Ha minden jól megy, nem az idei utolsó
– 10,4 km
– 48′ 44" alatt
Tegnap két látogatás között (melyeknek kis családunk nem cselekvő részese, csak hálás alanya volt) adódott pár nyugodt óra, amikor le tudtam ugrani a gáthoz. Ismét gusztustalan dolgot műveltem, kocsival mentem futni, aminél talán csak az edzés közbeni zenehallgatás a rosszabb.
Alig kezdtem hozzá, beütött a felelőtlen ünnepi életmóddal járó vattacukor-effektus, amikor a kitartó testrombolás miatt az ember párszáz méter után úgy érzi, hagyja a francba ezt az egész feszülő nadrágos bohóckodást, és inkább hazamegy még zabálni és alkoholizálni. Esetleg elszív két cigarettát, lehetőleg már a kocsiban.
Ezen aztán jól felhúztam magam, nem lehetek már ilyen puhapöcs, és dühösen belehúztam, csakazértis. A lehető legjobbkor jött a lejátszóban a The Beginning of the End, ezekre a baljós, posztapokaliptikus elektronikus ütemekre nagyszerűen lehetett vágtázni. Közben a csütörtöki Tőzsdesügér posztomon gondolkoztam, meg az anyagiakon úgy általában, de leginkább semmin. Az volt a legjobb.
A kezdeti elbizonytalanodást és pisiszünetet ellensúlyozandó, a végén még szolidan sprintelgettem is, ami szépen látszik az alábbi grafikonon. 4:40-es átlag lett a vége, ami kis elégtétellel tölt el: ha már pannonfunk sporttárs egyedül is többet fut kettőnknél, azért gyorsaságban még mindig legyakjuk. Ki-ki a maga örömével, ugye.
13 thoughts on “Ha minden jól megy, nem az idei utolsó”
ez szép volt. én már nem futok, asszem inkább lázas leszek.
De amennyit punnyadok én is, bele kell húzni, hogy a terv szerinti 135 km előny meglegyen… :S
Lassan én is abbahagyom a kilométerek értelmetlen gyűjtögetését, és normális edzéstervvel elkezdek gyorsulni. De a 4’40”-es átlagtempó 10 km-en akkor is kalaplóbálást érdemel. Én még jövőre is max 1 km-es résztávokban fogok ilyen tempóval száguldozni…
@rrroka: Akkor lázasan kezdhetsz készülődni a Vivicittára 🙂
Komolyra fordítva a szót: Jobbulást!
Én még ma és szombaton futok hasonló távot. Jelenleg a világ legmotiválatlanabb emberének érzem magam. Írok is a Guinness-nek, hogy egy rekord hitelesítőt, vagy egy fekete sört küldjenek. Vagy nem egy cég? 🙂
@pannonfunk: úgy tünik neked nem tempó, hanem kitartás az erősséged, nincs ezzel semmi baj, 4:40-el nem lehet pl spartathlon futni. 🙂
és köszi! 🙂 mézes tea, c vitamin, kalmopyrin szentháromság.
@BGy: nekem meg végre lenne időm, erre reszelik a bacik a nyelőcsövem, szemetek.
Irigykedve nézek mindenkire a km gyűjtögetésben (ki lassan, ki gyorsabb léptekkel teszi ezt). Az oktoberi 200km és novemberi 260km /hó után sikerült egy 0km követ kifaragnom decemberre.
Most már belátom, hogy más időbeosztást és edzéstervezést kíván a harmadik gyerek születése utáni időszak.
Szerintetek mi a jó (tapasztalat, vélemény)?
3-4 óra alvás utáni hajnali futás vagy
Esti fürdetés utáni botorkálás ugyancsak alacsony energiatartalékokkal ?
