Sajnos ma nem ért rá sem Ári, sem Lemúr Miki, így egyedül futottam egy meglehetősen korai, 13 órás időpontban. Muszáj volt, mert ez a négykor sötétedés teljesen elveszi a kedvem.

Egyedül futni is jó, megy a zene a fülbe, az ismerős pálya újabb részleteit fedezi fel az ember és marhára tud örülni az endorfin-rushnak. Miki maratonos beszámolója után kérdeztem rá, h mi ez az endorfin-rush amit említ benne, és leírta azt az állapotot, amit én már sokszor átéltem, csak nem tudtam, hogy van szakzsargonja is. Arról van szó, hogy egyszer csak, olyan jó fél óra futás után, az ember elkezd jókedvű lenni, sőt mámoros, vigyor ül ki az arcára, és azt gondolja: de jó futni, ez a sok marha miért nem csinálja? A test és a tudat szétválik, olyan mintha vki más futna helyettem, a mozgás automatikussá válik, fáradtságtól és erőlködéstől mentes lesz. Elönti az embert az az érzés, hogy akármeddig képes lenne így menni. Hát ha valamiért, akkor ezért az érzésért érdemes hosszabbakat edzeni!

Szóval vigyorogva robogtam fel a dombjaimra, a kesztyű-sál hamar lekerült rólam, mert elég enyhe idő volt. A kulacsövem kellemesen melengette az amúgy nagyon fázós derekamat, az endorfin vidámított, a nap sütött, forgalom nulla. a Suhancos pedig ismét hangulatosan festette alá ezt az egész érzést.

Futni jó! Menjetek!
Jövő vasárnap Siófok, Balaton Félmaraton! Jöttök?

 – dátum: 2009.11.05. 13:00
– táv: 15.68 km
– idő: 1:23:51
– tempó: 5:20
– zene: Suhancos
– edzésnapló: http://edzesonline.hu/edzes/271286
– útvonal: http://futoterkep.hu/utvonal/eyd9f6/