Szénné fagyni Gútán jó kezdete az évnek

Szénné fagyni Gútán jó kezdete az évnek

 17 

 

guta_rajt.jpg“(Róka) – Nem vagyunk normálisak maratont futni ilyen hidegben…
(Tomi) – Te vagy a nemnormális, én félmaratonra neveztem…”

Maraton – rrroka

Nagyon hideg volt. Meg szél. A szél jó volt, ha hátulról fújt, de a tapasztalt futók tudják, hogy ha egy verseny A-ból B-be tart, majd ugyanazon az útvonalon vissza, akkor bizony a hátszélből szembeszél lesz, és a szembeszél mindig a végén jön.
A szelet én egyébként úgy oldom meg, ahogy a dombokat: nem törődök vele. Ez egy megváltoztathatatlan tulajdonsága az adott pillanatban a versenynek, kár belelovalni magunkat abba, hogy ez mennyire feltart, egyszerűen meg kell oldani. Futótechinkával és megfelelő tempóval könnyen leküzdhető, vagy legalábbis átvészelhető. Kis lépésekre kell váltani, rá kell dőlni a szélre, és nem szabad ragaszkodni a szél nélküli tempóhoz, hanem a szél nélküli intenzitást kell tartani. Pulzusmérővel ez ugye könnyű, de nekem már az első 3 km-en befagyott a mellkaspántom, nem adott jelet, próbáltam újra konnektálni az órához, de nem nyert, kénytelen voltam érzésre futni.
Mondjuk a -12 °C eléggé le tudja vinni az átlagpulzust, szóval nem tudom mennyire lett volna amúgy releváns.
Remek megoldás, hogy a fordító nem fél pályánál van, ez fejben nagyon segíthetett szerintem félmaratonon is, de maratonon, amikor 25 km-nél fordulsz, akkor csak kicsit kocogsz és megvan a 2/3, hát nem szuper?
Még a fordító felé haladva Vágfüzes határában van valami természeti anomália, amit már előző évben is éreztem. Itt olyan túlvilági hideg áradt lassú de folyamatos szél formájában, hogy az arcom elkezdett megdermedni, úgy éreztem jégpáncél képződött rajta, többször megérintettem, hogy tényleg így van-e, meg grimaszoltam, arra számítva, hogy a jég recsegve törik majd össze. “Arcára fagy a mosoly” ez itt szó szerinti értelmet nyert, ez volt szerintem a legdurvább rész. Ez egy olyan fura hideg szél, hogy visszafelé, amikor hátszéllé változott, akkor is hideg volt!
A vágfüzesi frissítőpont jeges kóláját és ásványvizét bármikor elfogadnám a SPAR maratonon. Nem tudom hogy bírták a pontőrök a több órás ott tartózkodást, minden esetre nagyon megköszöntem neki és “Jók vagytok!” kiáltással haladtam előre kérlelhetetlenül.
Aztán jött a fagyhalál.
Pedig szerintem ekkora már felmelegedett a hőmérséklet -10°C-ra.

guta_pingvinek.jpg

30 km-nél fordultunk rá a Vág melletti gát monoton, egyenes, ingerszegény, monokróm fehér-szürke, enyhén emelkedő szakaszára, ahol folyamatossá vált a szél szemből. Az első 3-4 kilométeren nem is volt baj, a tempóm által fűtött kis belső kazánom jól üzemelt, a kezem, lábam tette a dolgát magától, fejben pedig elkalandozhattam. Biztos ismered ezt az érzést, teljesen jól elgondolkozol dolgokról, megírsz fejben egy fél posztot, kitalálsz valami nagyszerűt, de aztán szinte soha nem tudod felidézni miről is ábrándoztál. Na ez így ment 35 km-ig, amikor megtörtént az, amire ezen a ponton nem számítottam, vagyis hirtelen még hidegebb lett. Konkrétan nem fáztam, de érzetem, hogy ledermednek az izmaim és tompa érzéketlenség lesz úrrá az ujjaimon. Az egérnyomkodó ujjamért, mint elsődleges munkaeszközömért komolyan elkezdtem aggódni.
Itt gondolkodtam el először azon, hogy normális dolog-e amit csinálok, és hogy jövőre akarom-e. Két frissítőpont mellett mentem el evés-ivás nélkül, _tudom_ hogy kellett volna, frissíteni hidegben is kell, de semmi esélyt nem láttam arra, hogy a megállás jó irányba mozdítaná a továbbhaladás iránti lelkesedésem. A kulacsomban a házi készítésű gyümölcspüré (kézműves vitaróka) jégkásává változott.
A végére tökre belassultam, jött pár görcs-ígéret, és bajban is lettem volna, ha egyszer csak végre véget nem ér a gát, és rá nem kanyarodunk a városba vezető utolsó két kilométerre, ahol azért sokat javult a hőérzet.
Végül 3:34-el besántikáltam a célba, produkáltam pár tünetét a hipotermiának, de hamar bevonultunk az épületbe, kis feleségem hozott egy jó gulyást sok csípőssel, és 10 perc múlva már úgy éreztem magam, mint valami kib*tt nagy hős.
Jól indult az év, rögtön az elején van mire szerénynek lenni.

guta_befuto.jpg

Félmaraton – Keratomi

A szél maradt meg nekem is leginkább Gútából. Persze, mikor két évvel ezelőtt voltam itt, akkor is nagyon fújt, de legalább nem volt ennyire hideg. A körülményekkel futás közben én is úgy vagyok, mint Róka, hogy hát ez van, ezt kell szeretni, de a széllel még nem sikerült megbarátkoznom. Inkább legyen nagyon hideg, vagy nagyon meleg, vagy essen az eső, bármi jó; a szél viszont olyan mint a … na mindegy, hátulról jó, és akkor nem kell leírnom a hasonlatot. A megfelelő futótechnikát én is megtaláltam egyébként: lényegében törzsdöntéssel próbáltam haladni, hogy az arcomat ne érje a fagyasztó. Így is minden elvemet feladva a cukor tartalmú ételek/italok kapcsán kénytelen voltam meleg teát inni a frissítőpontokon. A túléléshez kellett, és végül is finom volt. Érdekes, de ne fázott semmim igazán, csak az arcom Steven Segal-osodott.
A futás jó volt, én kényelmes, kocogós tempót mondanám hogy választottam, de ez igazából ennyire tudtam felpörögni most. Ilyen hat perc körüli ezrekre. Az nekem is tetszett, hogy a forduló nem a felénél volt, mondjuk így kicsivel több szembeszelet kellett elviselni.
Futás után volt meleg étel kenyérrel, sütivel meg kólával sörrel. Egyedül a zuhanyzó hiányzott, de végül is  a hideg konzerválta a szagokat, így nem voltunk büdösek a végén.
Ja, az ágyút majdnem elfelejtettem: egy igazi löveg a startpisztoly. Én nagyon készültem a hangjára, de így is majdnem beszartam, képzelem, hogy aki nem számított rá mit élhetett át.

guta_fake2.jpg

15 thoughts on “Szénné fagyni Gútán jó kezdete az évnek

  1. Így utólag,a beszámolókat olvasva, nem bánom, hogy nem Gútát választottam 🙂 Embert-próbáló lehet a hideg mellé az erős szél, nyílt szakaszon főleg.Minden elismerésem a tietek !És,hogy ez mennyire normális dolog ? Aki nem próbálta, aszerint biztosan nem 🙂 Kevesebb utazással, ugyanolyan hidegben, még hosszabb időt sikerült aznap a BUÉK20-on,a budai hegyekben töltenem. A mosoly ott is ránk fagyott, de a szél minimális volt … vagy nem éreztem már …

  2. @siroki: Szia! Lenne néhány kérdésem a botozással kapcsolatban. Légyszi, ha tudsz, segíts.
    Eddig egyetlen, komolyabb megmérettetésen, a Börzsöny Vulkántúrán használtam. Futva igyekeztem teljesíteni, nagyon hasznosnak találtam a botot.
    Valószínű, hogy előbb-utóbb részt veszek egy tanfolyamon.

    1. kérdés:
    http://www.youtube.com/watch?v=AJTir3L3t4w
    Ezt találtam. Így képzeljem el a helyes használatot?
    Korábbi index-fórumos hozzászólásodat is megerősíti, hogy tényleg nem szurkál a srác maga elé síkon…

    2. kérdés:
    Ha minden jól megy, elindulnék a Mátrabércen áprilisban.
    Nézegettem a Youtube-on található filmeket és úgy látom, elég kevesen botoznak. Ez engem nem befolyásol botozó kedvemben, csak érdekelne, hogy miért, hiszen elég sok a kaptatós vagy lejtős rész. Szerinted?

    3. kérdés: Azt hiszem, egyrészes botot vennék hamarosan (most gyakorló teleszkópost használok). A magasságomból egyértelműen ki lehet szerinted számítani. milyen hosszú botot vegyek. 186 cm vagyok…

    Kösz a segítséget. Üdv

  3. @siroki:
    1) nagyon szép a bottechnikája srácnak, de síkon nem így kell futni bottól függetlenül. túl nagyokat lép, túl alacsony lépésszámon, ez így menőn, dinamikusan néz ki, de nem annyira jó. síkon én nem botozok, összefogom, vagy átfogok a közepére.
    A lejtőn néha nem használja, ott többet kell a később látható technikával. Felfele szerintem túl tempósan megy, nem hiszem hogy ilyen sebességgel egy felvétel vágásnál többet lehet haladni. Laza emelkedőkön nagyon szép a diaginál amit mutat, az jó irány, a meredekebbnél már sokkal előrébb kell szúrni, és úgy húzod fel magad páros techikával vagy asszimetrikussal, mint a síelők.

    2) szerintem egy részük nem tudnak botozni, másik részük meg cikinek tartja. versenyenként alig 4-5 embert látok bottal, de a felének jobb lenne ha nem botozna, mert sok haszna nincs. 🙂

    3) 178 vagyok és 110-es botot használok, lehet hogy egy kicsit rövid. A sarkcsillag boltban tuti mondanak valami okosat, ha esetleg ott veszed meg.

    Gyakorolj sokat a telóssal, változtasd a méretet, érezni fogod mikor kényelmes. Amíg egy szaki nem mond méretet, vagy egy képzésre nem mentél el, addig szerintem ne vegyél egyrészest, nehogy kiderüljön h 5 centivel másabb kellene.

  4. @rrroka: Szia! Nagyon kösz a segítséget. Igyekszem sokat gyakorolni. Verőcén lakunk, ott vannak dombok, hegyek.
    Jó készülést, versenyeket. Nevezel a Mátrabércre? Gyorsan telnek a helyek… tegnap indult a nevezés és ma reggel már 150-en regiszráltak. (bár mint tudjuk, csak az utalással érvényes a nevezés, de nem gondoltam, hogy így felpörög a nevezési kedv). Amúgy ez lenne az első Mátrabércem. Üdv

  5. @siroki: hát akkor van hol gyakorolni!!! 🙂
    a Mátrabérc kimarad, Balatonon leszünk, és ha minden igaz a Csobánc vertikálon fogunk segíteni. lehet hogy két héttel előtte a Hanák Kolos túrán végigfutjuk, kb ugyanaz az útvonal úgy tudom.

  6. Egészségetekre! Köszönjük a poszt, nagyon hangulatosra sikerült! 🙂 Ügyesen színesítitek Segallal, meg az arcára fagyás, meg a fölmelegedés -10-re! (y)

    Ízületeitek hogy nem fagynak szét ilyenkor??
    Én csak egy-másfél órákra megyek futni mostanában, de tegnap már félóra után sajgott a térdem, és gyanús, hogy a hidegtől, pedig alig volt -2.

  7. @Sopánka76: köszönjük! 🙂 nem csak itt, hanem azóta is a hidegben futásnál érzem, hogy ez azért nem tökéletes az izületeknek. nem fagynak szét, futás közben nem is volt gond, de indulásnál azóta érzem, hogy be kell melegednie a térdeimnek.

  8. hubazdmeg! gratulálok mindkettőtöknek. De aki maratont nyom, az tényleg hős! jogosan érezted magad annak. Tavaly is úgy éreztem, hogy ilyenkor maratont futni az őrültség, most sem változott a véleményem. Szóval a szememben egyszerre vagy hős és hülye is 😀 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük