Futókutya-fotókutya: A kapu tetején

Futókutya-fotókutya: A kapu tetején

Loading

Tudjuk, hogy az idegen, agresszív kutyák komoly gondot jelenthetnek futás közben, de egy jópofa, vidám eb akár mókássá is teheti futásunkat, ha lihegve-vigyorogva fut velünk egy darabon.
Most új rovatot indítunk a hosszútáv blogon, amelybe kutyás fotókat és történeteket várunk.
Olyan fotókat, ami a veletek futó ebekről készül (canicross rulez!), vagy azokról, akikkel futás közben találkoztok. A fotók mellé néhány szóban, mondatban kis sztorit is szeretnénk, csak úgy a teljesség kedvéért.
Az ehhez hasonló képek futókutyás verzióját külön jutalmazzuk! 🙂

Erre a vadiúj emailre várjuk a sztorikat: hosszutavblog@gmail.com .

És most jöjjön az indító poszt:

A kapu tetején

Nem messze tőlünk, a kedvenc merdek dombunk közepe táján lakik ez a szép újfundlandi berni pásztorkutya, aki a kőkapu tetejéről szereti szemmel tartani és ugatással figyelmeztetni az arra járókat.
Nekünk futóknak különösen nagy figyelmet szokott szentelni.

6 thoughts on “Futókutya-fotókutya: A kapu tetején

  1. Futásaim során alapvetően négy típusú ebbel találkoztam:

    – az agresszív: minden futó réme, már kilométerekről acsarog, vagy ellenkezően, mímeli a közömböst (ld. lentebb), majd mikor hatótávolságon belül érsz, őrjöngve, habzó szájszervekkel támad. A legritkább fajta.

    – a lelkes: annyira felvillanyozza, hogy egy ember! fut! mellette!, hogy csatlakozik, felugrál, próbálja röptében megnyalni a kezedet, szóval igyekszik kivenni a részét a mókából;

    – a közömbös: ez konkrétan leszarja, hogy ott vagy;

    – a tökhülye: a közömbös leágazása, azzal a különbséggel, hogy a legrosszabb pillanatban próbál előtted átmenni az úton, így átbucskázol rajta. Ugyanez gyerekben még rosszabb.

Vélemény, hozzászólás?