Kemény félmaraton és ami utána jött

Kemény félmaraton és ami utána jött

 9 

El voltunk kényeztetve kíséret szempontjából a Velencei-tó körüli VI. Depónia Tóparti Futópartin, ketten futottunk és nyolc fő erősítette a logisztikai részleget, nem beszélve a három autóról, öt kerékpárról és egy babakocsiról.

Fél tízkor érkezünk az agárdi szabadstrandra, gyorsan megcsodálunk egy barátságos levelibékát, majd átvesszük a rajtszámot és leadjuk a szajrét a terülj-terülj asztalkámhoz. Öltözés közben hív Pók Janó, hogy hol vagyok már a startpisztollyal (ez a Hosszútáv Blog hozzájárulása a rendezvény sikeréhez). Előkapom a revolvert a kesztyűtartóból, mint a gengszterek, átvágunk a sportolók közt, igyekszem minél kisebb feltűnést kelteni vele. Kikaparom a töltényeket, csak egy maradhat, így is ideges vagyok kicsit, mi lesz, ha nem sül el, vagy éppen hogy felrobban, esetleg szájbalőnek vele valakit, istenbizony letagadok mindent, sose láttam. Át kellett volna ütnöm a sorozatszámot.

Most már késő, Bitliszbáékkal rövid csevely, aztán indul a visszaszámlálás, kettő-egy-bumm, minden oké, ámokfutás helyett csak sima futás – már akinek, mert mi még toporgunk Rrrókával, kaparja a földet, mint a csikó, de nem addig van, előbb biztonságba kell helyezni a fegyvert.

Abszolút sereghajtóként hagyjuk a hátunk mögött a startkaput. Azt gondolná az ember, ez már az elején demoralizál, de nem, valójában feldob, hiszen innen már csak előzni tudunk, sorozatban. Nagy a bolyosodás, s mi jól belehúzunk, hogy kikeveredjünk a sűrűjéből. Égő érzés a bal sípcsontom körül, igyekszem nem foglalkozni vele, el is múlik pár perc alatt. Nagyon megy most, a hőmérséklet ideális, új a cipő a lábamon, Rróka is jól bírja, vágta!

Megbeszéljük, hogy nagyon elfutottuk-e az elejét, de úgy egyezünk, hogy nem. Vérszemet kapok, Rrrókát cseszegetem a frissítőpontoknál, hogy ne tököljön, pedig csak inni-enni akar szegény, azért vannak ott. A 40-ik percben utolérjük Zsolát meg Sziszit, viszlát a célban, mondom nagy mellénnyel, még kicsit kiabálnak utánunk, de mi kidüllesztett mellkassal, büszkén haladunk tovább.

A 10-ik km-nél kiszámoljuk, hogy 5 perces km-ekkel toljuk, hoppá. Az új, aszfaltozott elkerülő úton futunk, határozottan kellemesebb, mint a korábbi műút. 1 óra 10 percnél beköszönt Rrróka legendás 1 óra 10 perces lábujjfájása, még bírja, bírja, de aztán muszáj újrakötni a cipőt, túl szoros, zsibbad, nem lesz jó, állj. Tartjuk az ütemet, mindjárt megvan a félmaratoni táv, de Rrróka már nem a régi, az utolsó cipőkötésnél túl sokat guggolt, merevek a lábai, sajnálom, cimbora, nincs nálam a pisztoly, lelőni nem tudlak, itt kell hagyjalak magadra. Pedig milyen jól jöttünk eddig, úgy látszik, félmaratonig vagyunk hitelesítve ebben az 5 perces iramban, biztos nem haragszol? Biztos.

