Ma beszereztem egy magyar Runner’s World magazint végre!

Ma beszereztem egy magyar Runner’s World magazint végre!

 6 

Voltunk ma egy szuper K&H maraton váltón, a kis csapatunk jól csapatta, öt lány és én 4:01 alatt behúztuk a 42,2-es távot, a 30 fokos melegben, velünk együtt meg még két érdi váltó és több egyéni félmaratoni induló is futott, szóval megint vagy harminc érdi futótárs vett részt sikeresen az eseményen. Itt is gratulálok mindenkinek, jó volt veletek futni, ügyesek vagytok! Hellóhajrá! 🙂

Nekem külön sikerélmény, hogy végre be tudtam szerzni a Runner’s World magyar verzióját, amit az újságosoknál alig kapni, mert nem mernek bevállani egy ennyire specifikus szaklapot, néha még egy példányban sem.
Egyelőre csak átfutottam az A4-es formátumú, színes-szagos, 124 oldalas magazint, ezek az első benyomásaim:

– A főszerkesztő két éve egy félmaraton váltón falnak ment féltávnál, ezen még – ha hiszitek, ha nem – az energiazselé sem segített! De azóta fut rendesen. 🙂
– Olyan, mintha két újság lenne összekeverve. Ez azért tűnhet így, mert pontosan ez a helyzet. 🙂 Átveszik a külföldi cikkeket, és gyártanak saját tartalmat is.
– Az átvett cikkek nagyon jók, a Kutyafuttató Kft-s sztorin hangosan nevettem, és részeket olvastam fel belőle kis feleségemnek, valamint szeretnék kölcsönkérni valakitől egy szaladósabb ebet.
– Nagyon tetszik, hogy a cikkek jó részében úgy nevezik meg a szerzőt: XYZ, itt-és-itt dolgozik, 3 órás maratont tud futni. Ez nagyon-nagyon-nagyon jól pozícionálja nekem az író hitelességét.
– Van triatlon/ironman cikk, ezt én átugrom, nem az én pályám.
– Van benne forradalmi légzéstechnikás átvett cikk, ezt is átugrom, mert szerintem nettó baromság. 😀 
– A magyar cikkek ott tartanak, hogy futni menő, együtt futni buli és van sok futóverseny, ezt eddig is tudtuk, egy szaklap első számát nyilván valahogy fel kell vezetni, de szerintem pont a specializáltság miatt beleugorhattak volna közepébe, mintha a huszadik számnál tartanának. Ezer cikkben olvastuk már, hogy a DK Teamben sokan vannak, és hogy rengeteg csoport szervez rengeteg fele közös futásokat, meg hogy elég egy jó cipő és mehetsz is.
– A magyar celebek is futnak…
– A szerkesztők imádják a folyamatábrákat vagy ez lehet manapság a magazinos fősodor. Ezek rém unalmasnak tűnhetnek, de itt néhol viccesek (“… > Fogyni szeretnél? > Nem. > Szereted a fagyit? >  Nem. > Vagy hazudsz, vagy őrült vagy! > …”), egyébként meg hasznosak (futócipő választó). 
– Tök jók a receptek, kajatippek.
– Sok egész oldalas reklám van, ezek nagyrészét el is olvastam, mert tényleg nagyon futóspecifikusak, tehát érdekelnek, majdnem 100%-ban célcsoport vagyok.
– Van benne futócuccos-bemutatós reklám, ebből megtudhatjuk pl, hogy vehetünk Nike kulacsot hat rongyért, ami tök jó mert több színből lehet választani (?), és be lehet úgy kupakolni, hogy nem folyik ki belőle a víz (??? :DDD Ezt pont hozza az újrafelhasznált PET palack is, ingyen.)
– A cikkek nagy része olyan, hogy bármikor elolvasható, vagyis egy kölcsönkapott, vagy pár hónap múlva oclsón beszerzett RW is jó futóolvasmány.

Remélem sokáig megjelenik, bár nem hinném, hogy el tudunk tartani egy ilyen szaklapot, úgy, ahogy az a bringás, vagy pecás újságoknál történik, de ne legyen igazam, tényleg. Keressétek az újságosoknál, vagy kérjétek el barátaitoktól! 🙂

11 thoughts on “Ma beszereztem egy magyar Runner’s World magazint végre!

  1. @viito: szerintem nem volt rossz a pálya, a 180-as kanyarok csak izgalmasabbá tették. volt három frissítő egy körön, ilyen sűrűség semelyik másik versenyen nincs. és ha jól szervezik, akkor váltótagok több helyen is tudnak szurkolni az éppen futónak. 🙂

  2. Szóval keressem az újságosoknál…szó szerint, mert ahogy írtad, nem nagyon van :). Ezek szerint meg kell ölnöm valakit ahhoz, hogy hozzájussak és célcsoport legyek.

    A triatlon/ironman rész pedig érdekelt volna, kár hogy átugrottad 🙁 most emiatt meg kell vennem…:D

  3. @snatch_: Az első, szinte véletlen, próbálkozás alkalmával kaptam a Keleti pályaudvar vacak kis újságosánál 🙂 Inkább azért nincs már, mert kevés példányt mertek bevállalni és elfogyott.

  4. “Nagyon tetszik, hogy a cikkek jó részében úgy nevezik meg a szerzőt: XYZ, itt-és-itt dolgozik, 3 órás maratont tud futni…..”
    Ez abszolút átvett szokás, nem spanyolviasz. Ott így szokás más szakterületeken, tudományágakban is, hogy odaírják, hol dolgozik, mit ért el, mihez ért, stb, épp azért, hogy el tudd helyezni, mennyire hiteles, mennyire érthet ahhoz, amiről ír.

  5. @snatch_: végül elolvastam az ironmanes cikket is, az is jó volt, egy kétgyermekes családanya ironman felkészülése, elég érdekes és szórakoztató. 🙂 na meg kemény…

    @Bozót: szát év múlva nagyon sokat fog érni ez az első példány, el kell tenni. 🙂

  6. Megmondom őszintén én már a címlap alapján úgy döntöttem nem érdekel a dolog. Az anyahonlap tök jó, onnan sikerült már első olvasásra több hasznos információt összeszedni. (Pl. azt, hogy futó hátizsáknál hogyan kell kiszorítani a levegőt a vizes palackból, így nem lötykölődik benne a cucc)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük