Egy év a Hármashatár-hegyen nyolc percben

Egy év a Hármashatár-hegyen nyolc percben

Loading

A Hosszútáv blog FB csoportjában már szerepelt ez a videó, amelyen ős-kommentelőnk, Kilfish 365 napig tartó hármashatárhegyi, nagyjából 10 kilométeres futását követhetjük végig, a január elsejei konfetti illatú kezdéstől egészen addig, amíg elköszön tőlünk szilveszterkor, hogy pezsgőt bontson a jól elvégzett edzésmunkája örömére. 

Csomó kérdés merült fel bennem, így a chaten megkerestem a videó, rendező-operatőr-kaszkadőr-főszereplőjét. 

– Honnan jött az ötlet? Tényleg minden nap futottál? Ha nem, akkor hányszor?
Werkfilm lesz-e? Tetszik a júniusi kitérő a közepén! 😀

Múlt nyáron vettem egy GoPro kamerát elsősorban vízes felvételek miatt, gondolkodtam mi másra tudnám még használni, aztán beugrott ez az ötlet. Közben utánagoogliztam csináltak-e már ilyen videót, de nem találtam egyet sem.
Heti egyszer-kétszer futottam ezen az útvonalon, kiszámoltam, hogy az évnek azon a napján hol kell hogy tartsak, aztán csak azokat a részeket videóztam, 200-300 méteres szakaszokból áll össze a videó.
Tavaly szeptember elején kezdtem hozzá, most augusztusban volt az utolsó felvétel. Az gondot okozott, hogy a szárazság miatt idén augusztus elejére már úgy nézett ki az erdő, mint múlt évben szeptember közepén, ezért digitálisan kellett valamennyire visszazöldítenem a kiégett füvet meg a sárga leveleket az augusztusi snitteken, hogy passzoljanak a már meglévő szeptemberi felvételek elé. Van még a videóban néhány csúsztatás a hatás kedvéért, pl. a HHH csúcsán az első felvételen még szép napsütéses idő volt, pedig oda eredetileg vihart szerettem volna, aztán 2 hét múlva mázlim volt, így újra felvettem azt a részt és kicseréltem a régit rá. Vagy amikor havat akartam az év első téli hónapjaira, az meg csak  januárban esett, és az utcákon már elolvadt, pedig akkor még csak az aszfaltos részen tartottam csak a távban. Fenn a Mátyás-hegyen viszont még megmaradt a hó, úgyhogy felvettem januárban azokat a snitteket, és végül betettem februárra, március legelejére, így lett oda havas jelenetem is.

– Ezt nem érezted “csalásnak”?

– Nem, mert nem a tények dokumentálása volt a cél, hanem hogy minél hatásosabb legyen a video. A sztori egészébe véve működik a csalásokkal együtt, nem az a lényeg, hogy az adott évben éppen hogyan alakult az időjárás.

– Oké, jogos. Werkfilm? 🙂 

– Werkfilm nem lesz, nincs értelme, semmi plusz nem tud benne lenni.

– Én tényleg végignéztem a videót, így láttam a júniusi kitérőt, nevettem rajta! 😀 Ha meg kell állni, akkor meg kell állni…

– Júniusi kitérő ötlete úgy jött, hogy eredetileg a Viagra Boys egyik számát akartam kisérőzenének. A szám címe Sports és kb. 3:30 hosszú. A videó viszont 8 perces, így valahogy el kellett nyújtanom. Az tök béna megoldás lett volna, ha többször játszom le egymás után, úgyhogy átszerkesztettem belőle egy kb. 4 perces elnyújtottabb verziót, ami után kellett valami kiállás, aztán lejátszottam a teljes számot úgy, ahogy ők játszák. A kiállásban meg muszáj volt valaminek történnie, hogy látványban is indokolt legyen a zene leállása, és egyszer csak beugrott ez az ötlet.
Bíztam benne, hogy postpunk zenekar létükre nekik is fog tetszeni az ötlet. Aztán nyár közepén elkezdtem írogatni engedélykérő emaileket a managementjüknek, de egyikre sem kaptam választ, úgyhogy az utolsó két hetem arra ment, hogy én csináljak hozzá új zenét. De végül bejött nekem, így most talán még jobban is tetszik, mint a Viagra Boys számmal volt – pedig szerintem az is nagyon passzolt hozzá – meg így még inkább sajátomnak tudom érezni a végeredményt. A legjobban azt a részt szeretem, amikor október 16-tól bejön a gitárgerjedés, és egyre zajosabb lesz, a legvégén meg még rákevertem valami teljesen trash metálos sikálás-zúzást is, igazi zenei katartzis : )

– Na ezt még egyszer meghallgatom! Haha, tényleg a mászásnál hogy begerjed!
Amikor futottál, akkor az egész útvonalat lefutottad? Nem untad meg?  Hogy oldottad meg, hogy mindig kb ugyanakkor fuss napközben, ne reggel, délután, este?

– Ez egy régi, megszokott futóútvonalam, úgyhogy az edzéseimen a videó miatt nem nagyon kellett változtatnom, és igen, a felvételekkor általában lefutottam a teljes pályát. Volt azért olyan, amikor túl meleg volt, vagy pedig fáradt voltam aznap és ezek miatt levágtam az útvonalból, de a legtöbb esetben végigfutottam.
Covid óta gyakorlatilag majdnem minden nap home office-ban dolgozom, így simán meg tudtam oldani, hogy mindig hétköznap délben menjek ki futni-forgatni. Az fontos volt, hogy mindig a napnak ugyanabban a szakában forgassak, nem akartam, hogy az egyik snitten mondjuk még jobbra dőlnek az árnyékok, a következőben meg már balra, látszott volna, hogy ott van a vágás. 

– Hallod, ezt jól átgondoltad.

– A hétköznapok meg azért voltak fontosak, hogy minél kevesebb ember szerepeljen a videóban. Egyrészt mert úgy jobban a természeten van a fókusz, másrészt ez is a vágások miatt. Általában kanyarokban volt jó a felvételváltást tenni, de ha egy hosszabb egyenes szakaszt kellett több alkalommal felvennem, olyankor ha lett volna ember előttem, akkor vágás után a következő snittben hirtelen eltűnt volna, ami ugye elég hülyén néz ki. 

Így, alig szerepel ember a videóban, de az például tök jól jött ki, hogy február 1-én és november 26-án két fiatal pasi meg egy agár mellett futok el. Velük az összes többi futásnál nem találkoztam, csak azon a két napon, amikor pont azt az utcát vettem odafele meg visszafele.

– Ez akkor pont jól jött ki. Kellett pótforgatás?

– Voltak jelenetek, amiket többször is újra kellett vennem, vagy mert belekerültek kirándulók a képbe, akik zavartak volna a vágásnál, vagy mert otthon visszanézve láttam csak, hogy nem jól mutatta a kamera az utat. Az utolsó, megérkezős jelenetet olyan 3/4 órán keresztül vettem fel, 10-15-ször futottam le az utolsó 300 métert. Nem akart jól sikerülni, szinte az összes szomszéddal összetalálkoztam úgy, hogy mellkasomon a kamera, kezembe pedig előkészítve a telefon a szelfihez. Azt gondolhatták, hogy mekkora kirakatfutó vagyok, biztos megy a fotó egyből Instára, Facebookra!
Aztán a végén a telefont sem tudtam úgy tartani a kezemben, hogy benne legyek szépen a szelfihez és elég közel is legyen a GoPro kamerához. Úgyhogy másnap csináltam csak külön szelfivideókat a telómmal, és amelyiken a legemberibb arcot tudtam vágni, azt varázsoltam be utómunkával a telefonom képernyőjére.

– Nagyon cseles. Említetted hogy vizes dolgokhoz vetted a gopro-t, ez mit jelent? Raftinf, vitolázás, szörf?

– A konkrét ötlet, hogy veszek kamerát vizes felvételhez akkor vetődött fel, amikor kitaláltam, hogy milyen promo videót csináljak a feleségem termékeihez. Ez a video per pillanat csak Facebookra van feltöltve, ez az: https://fb.watch/fk9SYwc08F/ 

https://www.designbyrothaniko.com/

– Milyen jó ürügy a kütyü vásárlásra. 😀  Van más videód, amit szívesen megmutatnál?

– Gondoltam, hogy sup-os videókat meg nyílt vízi úszós videókat is csinálhatnék majd ha már megvan a kamera, egyelőre csak egy horvátországos nyaralós videóhoz használtam.
De ezek a videók nem annyira sportos videók, sztem a blog olvasóközönségét annyira nem fogják érdekelni. Szóval egyelőre a többi videóm, amiket kitettem a Youtube csatornámra témában eléggé mások mint ez a futásos, nincs is sok belőlük, ugyanolyan hobbi, kedvtelésből csinált anyagok, mint ez a futós.

– Ki tudsz menni az útvonalra futni, nem untad meg?

Az útvonalat nem untam meg, évek óta futok ezen, talán a kedvencem, mert van is benne szint, de nem túl hosszú, leginkább csak laza, alacsonypulzusos, pihenősebb futásnak szoktam megfutni előző napi keményebb edzések után.

– A futások után egyből vágtad a videót, vagy pár nap, hét adagjait nézted vissza?

– Futások után egyből bevágtam az újonnan felvett részt, aztán a felgyorsítás tempóján variálgattam. Az volt a nehéz, hogy beállítsam milyen hosszú legyen a videó, mennyire gyorsítsam be. Ha kevésbé gyorsítom be, akkor iszonyú hosszú lesz a videó, senki sem nézi végig, ha meg túl gyorsra veszem, akkor pedig egy élvezhetetlen hullámvasút lesz az egész. Így ezzel a sebességgel és 8 perces hosszal egy kompromisszumos megoldás született. Amikor kanyargott az ösvény, ott kicsit lassabbra vettem – de még így is azokon a részeken tűnik a gyorsabbnak – ahol meg hosszabb egyenes szakaszon futottam, ott jobban bele tudtam gyorsítani. Mivel a mellkasomon volt a kamera, felvétel közben nem láttam a képernyőjén mit veszek, csak otthon tudtam lecsekkolni, hogy jó szögből vette-e az utat. Ki kellett tapasztalnom, hogy ha emelkedőre futottam felfelé, akkor homorítanom kell, hogy ne csak a pár méterre magam előtt lévő talaj legyen a képben, amikor meg lejtőn futottam, olyankor kicsit lefelé kellett irányítanom a kamerát, hogy ott meg ne az égbolt töltse ki a tér nagy részét.

– Hát köszi szépen az érdekes sztorit! Ha majd lesz másik videó, szólj megint nekünk! 🙂

Vélemény, hozzászólás?