2017 májusában sok csodás dolog történt, az egyik ilyen az, hogy a Nike ideális körülmények között rendezett maratoni fal áttörésén majdnem sikerült 2 óra alá mennie a 42 kilométeres távon Eliud Kipchoge-nak. Egy másik ilyen az, hogy majd egy évtizedes megbízható barátság után a Saucony Omni típusú stabil cipőiről Nike-ra váltottam. A váltás oka egy kedvező akciós ár volt, valamint az, hogy az Ultrabalatonon futottam a Nike cipőbuszról kölcsönzött Structure-ban egy bő félmaratont, és a legjobb dolog történt, ami egy új cipő kipróbálásakor történhet: megfeledkeztem arról, hogy egy másik cipő van rajtam. Mintha a lábamra öntötték volna.
Nos, azóta eltel másfél év, ezalatt futottam valamivel több, mint 3000 kilométert, amelyből majdnem kétezret a Nike Zoom Structure 18-as verziójában tettem meg, hiba nélkül. Nem volt vele gond esőben, hőségben és akkor sem, ha egész nap ebben császkáltam melóban, hogy a 20 kiris hazafutáshoz ne kelljen külön cipőt cipelnem. És még szép is volt.

Ritkaság: szép futócipő, Nike Zoom Structure 18

2000 km után eljön az ideje a váltásnak, valójában egy év után kezdtem nézegetni a kedvező árú cipőket és most szeptemberben jött is a lehetőség ugyanott, mint a előzőleg, a futocuccok.hu outlet akciójában (Egy kuponkódot küldjetek légyszi, köszi! :D), ahol a lélektani határom alatt találtam ugyanebből cipőből egy 20-as verziót, ami még szép is. Oké, az ingyenes kiszállításhoz a kosárba kellett rakni még két pár mizuno zoknit is, de színben illenek a Nike-hoz, szóval nem probléma 🙂

Színben passzoló zokni, vagányul/idétlenül álló fűző

Lőttem pár összehasonlító képet, hogy lássuk a 2000 megtett kilométer hogyan amortizálta az előző csukát, illetve hogy milyen innovatív változtatásokat eszközölt a nagy sportszergyár két verzió alatt.

A régi futócipő felsőrésze piszkos, de hibátlan

Valamit variáltak a cipőfűző bujtatókon, de a felsőrész kötött hatása megmaradt

Meglepően erős a talp mintája, szinte terepcipős

Befele kacsázok, ez meg is látszik a nagylábujjam alatt szétkopott talpon

Más lett a belső támasz. Hopp, belógott az ujjam a képbe… Bocs! 😀

A sarokra érkezésem vagy sokat javult futótechnika váltással, vagy nagyon bírja a Structure a becsapódásokat

 

Fogalmam sincs miért olyan jó érzés a régi és új futócipőinkről írni, meg fotókat készíteni, de mindegy is, ez egy blog, nem kell mindig komoly és mély témákkal foglalkozni. 😀

Ja, közben pár napja Eliud Kipchoge 2 óra 1 perc 40 másodpercet futott a berlini maratonon, ideális pálya, felvezető autó és gyémánt alakzatban előtte haladó váltott iramfutók nélkül. Egy zseni.