Nyakunkon a maraton, de hiába igyekeztem, hogy hetente kétszer eljussak futni, mégsem jött össze. Rrróka blogtárs szorgalmasan, szigorú edzésterv alapján készül, én meg ad-hoc módon néha futok, de általában inkább nem. Szeptemberben eddig ezek sikerültek:

2013. szeptember 1.
– 9,4 km
– 50′ 09″ alatt

Fel az autópályáig és vissza. Ez a standard útvonalam, ha nincs időm hosszabb edzésre: ki a házból, végig a Tárnoki úton, fel a Fundoklia völgyi tanösvényen, felüljáró, integetés az autóknak, majd iszkiri haza.

Az útvonal előnye, hogy odafele emelkedik, visszafele lejt, érdi mércével szép a táj, és a lehetőségek végtelenek: ha úgy van (és általában nincs úgy), tovább lehet haladni egészen a rakétasilóig, vagy a bányáig, vagy a magaslesig, vagy Biatorbágyig, vagy Vlagyivosztokig. Rövid, intenzív futásokra ideális, a Fundoklia elején lévő lépcső pedig a kedvenc szakaszom:

2013. szeptember 8.
– 22,4 km
– 2h 19′ 18″ alatt

Mialatt a tömeg a Nike Félmaraton kilométereivel küzdött az aszfalton, Rrróka barátommal futottunk egy kellemesen hosszút, a fenti útvonalat kimaxoltuk egészen a magaslesig. Visszafelé sikerült egy orbitálisat pics esnem, és mivel ősi cselgáncsösztönömmel bele is forogtam a bukásba, összecsesz koszoltam az aznap kapott feliratos pólóm hátát is. Kösz, Orbán! A fotó a testrablás előtti pillanatokban készült:

2013. szeptember 11.
– 10,4 km
– 54′ alatt

Két hossznyi feszkó gazdaságos futás a Duna-parton. Itt láttam életem legnagyobb pókját (leszámítva a terráriumi példányokat), jó eséllyel egy szongáriai cselőpókot. Ez egy kicsit javított az időmön (5:11/km).

2013. szeptember 14.
– 15,5 km
– 1h 19′ 21″ alatt

Ismét a gáton nyargaltam, ezúttal 3 hosszt. 5:06-os átlaggal hasítottam, és eléggé elfáradtam a végére. Nem ment igazán jól, és ebben valószínűleg az is közrejátszott, hogy nem metált, hanem hangoskönyvet hallgattam közben. Néha teljesen belefeledkeztem a cselekménybe, és későn vettem észre, hogy lelassultam. Ilyen a Panterával még soha nem fordult elő. 

2013. szeptember 22.
– 28,5 km
– 2h 22′ 28″ alatt

Tegnap Pók Janóék megint megrendezték a Velencei-tó körbefutását. Ez a 28 körüli km-s kis edzés úgy távra, mint időpontra ideális felkészítő futás a maraton előtt, úgyhogy mindenképpen ott volt a helyem. Rrróka igazoltan hiányzott, ami furcsa lehetett másoknak (is), mert az összes ismerős azzal nyitott, hogy őt meg hol hagytam. “Nézd, ott van az a fura fickó, tudod, a Rrróka haverja, hogyishívják.” 

Elég jó tempóban indítottam, 5 percen belüli kilométerekkel. Elfuthattam az elejét, mert Sneci, akinek egyébként nagy tisztelője vagyok, 10 km környékén elhúzott mellettem, és odaszólt, hogy lassulok. Nyilván igaza volt, de ellenőrizni nem tudtam, mert órát nem vittem magammal, csak érzésre futottam.

15 km környékén aztán szerencsére véget ért a lejátszóban Newsted “Heavy Metal Music” című új albuma. A zene épp annyira fantáziadús, mint a lemezcím, valahogy nem jött át az egész, de amikor átváltottam a szokásos maratoni mixemre, kitágult a látóhatár, áramlani kezdett a csí meg a flow, és annyira belehúztam, hogy még Snecit is lehagytam. Ritka dolog.

Az adrenalinrush kb. a dinnyési halastóig tartott, itt már én is éreztem, hogy újra lassulok, de nem volt mese, hátra volt még 5-6 km, amit vattában gázolva kellett megtennem. Többen is megelőztek, köztük persze Sneci, még szép. Az utolsó szakaszban egyértelművé vált, hogy a tüdőm bírná, de a lábaim nem elég edzettek ilyen iramhoz ezen a távon (hogy is lennének, ugye). A legvégén még maradt energia egy kis szolid hajrára, így éppen hogy befért 5 perc alá az átlagom.

Magamhoz képest nem rossz idő (habár volt már jobb is), viszont a maratont nagyobb odafigyeléssel és alázattal kell futni, különben nem érek célba. Nagy ambícióim nincsenek, PB-t nem fogok javítani, de azért szép lenne 3 óra 50 percen belül maradni. Ha visszafogottan, ésszel haladok, talán meg is lesz.