@Izmi Tom: Gratulálok! 🙂 Lemúr Mikinél is láttam két éve, hogy ilyenkor a futás nem az alapvető szükségletek egyike. Nekünk sajnos még nincs kisrókánk, irigykedve nézek a mindenkire a csemete gyűjtögetésben. 😀
Én este már nem mennék futni, nehéz utána megint visszaállni alvásra, nem úgy van a szervezet kitalálva, h este fussunk. A reggeli futást én szeretem, ilyenkor jól indul a nap. A lényeg szerintem, hogy a 30-60 perces futások is sokat segítenek a formában tartásban, nyugodtan indulj neki, ha ennyi időd van, nem gond, hogy nem tudsz 2,5 órás hosszút futni. A félmaratoni edzésterv közben tapasztaltam, hogy az ilyen 6-8 kiris futások is tök hatékonyak, nem muszáj mindig széthajtani magunkat. Lehet közben harmadolóst futni, középső részt tempósabban futva, vagy sok kis kört, de dombra fel, az itt Érden nem megoldhatatlan. 🙂
@Izmi Tom: Én reggel képtelen vagyok futni, kikészülök egész napra. Este már sokkal inkább vállalható a dolog, fürdetés, futás, egy sör, pár oldal olvasás vagy egy rész egy sorozatból aztán bubu. Fél háromkor gyerekbömbölés, séta, nóta. Hajrá!
@Izmi Tom: Hozzánk tavaly szeptemberben pottyantott be a kéményen a gólya Afrikába vonulásakor egy pólyás csöppséget (rendelésre jött,. Barnus fiam).
Az első hónapok még úgy ahogy elfutogattak velem együtt (igaz egy augusztusi sérülésem és egy megoldásra váró betegségem is átírta a verseny naptáramat).
De már ekkor láttam mint te, hogy “más időbeosztást és edzéstervezést kíván a harmadik gyerek születése utáni időszak”.
Első időszakban az esti 21:00- 21:30 közötti indulásokat választottam.
Ha lemegyek futni 50 perc, 1 órát tolnom kell, hogy jól érezzem magam.
Az érzés késő este is megvolt és az energiákkal sem volt gond, de a pörgés nehezen állt le bennem és nem tudtam megállni, hogy ne szakítsam fel a hűtőt (mellékhatás)!
Így 23:00 előtt ezeken a napokon ritkán bújtam az ágyba (heti 4 alkalom).
Éreztem ez így nem ok. Próbáljuk meg hajnalban!
Osztottam szoroztam és ezt a futó évet gyakorlatilag hajnali felkészülésekkel futottam.
Ébresztő 04:10-kor. Start 04:45-kor. Érkezés 05:45, 06:00-kor, nyújtás , tusolás, a család ébresztése és egyéb szertartások, indulás munkába. Kezdés 07:00.
Bejött! Nem ez volt a legjobb évem (és egy ügyes sebész is 4 hónap kezelés után kivette a nem odavalót)
De októberben első maratonomat futothattam. Tanulságok vannak de ezeket most nem részletezem.
Az tény, hogy minimum 6 óra alvásra szükségem van, és öreg ember lévén (46) hétvégeken a délutáni alvásokat a Barnabás fiammal közösen “gyakorlom”.
A rendszer működik, most decemberben az alapozás első hónapjában így futottam 230 km.
A márciusi Debreceni maratonra gyúrok.
Ui.: Kell egy nagy adag természet szeretet. (csak az első 12 percet futom aszfalton, városban) Mindig is szerettem esőben, ködben, hóban futni.
És tavasztól őszig a nappal együtt ébredni.
És ettől az évtől kijelenthetem alapvető szükséglet lett a futás! Így vagyok egyensúlyban a családommal!
@193: gratulálok! mennyi futó-kispapa! _D
Na, Lemúr, mi lesz? Mész még futni? Szeretnék már statisztikát számolni még gyorsan a szilveszteri buli előtt 🙂
@pannonfunk: Voltam! hosszutav.blog.hu/2011/12/31/az_idei_utolso_ozzel
Mi a vége?
@Izmi Tom: @193: Örömmel olvasom, hogy többgyerekes kispapaként is lehet futni. Köszönöm nektek, srácok, hát mégsincs veszve a hobbifutó karrierem. 🙂