Futás a Bükkben – Bükki Kék túra felé

Futás a Bükkben – Bükki Kék túra felé

 6 

Elég változékony időt hozott ez a pár nap, volt borult idő, tűző nap, szemerkélő és erős eső, sőt vihar is, néha ezekből random több is rövid időn belül, szerencsére a nagy erdei sétákban ez nem zavart meg minket, legfeljebb a kapucnis pulcsit kellett egy órán belül többször le- és fölvenni. A Bükk szinte nyomtalanul tüntette el az ilyen időszakos égi áldásokkal hulló csapadékot, vagy a víznyelők működtek nevük szerint, vagy a felhők képződtek vadul, mindenesetre simán futható maradt az erdő az elemek egy egész estés előadása után is.

bukk_kek.jpgAz előző napokban bejártuk a környéket a lehetőségek szerint, így nem teljesen ismeretlen útvonalat választottam a második, legalább másfél órásra tervezett futásomhoz. Lefele indultam a Bükki Kék túra jelzésén a Száraz-Szinva völgyén keresztül, és a műútig leérve másfél kilométer alatt leadtam mintegy 150 méter szintet bemelegítésnek. Majdnem a Szinva forrásánál bukkantam ki, arra gondoltam máris jó lenne egyet hörpölni, de egyrészt az ellenkező irányba kellett indulnom, másrészt a Szinva-forrás az előző napi tapasztalatok alapján éppen nem működött, csak az út túloldalán lévő Bársonyosból lehetett volna lefetyelni, de ott állandó sorban állás volt, mert kocsikkal és 10-20 PET palackkal járnak ide emberek a  – nyilván mágikus hatású – vízért. Szóval az ellenkező irányban mentem a szerpentinen, izgalmas volt az út szélén, mert az ilyen hegyi utakon népszokás a gyorshajtás és a saját sáv elhagyása, ezt megfigyeltem a Mecsekben és a Mátrában is. Szerencsére hamar letérhettem a betonról a kékre, ami egyben kék bringás út is, valamint a térképen “Lendeczky út” néven van jelölve és a Lusta-völgyön vezet végig. Lustálkodni azonban nem lehetett, majdnem 4 kirin keresztül kaptattam felfele a hol betonos, hol murvás, hol földes úton, bringásokat nem láttam, két gombaszedő nénivel futottam csak össze, akik egyáltalán nem furcsálkodva néztek a 100% páratartalomban (érzésre) hosszú emelkedőt futó hülyére, úgy látszik megszokott az önkínzó sportolók látványa errefele. bukk_keknegyzet.jpgKanyarogva elértem a kék négyzettel való kereszteződésig, csalódottan láttam, hogy az út vízmosás és továbbra is emelkedik, pedig a térkép alapján én itt már a Nagy-dél lejtőjére számítottam. Utóbb a runtasticon megnézve 500 méterről 780 körülre másztam fel ez alatt a 4 kiris szakasz alatt, az azért nem rossz. A lefele csak jó egy kilométer múlva jött, itt három út ért össze, valami fontos átkelőhely lehet a 822 és 778 méteres tetők között. Itt már patakokban folyt rólam az izzadtság, hosszú felsőm rongyá ázva húzta a vállam és tudtam, hogy még alig tartok fél úton, vizem meg nincs, mert az övemet ugyan elhoztam, de Érden felejtettem a kis műanyag palackjaimat, így csak zsepit és okostelefont hurcolhattam magammal, a kék négyzet vége pedig Hollóstető, ahol nem találtunk közkutat pár nappal ezelőtt, és bemenni meg ilyen állapotban nem akartam semelyik szállásra egy kis csapvizet lejmolni. Mindegy, a lejtő hűs erdőben vezetett, én meg kőkeményen bírtam víz nélkül, és reméltem, hogy bírom majd a Hollóstető-Bükkszentkereszt emelkedőt is. Kicsit pihentebben értem el a hollóstetői elágazáshoz, innen a sárgán kaptattam felfele, ismerős terep volt, lefelé megtettük két nappal ezelőtt, nem emlékeztem rá, hogy vészesen meredek lett volna. Nem is volt, csak a Bükkszentkeresztre vezető utolsó kétszáz méter emelkedett kicsit meredekebben, csúszós sziklákkal, de ott már hajtott a tudat, hogy kék csap áll a település határában. Az erdőből kirobbanva rárepültem az ojjektumra, lefety, köp, lefety, mos, jé még csak 1 óra 20 perc óta futok, akkor tehetek még egy kis kitérőt. Eldöntöttem, hogy irány a Boldogasszony köve, meglesem milyen eső után, ki tudunk-e sétálni még ide egy kicsit ücsörögni később. A köveket rendben találtam, a hozzájuk felvezető meredek emelkedőn lefele dobtam majdnem két hátast az avaron megcsúszva, de megállapítottam, hogy ilyen egyszerűbb erdei utakhoz, alkalmi futásra elegendő egy sima futócipő, nem szükséges terepcsukát venni.
Felhajráztam a Völgy utcán a szállásig, és vigyorogva nyomtam le az órámat, a runtasticot, és a zenét, hiszen kütyüvel futni élvezet, nem pedig bonyodalom.

Idő: 01:37:19
Táv: 14 km
Tempó: 06:57
Szint: 490 m

6 thoughts on “Futás a Bükkben – Bükki Kék túra felé

  1. @NJoco: hát lényegében ez is erdő emelkedőkkel,szóval… 🙂 Amit észrevettem, hogy a bükkben sokkal több út van, nem csak turistajelek, hanem 3x annyi egyéb csapás, ösvény, erdei út, faszán el lehetne tévedni, ami itt persze csak annyit jelent, hogy nem oda lyukad ki az ember, ahova indult, nem azt, hogy napokig bolyong. 🙂

  2. Klassz! Errefelé már mi is futottunk. Kedvencünk a Bükk. Nem szokatlan itt a terepfutók látványa, szerintem Miskolcon van Budapest után a második legnagyobb terepfutó közösség és két név: Németh Csaba és Carlos. Ők üzemeltetik az ultravalo.hu-t is. Idevalósiak.

  3. Ezt a Boldogasszony köve mizériát a helyi kisboltos néni gerjesztette a méltán nagy sikerű fókusz című műsorban. Előtte egyszerű erdős terület volt. Persze nem akarom kétségbe vonni csodatevő erejét. 🙂

  4. @BGy: ők tócsnival frissítenek. 😀

    @káosz: hát nyilván van ma már turisztikai jelentősége is, de gyógyító ereje mindennek lehet amiben hisznek, szóval csak kezdj el ugyanígy nem hinni a penicillinben és annyi neked. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük