Legtöbbször azért, mert már voltam és nem bírom kihagyni (Spar Maraton, Balaton Maraton, Balaton Szupermaraton, Budai Trail meg ilyenek). Vagy mert viszem a gyerekeket, hogy megszeressék (Wizzair Budapest Félmaraton).

Vagy mondjuk csak jót hallottam róla: gyönyörű a táj, élményszámba megy a szervezés, magával ragad a hangulat – az utolsó a sárvári körözgetés, a második a korinthosz.hu, az első meg a múlt szombati Szőlőskör. A Balaton-felvidék legszebb útjai, Balatonszőlős, Pécsely, Vászoly, Dörgicse, Udvari, Akali, Aszófő… belegondolni is jó! A másik meg, hogy mindenki, de tényleg mindenki dicsérte eddig! A szervezés is profi, klassz a hangulat meg minden. A táv is jó, 50k, benne nagyjából 500 szint.

Szóval évek óta fáj rá a fogam. Most úgy alakult, hogy egy nagy hegyi körön július végén estem egy baromi nagyot, eltört egy bordám, utána csak rövidebbeket mertem futni, de gyógyulgatott, úgyhogy neveztem.

Nem lesz itt tldr, szép helyszín, meg minden, én nem voltam kirobbanó formában, de bemásztam szintidőn belül.

Aki jönne, annak viszont összeszedtem ezt-azt.

– Szeptember első szombatján meleg van. Akármit mond az előrejelzés, bullshit. Ha azt írják, csendes eső egész nap, abból lesz 5-6 óra napsütés. Akinek a gyomra a melegtől leáll három óra futás után, ezt a versenyt simán hagyja ki, lehet 50-et futni hidegben is. Ha Spárta a cél vagy a sivatag, akkor hajrá, szuper edzőverseny!

– Ha Thor lóbálja a kalapácsát (aki nem nézi a Vikingeket, annak úgy mondanám, dörög az ég), az jelent valamit. Egyszer lecsap a zápor, de addig marha meleg lesz.

– Rossz jel, ha a honlapon alig lehet valamit megtalálni – viszont a fácsén azonnal válaszolnak, ha kérdezel.

– Nagy jófejség, hogy rajtszámos, keresztneves, kimosott pólót kap minden előnevező, ami nem is fekete, hanem direkt fehér a melegben, plusz papír rajtszámot is, ha a saját pólójában akar futni (szerintem még egy pólót se kéne a versenyen kipróbálni, de még akkor is jófejség).

 – Ha nem írják, mi lesz a frissítőpontokon, ne is várj semmit, de komolyan. Víz volt, izó néha, kóla szintén, kaja ritkán – volt a hátizsákomban. Izóm nem volt, pánikszerűen megkértem a falvanként felbukkanó kísérőmet, hogy szerezzen. De komolyan, nem is ígérték! Én el vagyok kényeztetve, BSI, Terepfutás.hu, Korinthosz, dínom-dánom… szóval ide készülni kell rendesen 🙂

– Amire nem lehet készülni: végtelenül kedvesek, lelkesek és jófejek.

– Ha a fejedre szakad az ég visszafelé és már csak a két bringás van mögötted, akik zárják a mezőnyt, akkor ugyan retteghetsz a csapkodó villámoktól és a hasad se jön már helyre, viszont a vízben ázó toszkán táj csodaszép, és izgi figyelni a szembejövő autósok arcát: először nem értik, bakker, ez ott tényleg fut? Aztán intenek, hogy fúvazz, kemény!

 – Ha a korcsoport egyetlen indulója vagy, mosolyogj, amikor bevánszorogsz ronggyá ázva a végén, és még aranyat is kapsz. „Ott a mezőny, ahol én vagyok” – ugye, a klasszikusok 🙂