Én sem vagyok már olyan fickós azért, bármennyire is szeretnék annak látszani. Hálistennek a kanyarban feltűnnek a kerékpáros kísérőink, vidáman integetnek, fáradtan integetek vissza, mondom, inkább szórakoztassák a futópajtást, itt eszi a fene valahol a hátam megett. Egy pihenőnél Sziszi is lehagyott közben, kár volt arcoskodni, próbálom felfedezni magam előtt, hátha rá tudok akaszkodni, mint agár a bádognyúlra, de jól elhúzhatott, nem látom sehol.

Az utolsó 5 km-en már sokkal tisztább a terep, előzgetek pár embert, de inkább engem előzgetnek, biztos lassulok, habár nem érzem. Innen már beküzdöm magam, ha beledöglök is. Befordulok a strand felé, épp szembejön Sziszi, helló, aztán már csak a parkoló meg egy árokugrás (rossz helyen fordultam be, hiába, az oxigénhiány), célegyenes, kapu, érem, szerető hitves, megvan!

Kifújom magam, a fújás megy, a levegővétellel vannak gondok, az órámat is elfelejtem leállítani azonnal, úgyhogy kb. 2h 24 alatt volt meg a 28 km, plusz-mínusz fél perc. Bitliszbán szinte átesek, ott ücsörög az árokparton, már rég beérkezett, helló neked is. Rrrókára még várni kell pár percet, aztán megjelenik a kanyarban, felfújja az arcát a célfotóhoz (hogy ezt minek csinálja?), begyűlnek a kísérők is, együtt a csapat. Rrróka kicsit dühös magára, pedig két és fél órán belül volt, nem rontott a korábbi idején, pedig most még bele is sétált.

Élménybeszámolók, hátbaveregetések ("De biztos nem?" "Biztos."), házi muffin, kóla, alapos nyújtás, aztán lassan begyújtjuk a motorokat, indulunk haza. Próbálok nem gondolni a másnapi izomlázra, eldőlök a hátsó ülésen, mint egy nagykabát. Ringat az autó, az érem hűvös, belenyomódik az arcomba, most jó. Jövőre gyertek ti is!

23 thoughts on “Kemény félmaraton és ami utána jött

  1. a 142-144 képeken igen szép mosolygós befutóm látható (már ha valakit érdekelne..)
    egyébként szezonnyitó félmaratonom 1.43 lett ami nem is olyan sz.r vagyis rossz. ahhoz képest, hogy még tudtam, hogy van hátra egy hetes.
    Miki te még elég szépen mozogtál a célban is, rrrokát sajna nem láttam, mert előtte jött be a BSZM-es szobatársam, akivel a BSZM végén nem tudtunk beszélni, mert mások szállították…
    ja és a babakocsi töltelék nagyon jól sikerült 🙂 gratulálok hozzá… 🙂

  2. 2:19 volt a vége. amiből arra következtetek, hogy félévente tudok 4 percet javítani. Amiről persze tudom, hogy téves a következtetés.. de jól hangzik, NEM?!

  3. @bitliszbá: Egyiken sem. Annak a leírásában előztél meg itt a blogon, hogy milyen mosolygósan futsz be. Ezért érdemes futni, hogy 28 kili után vigyorogjon az ember, mint a tejbetök 🙂

  4. @pannonfunk: ez nem verseny, hanem örömfutás. beszélgetés, ismerkedés…. gyere legközelebb nagyon jó kis buli, és őszintén mondom, itt, ha arról van szó, még a versenyszellem sem érdekel. rrrokáék bizonyíthatják, az első itteni közös futásunkkor csak azért hagytak le a végén, mert akivel addig futottam kimerült, és én nem hagytam magára 🙂

  5. @Lemúr Miki: ehhez én most nem írok hozzá, elrontanám. 🙂 csak itt kommentekbe egészítem ki:

