, hogy példaként álljanak előttem, ezért nézek fel rátok!:)

  3. rrróka:

    ha jól látom, és jól értelmezem a blogon talált edzésnaplót, akkor egy korosztály vagyunk, max egy-két év eltéréssel (vagy 3-4). hol nyomtad anno? nem lehet, hogy versenyeztünk mi nyikhajabb korunkban? Én mondjuk azt hiszem, ifi elején kiszáltam a malomkerékből, de előtte azért voltam pár versenyen.
    3000-1500-800, mezei ob-k, ilyenek.
    ja, még 3000 akadály, de az csak töltelékként.

  4. @dvorcsakl: 94-95-ig nyomtam, először a beac-mafcban, majd csepel sc-ben, ifi már nem voltam. 400-800-1500-1500 akadály volt a távom, de volt extrém szereplésem 4×300 gátas csapat OB-n (nem váltó, egyszerre egy csapat fut, összidő számít), itt ezüstöt nyertünk, meg volt egy országos 1500 akadály 8. helyem (pontszerző!), meg persze asok kis bp bajnokság érem, de az nem igazán számít. majd előszedem az éremcsokrot megnézem mi van még, de egyéniben nem nagyon voltam az élmezőnyben.

  5. @rrroka: akkor fiatalabb vagy.
    én nem emléxem a pontos dátumokra már, de nemrég a kezembe akadt egy 1985-ös budapest bajnokság érem. a legelső vivicitta idején már nyomtam a sportot. azt hiszem 83-84 körül kezdtem.
    Nekem vagy egy 4×800-as ob helyezésem, esküszöm, nem emléxem, hogy 1. vagy 3. És arra sem, hogy még a serdülő vége, vagy az ifi eleje volt.
    Dózsás voltam végig. A Beac pályán sokat voltam, és a Tüzér utcában is. Élmezőnyben én sem voltam, de pl. két 4×800-as csapattársam később többször magyar bajnok volt (váltók, 400), én addigra befejeztem.

Vélemény, hozzászólás?