Húsvéti ünnepkörbe érve vasárnap mi is eleget tettünk vallásos kötelességünket Lemúr Mikivel, a futás híveiként tízkor ünneplő gúnyába bújtunk, és nekivágtunk a körmenetnek a Duna-gát irányába. Gyanakodva lestünk szemünk sarkából más vallások híveire, a vidámvasárnapi autósokra, országúti bringásokra, hétvégi motorosokra. Példabeszédünkben megemlítettük barátainkat a futásban, és hogy buzgón várjuk a jövő heti ökumenikus zsinatot.
Ezt a suta párhuzamot nem is erőltetem tovább, már mindenki számára kiderült, hogy vallásilag igen alul képzett vagyok, a húsvét nekem sonka, meg locsolkodás, Lemúr Miki szokott néha korrepetálni teológiából futásaink közben. Bizony a futásaink nem csak szórakoztatóak, hanem tanulságosak is. Mire a gátra léptünk elöntött minket  a kreativitás is, a Tóparti-futópartira magunkat buzdító és pannonfunkot demoraziláló rígmusokat faragtunk punk-deathmetál stílusban, a hanghatásokat visszaadni nem lehet, a szövegeket se tudom idézni, reméljük vasárnap eszünkbe ugrik majd egy-egy strófa. 
Nem voltunk valami nagy formában, erős szembeszél is fújt, Lemúr Miki kicsit kialvatlan volt, nekem péntekről izomláz húzta a lábam, így félpályán megálltunk egy kicsit a Duna-parton lapos kövekkel kacsázni, több-kevesebb sikerrel pattogtattuk vissza a mélybe a kavicsokat, amik éveket vártak arra, hogy végre partra vetődjenek. Kagylóval kacsázni nem lehet , de büdös lesz az ember keze.
Visszafelé a gát aljában némileg szélvédettebb úton futottunk, terepfutás és dombos útvonal egyben, kell a változatosság, nem mindig csak az a sok rideg aszfalt. Nemsokára már az utolsó métereket tettük meg, éreztem, hogy kilazult az izomláz a combomból, és hogy jól ment az apró lépkedés, mondom is Lemúr Mikinek:  
– Már csak a sarokra érkezésről kell leszoknom.
– De hát te az utca közepén laksz.

Idő: 01:11:37
Táv: 13.33 km
Tempó: 05:22