Valami elromlott bennem – Vértes Terep Maraton 2018

Valami elromlott bennem – Vértes Terep Maraton 2018

 13 

vtm.jpg

Az UTH Szentlászló Trailre készülve nagyon fontos mérföldkőnek éreztem az 50 kiris VTM ultrát, szerettem volna 5 óra alatt beérni, jó ötletnek tűnt 11 perc javítást tervezni, hiszen kemény vagyok, bátor és fényes a szőröm.

Csak nem futottam eleget. Meg valami keresztbe tett a gyomromnak. Tipp: a sportcsarnok csapvize. Feljegyzés későbbi versenyekre: otthoni vizet tenni a zsákba vagy ásványvizet. Most már mindegy.

vtm_volgy.jpg

Szóval 33 kilométerig tök jó voltam, 3 óra 20 alatt megtettem a táv nagyobb felét, a még fagyott földön futni még tök jól lehetett. Mária-völgy, Várgesztes, Vérteskozma a zsebemben, nem voltam friss, de tök jól tudtam menni fel is-le is, sőt 32 km körül utolértem, majd egy ideig együtt futottam a méltán híres Lubics Szilvivel (gondolom könnyű edzősversenyt futott. :)).

vtm_bot.jpg

Hatperces tempóm ekkor változott nyögvenyelőssé, kicsit meg kellett állnom beljebb az erdőben egy koponya mellett.
Dermedt izmokkal, fázva meg kellett másznom azt a rohadt köves, kanyargós vízmosást.
5 km alatt 120 méter szint nem sok, de az addigra felolvadt sumák sárban kínlódtam a kapberek-pusztai pontig, ahonnan “már csak lejtő” és alig több, mint tíz kiri. Éhes voltam, miközben vadul kanyarogtak dolgok a hasamban. A pocak-rally odáig fajult, hogy a hasamhoz intézett “nem hiszem el bazmeg, hogy nem bírsz ki még fél órát” kijelentés után megtudhattam, hogy az ember kb. ugyanazt a pontot választja az erdőben vécézésre, mint a szarvasok.
Dermedt izmokkal, fázva le kellett kocognom a maradék lejtőn.
Az utolsó 3 km már egészen jó volt, újból megelőztem pár erejével elkészült, vagy fájdalommal küzdő, sérült futót, akiket épp negyed órája hagytam el, remélem arra gondoltak, hogy csak eltévedtem kicsit.

vtm1.jpg

A célban ment a szokásos buli, a már beérkezett futók és a közönség szenvedélyesen szurkolt, a célkapuban vidám és szervezett rendezők precízen célidőt dugókáznak (5:29, annyira nem rossz, de hol van az öt órás tervhez képest?!), érmet adnak, visszaveszik a mérőeszközt és adják a letétet KP-ban, hibamentesen és barátságosan. A csarnokban már várt a coca-cola, ami ilyenkor életmentő, az öltözőben volt meleg víz és még papucsot sem felejtettem el hozni (tusfürdőt igen), és felfrissülve kanalazhattam be a  gulyást teljes kiőrlésű kenyérrel amíg futotársamat és fuvarozómat Csempát vártam, aki pont hat óra alatt teljesítette első terepultráját. Ehhez gratulálok, a fuvart meg itt is köszi szépen!

Na és akkor most a maradék hét hétben alaposabban és tervezettebben kell az UTH-ra készülnöm, mégiscsak 84 km vár rám, bár ott már nem kell sietni, azon a terepen nemhogy hat, de nyolc perces tempó is szép lesz.

4 thoughts on “Valami elromlott bennem – Vértes Terep Maraton 2018

  1. Szívesen.
    A célban már egészen rendbe levőnek látszottál, bár fél órával meg egy nyújtással utánad érkeztem be a terembe, és már csak a csutakolás után láttalak 🙂

  2. Gratulálok! Azért jó ilyen beszámolókat olvasni, mert inspirálhatnak a rövidebb futásoknál is.
    Az átlag olvasó biztos értetlenkedik, hogy mi értelme lehet az ilyen 5 és félórás szenvedésnek – ráadásul még fizetsz is érte ):
    De ehhez képest egy félmaraton már szinte semmiség.
    Ilyen kalandokra már én sem vágyom, a leghosszabb táv nekem anno a maraton volt, de most már bőven elég félmaraton is.
    Neked viszont sok sikert a további ultra távokhoz, ha ez okoz örömet.

  3. @Andy73: nem nagyon ultrázom, nem fekszik nekem. az 50 km-t valójában nem is tekintem (ahogy sokan mások sem) kifejezetten ultratávnak, bár tény h maraton fölötti. nekem évi egy-két 80 fölötti táv mókából bőven elég, azok is terepen: UTH, dupla élmény, piros85.
    remélem azért lejön, hogy az 5,5 órából nem szenvedés volt az első 3,5 meg az utolsó fél… 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük