Megint az Esztergályos utcáig

Megint az Esztergályos utcáig

 5 

– 1h 20′ alatt
– st: Paradise Lost – Believe in Nothing; Die Krupps – III: Odyssey of the Mind

Gyönyörű időben indultam ma futni. Az egy héttel ezelőtti szenvedéshez képest kifejezetten jól ment, gyakorlatilag egy nagy levegővel loholtam el az Esztergályos utcáig, aztán egy kis ugrálás, lelkendezés a lemenő napnak, majd egy másik levegővel vissza.

Az emelkedett hangulatot kis incidens árnyékolta be. A tanösvény elején idős hölgy markolászta a csipkebogyó bokrokat, vele harcias zsebkutyája, amely állat úgy gondolta, majd jól befenyít a gazda előtt. Mivel a néni nem titkolt elégedettséggel figyelte az eb ténykedését, és kisujját se mozdította, kénytelen voltam udvariasan, de határozottan kilátásba helyezni, hogy a bundás fel lesz rúgva. Erre méltatlankodva elvonszolta a jószágot a közelemből. Pedig ha tudta volna, hogy vajszívem van, öregasszonyokkal ritkán beszélek csúnyán (ok nélkül), kutyákat meg még ritkábban bántalmazok (okkal vagy ok nélkül).

Hazafele menet megálltam a sarki kocsmánál üzletnél kenyeret venni, úgyhogy csak 14,5 km-t kéretik felírni a nagykönyvbe. A végére pedig a nap tanulsága: a kipihent állapot és a megfelelő táplálkozás sokkal jobb futási élményhez vezet, mint a stressz, az alváshiány és az egészségtelen életmód. Ha esetleg valaki nem tudta volna.

4 thoughts on “Megint az Esztergályos utcáig

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük