Nekem jobban tetszett az UTH55 név, szeretem ha benne van a táv a verseny nevében, persze tudjuk, hogy ezek hazudnak, a Piros85 például Piros88 és hozzá kéne tenni, hogy @3000 szint. De ez egy mellékszál, megpróbálok visszakavarodni a lényeghez.

Patak és nevetőráncok

Zsolt barátom is indul az Szentendre Trail-en, így kitaláltuk, hogy legalább egy részét megnézzük, a Pilis nem Budai-hegység és nem is Érd-Százhalombatta-Bia környéki terep, szóval látni kell a pályát. Zsoltnak terepfutó tapasztalata nincs sok, meglepő óvatossággal állt a bejáráshoz, tekintve, hogy UB párban, egyéniben, valamint 12 és 24 órás versenyek vannak a háta mögött, nem beszélve egy Ironmanről.
Szóval tele puttonnyal és nagy lelkesedéssel vágtunk neki Piliszentlászlóról a Visegrád felé vezető útnak (aminek a trackjét köszönöm szépen kollégámnak! 🙂 ), 5 óra körüli teljesítéssel és a kellemesnél pár fokkal hűvösebb időjárással számoltunk, ami viszont jót tesz a pulzusnak, ahogy ezt többször el is mondtuk, amikor fáztunk kissé.
A pályában van +1150 m szint, szóval amikor Visegrádig lejtett, viszont nyolcszor keltünk át a patakon, kezdett gyanús lenni, hogy itt még lesz mászás dögivel.

Vár előtt

A Duna-partról a Fellegvárba menet ebből meg is kaptunk 250-et, majd jött még 150, én kicsit el is pilledtem, szerencsére pont ekkor kaptunk egy kedves lánytól egy kedves biztatást.

Vár után

Néhány túrázó volt ám arrafele, még egy  index futóbolond topicos ismerőssel is összefutottam, csak nem hallottam meg, hogy utánam kiabál, így IRL nem ismerkedtünk meg. Viszont nagyon elkezdtünk beszélgetni, olyannyira, hogy kicsit el is kevertünk a “hivatalos” trackről, de nem volt baj, mert nagyjából párhuzamosan haladt a nagy és széles ösvényünk a kék túrajelzéssel, ahol majd a versenyen kell mennünk.
A Pap-rét nevű hely előtt (szerintem ott nincs is rét, ezért írom így), elkanyarodtunk balra, a térkép itt cikk-cakkos útvonalat mutatott, meg voltunk győződve, hogy ez mászást jelent majd, de tökre lefelé tartott, csökkentünk 250 métert. Ami mit jelent? (Kórusban:) Még több mászást! ÁÁÁ!
Több szint, több móka, tartja a terepfutó mondás, ezzel maximálisan egyet is értek, így a Vöröskőig tartó felfele vicces volt, tényleg. Ha sárga kört látsz túrázónként kerüld el, ennyit mondhatok.
A Vöröskőnél táplálkoztunk fotóztunk, küldtem egy Instagram képeslapot szeretettel, majd megint lefelé mentünk… Azt a hétmeganyolcát! 

Panoráma, kicsit beégett, kicsit ferde, de ekkor már volt 25 km meg vagy 800 szint bennem

Gyerünk fel! Már csak az volt hátra (300m mászás mellett), hogy a helyes útvonal helyett egy másfél kilométer után az erdő közepén a semmiben véget érő ösvényre menjünk, ahol, “Arra lesz az út!” felkiáltással offroad módon száz perc per kilométeres sebességgel botladoztunk kicsit a rengetegben. Tökre jól kijutottunk a “PB3 + kék kerékpár” jelzésű, továbbra is emelkedő műúthoz, amin már csökkent lelkesedéssel, néha belesétálva kocogtunk felfele. Elvileg a pulzus alapján váltogattuk a futást és a sétát, de valójában azonnal futni kezdtünk, ha valakit láttunk, és futottunk addig, amíg el nem takart előle a bozót. Futó hiúság, na.
A Pap-rét nevű kereszteződés és vadászház (kertben póni!) ponttól végig lejtő, amitől a pulzusunk lecsökkent, a mosolyunk kiszélesedett, a szőrünk pedig fényesebb lett.
A kocsinál nyújtás (komolyan, rendesen lenyújtottam, ezt add össze), átöltözés (részleges, kis falvakban sem sztriptízelek), indokolatlan szénhidrát fogyasztás (schokobananen coca-colával, jeee!)

Finomított cukor? Kell! Háttérben koszos terepcuccok.

 Otthon újabb tapasztalattal bővítettem a “minden, amit amatőr terepfutóként megtanultam” enciklopédiát: a terepfutók kétszer mosnak lábat.

 

34km@1150+ bruttó 4:49, nettó 4:09