Úgy terveztük, hogy szeptemberben kb. azonos mennyiségűt futunk Lemúr Mikivel, csak tök különböző módszerrel: ő a maratonra készülve sok és kemény hosszú futást írt elő magának, 4:38-as tempóban futott például három hosszt a gáton, és ígérte, hogy lenyomja az én oly kedves 1:39-es félmaratoni rekordomat, akár maraton közben is. Én pedig elkezdtem a rövid, de gyakori edzésekből álló 12 hetes félmaratoni edzéstervem, miután tele lett a futócsukám a lábujjam zsibbadásával, és lemondtam a 42 kiris részvételről.
Aztán közbe jött Lemúr Miki karatebemutatója egy vas asztallábbal, ahol az acél bizonyult erősebbnek a májgerivel szemben, így pajtásomnak még a maratoni indulása is veszélybe került egy pillanatra, de az utolsó két hete teljesen kiesett. Én megszállottként naponta edzettem (hétfő: szünnap), csak IT-szalagom próbált hurkot vetni néha.
Lemúr Miki ebben a hónapban végül 59,5 kilométert futott, én pedig kemény 146,4 kirit toltam.
Ja és közben mintegy mellékesen szereztünk pár helyi érdekű bronz és arany érmet. 😀