Ha minden jól megy, nem az idei utolsó

Ha minden jól megy, nem az idei utolsó

 4 

– 10,4 km
– 48′ 44" alatt

Tegnap két látogatás között (melyeknek kis családunk nem cselekvő részese, csak hálás alanya volt) adódott pár nyugodt óra, amikor le tudtam ugrani a gáthoz. Ismét gusztustalan dolgot műveltem, kocsival mentem futni, aminél talán csak az edzés közbeni zenehallgatás a rosszabb. 

Alig kezdtem hozzá, beütött a felelőtlen ünnepi életmóddal járó vattacukor-effektus, amikor a kitartó testrombolás miatt az ember párszáz méter után úgy érzi, hagyja a francba ezt az egész feszülő nadrágos bohóckodást, és inkább hazamegy még zabálni és alkoholizálni. Esetleg elszív két cigarettát, lehetőleg már a kocsiban.

Ezen aztán jól felhúztam magam, nem lehetek már ilyen puhapöcs, és dühösen belehúztam, csakazértis. A lehető legjobbkor jött a lejátszóban a The Beginning of the End, ezekre a baljós, posztapokaliptikus elektronikus ütemekre nagyszerűen lehetett vágtázni. Közben a csütörtöki Tőzsdesügér posztomon gondolkoztam, meg az anyagiakon úgy általában, de leginkább semmin. Az volt a legjobb.

A kezdeti elbizonytalanodást és pisiszünetet ellensúlyozandó, a végén még szolidan sprintelgettem is, ami szépen látszik az alábbi grafikonon. 4:40-es átlag lett a vége, ami kis elégtétellel tölt el: ha már pannonfunk sporttárs egyedül is többet fut kettőnknél, azért gyorsaságban még mindig legyakjuk. Ki-ki a maga örömével, ugye.

13 thoughts on “Ha minden jól megy, nem az idei utolsó

  1. De amennyit punnyadok én is, bele kell húzni, hogy a terv szerinti 135 km előny meglegyen… :S

    Lassan én is abbahagyom a kilométerek értelmetlen gyűjtögetését, és normális edzéstervvel elkezdek gyorsulni. De a 4’40”-es átlagtempó 10 km-en akkor is kalaplóbálást érdemel. Én még jövőre is max 1 km-es résztávokban fogok ilyen tempóval száguldozni…

  2. Én még ma és szombaton futok hasonló távot. Jelenleg a világ legmotiválatlanabb emberének érzem magam. Írok is a Guinness-nek, hogy egy rekord hitelesítőt, vagy egy fekete sört küldjenek. Vagy nem egy cég? 🙂

  3. @pannonfunk: úgy tünik neked nem tempó, hanem kitartás az erősséged, nincs ezzel semmi baj, 4:40-el nem lehet pl spartathlon futni. 🙂
    és köszi! 🙂 mézes tea, c vitamin, kalmopyrin szentháromság.

    @BGy: nekem meg végre lenne időm, erre reszelik a bacik a nyelőcsövem, szemetek.

  4. Irigykedve nézek mindenkire a km gyűjtögetésben (ki lassan, ki gyorsabb léptekkel teszi ezt). Az oktoberi 200km és novemberi 260km /hó után sikerült egy 0km követ kifaragnom decemberre.
    Most már belátom, hogy más időbeosztást és edzéstervezést kíván a harmadik gyerek születése utáni időszak.
    Szerintetek mi a jó (tapasztalat, vélemény)?
    3-4 óra alvás utáni hajnali futás vagy
    Esti fürdetés utáni botorkálás ugyancsak alacsony energiatartalékokkal ?

  5. @Izmi Tom: Gratulálok! 🙂 Lemúr Mikinél is láttam két éve, hogy ilyenkor a futás nem az alapvető szükségletek egyike. Nekünk sajnos még nincs kisrókánk, irigykedve nézek a mindenkire a csemete gyűjtögetésben. 😀
    Én este már nem mennék futni, nehéz utána megint visszaállni alvásra, nem úgy van a szervezet kitalálva, h este fussunk. A reggeli futást én szeretem, ilyenkor jól indul a nap. A lényeg szerintem, hogy a 30-60 perces futások is sokat segítenek a formában tartásban, nyugodtan indulj neki, ha ennyi időd van, nem gond, hogy nem tudsz 2,5 órás hosszút futni. A félmaratoni edzésterv közben tapasztaltam, hogy az ilyen 6-8 kiris futások is tök hatékonyak, nem muszáj mindig széthajtani magunkat. Lehet közben harmadolóst futni, középső részt tempósabban futva, vagy sok kis kört, de dombra fel, az itt Érden nem megoldhatatlan. 🙂

  6. @Izmi Tom: Én reggel képtelen vagyok futni, kikészülök egész napra. Este már sokkal inkább vállalható a dolog, fürdetés, futás, egy sör, pár oldal olvasás vagy egy rész egy sorozatból aztán bubu. Fél háromkor gyerekbömbölés, séta, nóta. Hajrá!

  7. @Izmi Tom: Hozzánk tavaly szeptemberben pottyantott be a kéményen a gólya Afrikába vonulásakor egy pólyás csöppséget (rendelésre jött,. Barnus fiam).
    Az első hónapok még úgy ahogy elfutogattak velem együtt (igaz egy augusztusi sérülésem és egy megoldásra váró betegségem is átírta a verseny naptáramat).
    De már ekkor láttam mint te, hogy “más időbeosztást és edzéstervezést kíván a harmadik gyerek születése utáni időszak”.
    Első időszakban az esti 21:00- 21:30 közötti indulásokat választottam.
    Ha lemegyek futni 50 perc, 1 órát tolnom kell, hogy jól érezzem magam.
    Az érzés késő este is megvolt és az energiákkal sem volt gond, de a pörgés nehezen állt le bennem és nem tudtam megállni, hogy ne szakítsam fel a hűtőt (mellékhatás)!
    Így 23:00 előtt ezeken a napokon ritkán bújtam az ágyba (heti 4 alkalom).
    Éreztem ez így nem ok. Próbáljuk meg hajnalban!
    Osztottam szoroztam és ezt a futó évet gyakorlatilag hajnali felkészülésekkel futottam.
    Ébresztő 04:10-kor. Start 04:45-kor. Érkezés 05:45, 06:00-kor, nyújtás , tusolás, a család ébresztése és egyéb szertartások, indulás munkába. Kezdés 07:00.
    Bejött! Nem ez volt a legjobb évem (és egy ügyes sebész is 4 hónap kezelés után kivette a nem odavalót)
    De októberben első maratonomat futothattam. Tanulságok vannak de ezeket most nem részletezem.
    Az tény, hogy minimum 6 óra alvásra szükségem van, és öreg ember lévén (46) hétvégeken a délutáni alvásokat a Barnabás fiammal közösen “gyakorlom”.
    A rendszer működik, most decemberben az alapozás első hónapjában így futottam 230 km.
    A márciusi Debreceni maratonra gyúrok.
    Ui.: Kell egy nagy adag természet szeretet. (csak az első 12 percet futom aszfalton, városban) Mindig is szerettem esőben, ködben, hóban futni.
    És tavasztól őszig a nappal együtt ébredni.
    És ettől az évtől kijelenthetem alapvető szükséglet lett a futás! Így vagyok egyensúlyban a családommal!

  8. Na, Lemúr, mi lesz? Mész még futni? Szeretnék már statisztikát számolni még gyorsan a szilveszteri buli előtt 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük