Lemúr Miki hívott reggel, hogy teperjünk le a gátra 2-3 körre, még a karácsonyi bejgli- és rokoncunami előtt ép ésszel és emésztőrendszerrel. Megegyeztünk egy kora délutáni időpontban és vígan lerobogtunk személygépjárművével a gáthoz. Szél marta lelkes arcom, mert Lemúr Miki négy leengedett ablakkal küzdött a párásodó szélvédő ellen, holott szerintem csak a szemüvege volt párás. Nem szóltam, csak a fogaimmal morzéztam, hogy nyarat akarok, de gyorsan.
Kedvtelenül kezdtem neki a futásnak is, nehézkesen mozdultam, chifutásról és acéltűkről szó sem lehetett, a chi szerintem nem bírja hideget, az acéltűt meg elhagyhattuk valahol. Maradt a puha, punnyadt vatta, a karácsonyi-szünet üzemmódba kapcsolt szervezet. Talán csak bottal elém lógatott marcipános szaloncukorral lehetett volna rávenni komolyabb futásra. Beszélgetésünkben túl sokszor szerepeltek számok és azok meglehetősen alacsonyak voltak, szó se róla, panaszkodtam kicsit. Tényként közöltem elhatározásom, hogy majd még keményebben dolgozom, Lemúr Miki pedig biztatott, hogy mindig lesznek az egyenlők között egyenlőbbek.
Kiveséztük a karácsonyi ajándékokat is, ez végre kellemes téma volt, mert én nagyon szeretem a karácsonyt, a családom első osztályúan ünnepel együtt, lelkesen várom a szentestei vacsorát és hogy milyen meglepetésekkel érkezik dundi karácsonyfánk alá az angyal.
Két körrel megelégedtünk, kezdett fagyni és csúszni a gát aszfaltja, 52 percen belül megvoltunk vele, ami 5:10-es tempót jelent, úgy látszik korábban érkezett az első meglepetés.

Idő: 00:51:55
Táv: 10 km
Tempó: 05:11