Lekésni a rajtot. Mert próbálkozás azért volt elég, de valahogy mindig odaértünk, időben. Most hétvégén viszont Kővágóörsön megtörtént az áttörés.

A Káli futás tippjét még tavaly év végén kapta a menyasszonyom Rókától. Mint kiderült, ez egy elég régi rendezésű futás, idén már tizedik alkalommal rajtolt el (már aki elrajtolt). Nagyon családias, barátságos rendezvény, de olyannyira sikerült titokban tartani, hogy Kővágóörsön a szállásunk szomszédjában lakó néni sem hallott róla. A szállásunk pedig nagyon közel volt a rajt helyszínéhez, lényegében párszáz méterre. Ezen a ponton muszáj beszúrnom, hogy a településen az a kis ház, amiben ezt a hétvégét töltöttük, valami csodálatos. Ízlésesen berendezett, tiszta, gyönyörűen karbantartott kert, segítőkész, barátságos tulajdonos. Ha valaki ezen a környéken keres szállást, akkor érdemes ezt is számításba vennie. Valamiért nincs fent a szallas.hu-n. És ha már itt tartunk, akkor, ha valaki Kővágóörsön jót akar enni egy különleges múltú épületben, ahol barátságos és gyors a kiszolgálás, és finomak az ételek, akkor a Mozi éttermet csak ajánlani tudom. Nagyon szuper.

De vissza a futáshoz. Szóval karácsonyi ajándékba kaptam egy ilyen szép hétvégét, benne egy jó kis aszfaltos-terepes futással. Nagyon szépen alakultak a dolgok, pénteken munka után átvettük a szállást, sétáltunk, pihentünk. Szombaton a különböző távoknak eltérő időpontban volt a rajt, a 30 km-t futóknak 10:30-kor, a 20 km-eseknek meg a Nordic Walkingosoknak 11:30-kor. Mi kimentünk 10:30-ra, hogy találkozzunk Rókáékkal, és megnézzük az Ő indulását. A rajt után mi visszamentünk a szállásra készülődni. Nagyjából időben el is indultunk, kb 5 perccel a rajtom előtt, mivel 2 perc sétára voltunk a helyszíntől. Mire odaértünk, gyanúsan kevesen mászkáltak erre-arra, és nem úgy néztek ki, mint akik perceken belül futni fognak. Megkérdezve a szervezőt derült ki, hogy mivel mindenki itt volt már, egy kicsit előrébb hozták a rajtot, így már kb 10 perce megy a futás. 🙂 Gyorsan (?) nekiiramodtam én is, reméltem, hogy nem fogok eltévedni egyedül (meg ugye a medvedisznóember, de az talán napközben alszik). Eltévedés nem volt, köszönhetően a nagyon jól jelölt pályának. A 20 km-en sok szintet sem kellett megmászni, egy nagyobb emelkedő volt, kb. 14 km-nél. Mentünk bőven aszfalton is, szóval ez ilyen mindenből egy kicsi rendezvény volt. Szépen sütött a nap, az első 2-3 km után elkezdtem élvezni a futást, és ez ki is tartott a végéig, gyors nem voltam, nagyjából hatperces ezrekkel mentem végig. A célban aztán a menyasszonyom várt citromos sörrel, amit megbocsátottam már azóta Neki. Kicsit megizzadtam, kicsit lepirultam, és közben egy jót futottam. A rajtcsomag-befutócsomag pedig tök jó cuccokat tartalmaz: van agyag érem (névre szóló!), oklevél, csősál, a célban gyümölcs és meleg étel.

Ezeket mind kaptuk a futás előtt – na jó, a virágot nem

A futás után megvártuk az eredményhirdetést, már csak azért is, mert Róka felesége Andi Nordic Walkingban második lett!

Andi (középen) második lett a Nordic Walking-ban 

Délután még sétáltunk egyet a környéken, ami közben nekem nagyon megtetszett Kővágóörs: csendes kis utcák, barátságos emberek, és itt egyben van a dimbes-dombos táj, és pár km-rel arrébb pedig a vízpart, a Balaton. A nyugdíjas éveimet valami ilyen helyen szeretném majd tölteni. 🙂