    Tényleg nagy mellénnyel hagytuk ott Zsolát és Sziszit, de aztán 26 kmnél Zsola szépen elment mellettem amikor újra és újra meg kellet állnom, hogy átkössem a cipőm, mert nagyon elzsibbadt a lábujjam. a szív és tüdő vitt volna, teljesen pihent voltam, de ha kicsit nagyobbakat léptem egyből elkezdett görcsölni vagy a vádlim, vagy a combom, emiatt is vagy háromszor bele kellett sétálni pár lépést és nyújtani pár tempót. rohadtul sajnálom, hogy nem ment végig, de vmi kifogyott a lábaimból, ha megtudom mi, akkor nem lesz gond legközelebb. itthon zuhanyzás közben elmélkedtem, és rájöttem, hogy alapvetően hibás volt az elképzelés, miszerint 5 percessel bírnánk ezt a távot, csak nem gondoltam át. viszont az 1:40-es kényelmes, nemmeghalós 20 kirit nagyon jónak érzem, hiszen eddig félmaratonon 1:39 a legjobb időm, és nem hittem volna, hogy meg tudom javítani ezzel a +10 kilóval ami azóta felugrott rám. mégiscsak van értelme a sok edzésnek. 🙂

  6. Gratulálok, klassz időt futottatok, skacok! A szintidő itt mennyi volt? Én jelenlegi állapotomban 5.30-as ezrekkel tudnám csak lefutni.
    A picasaweb legelső képén hirtelen azt hittem, hogy a James Hetfield hasonmásverseny második helyezettje áll jobb oldalon. :))

  7. @BGy: nincs szintidő, tavaly volt olyan, hogy mi már levezettünk, átöltöztünk és hekket ettünk, amikor volt még befutó. szóval akár 5 óra alatt is lehet futni,a lényeg hogy jólessen. 🙂

  8. @BGy: ez egy olyan futás, ami nem verseny. így szintidő sincs. ellenben “záróbusz” szokott lenni, általában ajanó (Pók Janó), aki az egészet szervezi. néha kiegészül Pecsenyével, vagy egyéb futókkal, de csak annyi a szerepe, hogy senki ne maradjon kinn egyedül a pályán 🙂

    Egyébként, meg szerintem az ország egyik legjobb, ha nem a LEGJOBB futóeseménye, úgyhogy ha még nem voltál, akkor jövőre április 1. (mivel április első vasárnapja elseje lesz)!!!

  9. Évente csak egyszer van? Jövőre elmennék, de tőlünk bazi messze van. Bár tőlünk minden értelmesebb esemény messze van. :))) Egyszer jó lenne már egy olyan versenyen indulni, amikor aznap, vagy előtte való nap nem kocsikázok 200+ km-t és nem kelek hajnalban. Lehet, hogy csodákra lennék képes. 😀

  10. @BGy: ez a “hivatalos”, rajtkapus, rajtszámos futóparti, de van még pár tókerülés, csak max 100 emberrel. augusztus vége-szeptember elején, mikulás környékén, meg a két yourtrully időpontban biztos van.

  11. Jövőre lehet, hogy én is megyek. Szerencsére akkora a kocsim (kisbusz), hogy a hátsó üléssor kivétele után simán tudok benne aludni. Már volt rá példa. Jövő héten a Mátrabércen is így fogom csinálni. De ilyenkor nem tudom a családot vinni. :))

  12. @Lemúr Miki: tényleg jó írások, ezen az oldalon nagyon hasznos infók vannak sérülés ügyileg is, ajánlom mindenkinek, aki túllendül a múlt évezred béli látványon. 🙂
    az én esetemre vonatkozóan ezekből nagyjából az derül ki, hogy mindenféle sóhiány alakult ki, ami fura, mert frissítettünk rendesen (bár valaki sürgetett..), igaz nem nyalogattam sótömböt. 🙂
    a tanulság még az, hogy ha már kialakult, akkor hamar nem sok minden segít, hiába ittam 3 deci magnéziumos vizet, ettem szőlőcukrot és vmi csokit, nem változott semmi. jó hogy a mentális elváltozások nem léptek fel és jókedvűen be tudtam fejezni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük