Tapírság és gombfoci, avagy IX. Tárnoki Tófutás
Bejött a tapírforma Tárnokon, ismét bebizonyosodott, hogy a kitartó és rendszeres edzés meghozza a maga gyümölcsét, szemben a nem-futással és tapírkodással, mint életformával. Rrróka blogtárs ugyanis keményen készül mostanában, én meg nem, — és ez meg is látszott a május 12-i Tárnoki Tófutás végső hajrájában.
Az eseményről nem tudok sokat írni, hiszen régen volt már, és tíz nap nagy idő, ha a mindennapok tajtékos viharában hányódik életünk kicsiny hajója. Nap mint nap! Én pedig most inkább a jövőre koncentrálok (gombfoci? Ld. később), és tudvalévő, hogy Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek, Megférhetetlen oly kicsin tanyán!
Arra még emlékszem, hogy verseny 13 km-es távjára neveztünk, ami két kört jelent. A szervezés jó, a társaság kitűnő, a szél heves:
A startzónában ácsorogva gyorsan megbeszéljük, hogy Sneci biztos megint előttünk fog végezni, majd rajt, és elvágtatunk. A tempó nekem kicsit sietős, csak reménykedni tudok, hogy az első pár km után belerázódom. Rrrókán nem látszik a fáradtság, ez egy kicsit aggaszt, de nem mondok semmit, nehogy felbátorodjon. Sneci persze végig előttünk, esélyünk sincs rá, hogy utolérjük:
Rrróka elég kemény iramot diktál, próbálom tartani vele a lépést. Féltávnál, a fordulónál megáll inni, én kihagyom (13 km-es versenyen frissíteni? Minek?), és ez pont elég arra, hogy némi előnyt szerezzek. Ezt tartani is tudom pár km-en keresztül, mikor a tó végénél beleszaladok a saját hülyeségembe, nem a jelzést követem, hanem az utat, lefordulok a pályáról és bambán állok, mikor beleütközöm a békés pecásokba. Most akkor merre? Visszafordulok, szerencsére épp akkor ér a kanyarhoz Rrróka, integet, mutogat, és biztosan röhög magában, teljesen jogosan.
Kicsit dühös vagyok, próbálom visszaszerezni az előnyömet, de ez már csak úgy megy, ha bőven a komfortzónámon kívül futok, és ez még egy kicsit korai, szinte 4 km van hátra! Mégis úgy tűnik, összejön, már kezdek is örülni, mikor párszáz méterrel a cél előtt Rrróka vigyorogva elhúz mellettem. Ekkor már képtelen vagyok érdemben gyorsítani, 18 másodperccel utána átszakítom a képzeletbeli célszalagot és a földre rogyok. Csak azért nem fetrengek hosszasan, mert Sneci fölém áll és le akar önteni egy pohár vízzel. Ha ő bírja, akkor én se agonizáljak itt a magam harmincvalahány évével, inkább felpattanok és vertikálisan pihegek tovább.
A nettó időnk 0:58:40, illetve 0:58:58, ami kb. 4:30-as átlagtempót jelent, és korosztályosan (40 év alatti férfiak) a IV. és V. helyre volt elég. Rrróka éppen lecsúszott a dobogóról, de ha folytatja ezt a kemény készülést, jövőre rá is állhat valamelyik fokára. Én meg majd választok valamilyen más sportot, mondjuk a gombfocit, az állítólag nem ennyire megerőltető.
11 thoughts on “Tapírság és gombfoci, avagy IX. Tárnoki Tófutás”
titokban is készülsz rrroka? vagy erről hol a poszt? 🙂
http://www.facebook.com/photo.php?fbid=10200537476893478&set=a.10200537425012181.1073741827.1054977927&type=1&theater
@viito: Celebszpotting!
@Lemúr Miki: jaja, minden nap letöltöm a komplett internetet, és áttúrom, hátha van fent valamelyik kedvenc futó celebemről kép 🙂
(amúgy tele van a fenti galéria rrroka fotókkal:))
@Lemúr Miki: kompressziós zoknyid van? Ha igen, jó-e?
most nézem, hogy rrroka igazi példaképem! ugyanolyan órája van a mesternek, mint nekem. Hiába, no… az első lépést már meg is tettem, hogy jó futó legyek, és mostanában még edzeni is szoktam.
@BGy: Biztos jó, annyi pénzért legyen is! Nem a kompresszió miatt hordom nyáron, hanem a magas szár miatt. Erős szénanáthám van, és ahogy a lábam súrlódik az aljnövényzethez, bőrön keresztül annyi cucc szívódik fel, hogy kipirul, viszket és fulladok. 🙂
@Lemúr Miki: ezt marketingszövegként eladhatnád a kompressziós szár gyártójának. :))))
Az UB-n fel fogom venni én is, ha már megvettem. Igaz, egy fél éve nem volt rajtam, de most érzem, hogy kell.
Egy kullancs már ment úgy a lábamba, hogy ez a csodazokni rajtam volt. Persze a kullancs is akkora volt, mint egy gombostű feje. Csak azért vettem észre, mert minden fekete kosz lejött már a lábamról vízzel, ez meg nagyon kapaszkodott. Akkor lett gyanús.
@BGy: vettél kompressziós cuccot? Pedig valahol olvastam a neten egy jó leírást, hogy miért kamu ;))
@viito: egy neten vásárolt cipőhöz lehetett 3 fontért megvenni. Megvettem. Zokni volt, de a lábfej részét levágtam, mert kínlódás volt felhúzni. A maratonokon volt rajtam és amikor levettem, éreztem, hogy fellélegzik a lábam. :))) Ha nincs rajtam, nem érzem hiányát és amikor rajtam van, nem érzem előnyét.
én egyébként az ufók miatt kaptam szerintem kullancsot, mert előtte vagy 20 éven át sosem volt, most meg a végén csak az orvos tudta kivenni a hétvégén bekapott darabot.
Onnan gondolom az ufókat, hogy pont az alábbi árpa tábla mellett futottam aznap, amikor az anomáliát észlelték: index.hu/belfold/2013/05/20/szogletes_gabonakoroket_eszleltek_somogyban/?utm_source=facebook&utm_medium=share&utm_campaign=action_ids=526023020776679&fb_action_types=og.recommends&fb_source=aggregation&fb_aggregation_id=288381481237582
@Lemúr Miki: hát azért ha ennyi edzéssel 4:30ban futsz 13 kirit, akkor nem kell még gombfocira áttérned egy darabig. 🙂 monjdák, hogy már heti egy-két edzéssel is csodákat lehet elérni. 🙂
@viito: köszi a képet! 🙂 az időrend miatt megvártam Lemú Miki tárnoki posztját, nemsokára lesz kamaraerdős is.